Dezső igyekezett szívből nevetni, bár a vicc túl valóságos volt hozzá. Mégis: a főnöke mesélte, ezért illetlenség lett volna fapofával ülni, esetleg homlokot ráncolni, hogy ez már öt éve is elcsépelt és közhelyes poénként pukkant el. Hősünk tehát szándékosan nagyra nyitott szemmel és közepes, nem túlzó mosollyal fogadta a humorkodást, majd a kelleténél talán vehemensebben gyűrte gombóccá az 1985-ös naptárat. Már a hideg januári nap előtt végiglapozta a nyolcvanhatosat és örömmel állapította meg, hogy egyre mutatósabb hölgyeket kapott lencsevégre a fotós. És külön szemcsillanással nyugtázta: Virág elvtársnak csak nem lett igaza. A szexualitás nem maradt meg a hanyatló nyugat ópiumának. Lassan, de határozottan keleten is teret nyert; csukott hálószobákból A3 méretű színes naptárakra is elvándorolt. Nyammm.
A Főnök elcsípte Dezső tekintetét, majd önkéntelenül is megnyalta szája szélét. Már vette is volna a levegőt, de végül észbe kapott. Szilárd meggyőződése szerint most kápráztatta el általa kevéssé tehetségesnek, ám felettébb lustának tartott dolgozóját az új esztendő első viccével. Ami ráadásul külföldön is játszódik. Párszor elgyakorolta otthon, meg most is, mielőtt elsütötte volna. Csak úgy, hang nélkül motyogva, a huzatos vécén csücsültében. Íme, maga a vicc:
Megkérdezik a jereváni rádiótól, igaz-e, hogy Jerevánban Moszkvicsokat osztogatnak.
Válasz. „A hír igaz. De nem Jerevánban, hanem Tbilisziben. Nem Moszkvicsokat, hanem Volgákat. És nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.”
Főnök ragyogott. Amúgy is kerek pocakja a másfél hete tartó masszív zabaorgia hatására kezdett hasonlítani egy szabályos gömbre. Dezső agyán átfutott: milyen jó, hogy évek óta nem sikerült a vállalatnak kicseréltetni a ványadt gerébtokos ablakokat, emiatt szinte akadálytalanul áramlik be a hideg. Ha nem így lenne, úgy a Főnök ingének gombjai közvetlen veszélyt jelentenének a közelben tartózkodók szemgolyóira. Így viszont a Vörös Október Ruhagyár hányásszínű, műszálas pulóvere egyúttal golyófogóként is helyt áll.
– Tudod ám, Dezsőkém, miért meséltem el neked ezt a viccet? – kérdi a Főnök végül.
Ó, most következik a tanulság. Mintha egy elfuserált La Fontaine őszítené a hajam és húzná le a fizetésemeléseimet. De a hangja nyugodt maradt: – Gondolom, hogy nevessünk, nem?
– Látod, látod, Dezső. Ezért vagyok én a főnök, te pedig beosztott. És ez jól van így. Mert én okos vagyok. Előre látok. Megfigyelek és összefüggéseket tárok ám fel. Tanulj belőle te is, jó, értve vagyok?
Ha a Főnök jobb megfigyelő, akkor Dezsőt ádámcsutkájának vehemens hullámzása bizton lebuktatja: – Persze. – Ennyit nyögött ki. Illendőségből.
– Szezon és fazon. Ezt a kettőt te se keverd össze. Legyen ez egy jótanács a te gondoskodó főnöködtől az újévben. És akkor még a csehszlovákiai iparági vásárra is elutazhatsz a többiekkel.
– Igen, főnök! – Dezső igyekezett mindig kisbetűvel ejteni, hogy „főnök”. A lelkét belevitte: a szó elhangzik, nem megvetően, de nem úgy, ahogy annak gazdája hallani szeretné. Így viszont nem lehetett belekötni.
Csapó, snitt, vége. Eddig a bevezető jelenet; 1986. legelejéről a jelenbe ugrunk. Dezső és Főnök semmi más célt nem szolgált, mint emlékeztetni: szezon és fazon. Nem egymás szinonimái, sőt. Velük könnyebb a dolgod, mint a mai témánk két fogalmával. Őket – ellentétben az előzőekkel – gyakran helyettesítő szavakként alkalmazzák. Itt indul el az értelmezés a meredek, csúszós lejtőn, aminek alján a félreértés tévútja káoszba szélesedik ki.
Ezotéria és spiritualitás.
Velük foglalkozunk ma, felszín alá merülünk, megértünk és megvilágosodunk együtt.
Ezotéria és spiritualitás: a legtöbben – gondolkodás nélkül – rokonértelmű kifejezésként tekintenek rájuk, mint a lekvár és a dzsem esetében. Ám ott csak a gyümölcstartalom állaga a tét, itt viszont… Szó szerint ég és föld. A választási óriásplakátokról elcsent, végtelenül leegyszerűsítő fordulattal: ez veszélyes. De tényleg.
Nevezd nevén s hatalmad terem fölötte. A tétel nem csak a démonok esetében működik. Kezdjük a meghatározásokkal, rajtuk keresztül indulunk a tisztán látás irányba.
Spiritualitás: „A „spiritus” latin eredetű szóból származik, jelentése: lélegzet. Vallási értelemben: lélek – szellem. Jelenthet olyan világnézeti formákat, amelyek elsősorban a szellemi, természetfeletti erők, illetve a lélek értelmezésén, magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve.”
forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Spiritualit%C3%A1s
Van benne spiritusz – szokták mondani. Mikor is? Ha az illető ember vagy szituáció ötletben, lendületben életteli módon bővelkedik. Ha bepötyögöd a fordítóba, hogy „spirit”, úgy a „lélek, szellem” az elsődleges találat. Persze jön a szesz is, de az már csak okozat.
A spiritualitás alapja a szellem és a lélek. Ha csak pusztán a nyelv oldaláról közelítjük meg, vegytiszta a képlet. Én egészen halkan azért mellésúgom: lélek és szellem mellet a „tudat” is a csapat oszlopos tagja. Magas, magasztos, emelő minőség. Ideje körülnéznünk az ezotéria háza táján:
„Természetfeletti erőkkel kapcsolatos elképzelések összessége, amely kiterjed a szellemvilágra, illetve különféle megmagyarázhatatlan jelenségekre. Magát tudományosnak bemutató titkos, de misztikus, babonás világnézet, amely a természetnek csak kiválasztottak, beavatottak számára felfogható titokzatos erőiben, jelenségeiben hisz, és ezekkel kapcsolatos módszereket alkalmaz.
Az ezotériára példa a varázslatokkal foglalkozó mágia. Az ezotériának mindig voltak és lesznek követői. Az ezotéria sokat árt a szellemi jelenségek megismerésének.”
forrás: https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Ezot%C3%A9ria
Ezo. Ez a rövidke tőszó az alap. Eredendően kifogástalan, ám mára kiürült. Léteznek kifejezések, melyeket a (méltatlan) használat elcsépel. Ha nem ugrik be elsőre, akkor szívesen segítek: ego, coach, papnő. Így járt – pórul – az ezotéria is. Mostanra fakó, a ködösítéssel egylényegű fogalommá silányult. Sajnos. A tény azonban tény marad. A szó át tud alakulni; erre korunk egyik mételye, a cancel culture kínál kitűnő példákat. Mi azonban régebbről merítünk, a közismert szóösszetételt:
Nemzetiszocialista. Összetett szó, százból száztíz ember a harmadik birodalom Adolf Hitler vezette Németországára asszociál. Annak minden – a történelemkönyvek lapjain alaposan bemutatott, jól ábrázolt – ismérvével együtt. Ám ha áthatolunk az intenzív érzelmeken és eljutunk magához a szóhoz, érdekes dolgokat vehetünk észre. Nemzeti és szocialista. Eredendően egyik sem determinálja, hogy a másikkal összeragasztva egy könyörtelen, diktatórikus rendszert hív életre. Mégis: ha kiejted a „nemzetiszocialista” szókapcsolatot, automatikusan a barna ing, a piros-fehér-fekete színek kombinációja, a szvasztika és a Führer egzaltált tekintete ugrik be. Ebből adódik:
Ha ma egy párt egyszerre „nemzeti” és „szocialista” programot kíván megvalósítani, ezer és egy terminust használhat. Egyet kivéve: nem nevezheti magát nemzetiszocialistának. Ha mégis megtenné, az Isten se mosná le róla a náci, netán újnáci/neonáci bélyeget. Mindezt csupán a szó átalakult tartalma miatt. Ennyire fontos tisztán kifejezni, mire is gondolsz. Ám hagyjuk magára a második világháborút meghatározó eszmeiséget és annak verbalitását, helyette kanyarodjunk a spiritualitás útjára. Mert az vezet előre.
Javaslat: légy spirituális ember. Élj spirituális életet. Gondoskodj róla, hogy a szó benned és általad őrizze meg eredeti jelentését. De!
A Földön élsz. Emlékezz rá. Állj rajta két lábbal, úgy, hogy azok stabil, megtartó gyökerekként segítsenek szilárdnak maradni. Fejed az ég felé tájolva a csillagok tudását hozza el, hogy a kozmikus igazság mindennapjaid ösztönző részéve váljon. Ez a szellemiség vezette a tollamat amúgy, mikor – évekkel ezelőtt – a könyv alcímét megálmodtam: „a gyökértől a csillagos égig.”
Kívánom, hogy a jelen napjai igazi megpihenést adjanak. Vegyél egy jó mély lélegzetet és újult erővel, friss szellemiséggel, szabad lélekkel lépj tovább.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő hírlevelek elkészülését:
