A csoda érzékeny jószág. Minden közkeletű vélekedés ellenére nem pottyan csak úgy az öledbe. Kellesz hozzá. Számít, hogyan fogadod, mert ha még „véletlenül” bele is botlasz, hamar elillanhat. De csak helytelen hozzáállással. A legtöbben ezért tartják a fehér hollónál is ritkábbnak, pedig a csoda alapvetően mindennapos társunk.
Gyakran mutatja meg magát, de csak szórványosan csillog, mint holmi földre hullott aranyóra. Éppen ezért célszerű résen lenned és észrevenni. Ott, ahol a legtöbben nem is keresik. Ez maga a titok, amit akár nagy betűkkel is írhattam volna. Mert olykor homlokegyenest más formában bukkan fel. Előjelet viszont te válthatsz rajta, ebből adódik, hogy általad válik adott dolog csodává. Nem maradok adósod egy szemléletes – nem mellesleg: az idő próbáját kiállt – példával.
Hősünk sikeres, elismert muzsikus. Fiatal kora ellenére a világ a lába előtt hever. Ahogy szokásos, nagykanállal falja is az életet, amiből sem a szép nők, sem a gyors és erős autók nem maradhattak ki. Utóbbiból adódott a gond. Fiatal vér, buzog benne a tesztoszteron, főleg, ha a jobb oldali ülésen egy mutatós hölgy is ül mellette. Rick még jobban taposta a gázt, a nagy motor mormogása erősödött, az Alfa legyőzhető ellenfélnek tűnt. Nem is vele akadt probléma.
Törvények, de nem a köznapi, jogi értelemben véve. Ők pecsételték volna meg a fiatalember sorsát. A fizika számos alapvetése végül győzedelmeskedett, a kakaskodó Corvette elhagyta az aszfaltot, majd egy kőfalat áttörve, több pördülés után a feje tetején állt meg. A biztonsági öv életet menthet, amit megtett ugyan, ám leszakította Rick Allen bal karját. Valamit valamiért.
A csoda már itt megköszörülte a torkát. Finoman jelezte, ott figyel a háttérben. Egy ilyen balesetbe simán bele lehet halni, oly’ gyorsan vérzik el az ember. Kivéve, ha a közelben lakik egy bába és éppen arra jár egy ápolónő. Együttes erővel stabilizálták a sérültet, a folyamat pedig onnantól ment a maga útján. Mentő, kórház, remény.
Visszavarták a leszakadt végtagot, úgy tűnt, a sors felemelte a mutatóujját, hogy alaposan megfenyegesse a tehetséges, ám csöppet forró fejű ifjút. Ám a remény olykor gyorsabban hal meg, mint a hirtelen szívleállásban elhunyt páciens.
A visszasebészkedett kar elfertőződött és amputálni kellett. Ennyi. A dobos álmoknak búcsút is inthet Rick, a kávé lefőtt. Ideje szélesre tárni a kétszárnyú ablakot és integetni a kiröppenő, majd sebesen tovatűnő vágyódásoknak, huss, flitteres jövőkép. Rick sorsát illetően nincsenek csodák:
Kettétört karrier, ami törvényszerűen az alkoholizmus útjára vitte. Olykor, ha valahonnét jelentősebb összeg állt a házhoz, valami kis drog is akadt. Sztorizott, próbált megélni a múltból. Rosszul esett a feléje irányuló szánalom, de hát valamiből meg kellett élnie. Előbb csak pufisodott, majd kórosan elhízott, végül 47 évesen, májrákban érte a vég. Illetve…
Mint korábban mondtam, a csoda már Rick Corvette-jének kesztyűtartójában is ott lapult. Igen, végignézte a csattanást, a nyakát széles ívben fordította az elrepült kar után. De nem hagyta magára hősünket, ahogyan a többiek sem. Éppen ezért az előző bekezdés fikció. Én találtam ki, abból a feltételezésből kiindulva, hogy ha Rick Allen és a Def Leppard zenészei nem számolnak a csodával, akkor a hard rock történelme másképp alakul és bizony szegényebbek vagyunk egy XX. századi hőseposszal. Hál’Istennek mindenki tette a dolgát; mind a csoda, mind a család, a társak és maga Rick is. Persze beletelt egy kis időbe az áttörés.
Több, mint másfél év, vagy ha pontosak akarunk lenni, akkor 20 hónap kellett a félkarú dobos felépüléséhez. A producer sem tétlenkedett, némi egyeztetést követően a Simmons gyár szakemberei már dolgoztak a rocktörténet első, egykarú dobosra átalakított szerkóján. A többi – hát igen: történelem.
Rick Allen visszatért. Nem csak túlélt és tud már mosolyogni. Visszaült a dobok mögé. A precíz ritmus mellett példát is adott. Történetét bárhol le tudod ellenőrizni, íme, egy link, amiből én is „dolgoztam:” https://otrnrmagazine.blog.hu/2019/12/31/rick_allen_cim_hianyzik
A csoda végig ott volt, mert táplálták, mert senki nem mondott le az álmairól. Amikor jelentkezett egy-egy dobos, hogy beülne a megüresedett helyre, egy rövid „Fuck off!”-fal küldték melegebb éghajlatra. Ha nem haragszol meg, ezt a kifejezést nem fordítom most le, elég legyen, hogy magyarban is használjuk, csak édes anyanyelvünkön sokkal ízesebben mondjuk.
Az idő őket igazolta – mind, a csodával együtt, természetesen. Az egykori srácok már – hát, ha nem is bácsikák, de megőszültek. Ha úgy számoljuk, az 1976-os alapítás óta két emberöltő telt el, de Rick Allen még mindig a Def Leppardban püföli a bőrt. Egy karral. Prímán.
Ha őt kérdeznéd, nyilván nem akarta ezt. Feltételezem, jobban örült volna, ha lenyomja az Alfát, mikor mellé ér, vigyorog egyet, felmutatja középső ujját, majd hazaviszi a mellette ülő leányzót és otthon, a hálószobai franciaágyon… Nem folytatom, mert lehet, hogy 18 éven aluliak is olvassák a cikket. Nem így történt.
Kérlek, vedd észre a történet igazi üzenetét, ez annyira jellemző a csodára! Amikor Rick visszavart karját végül csak le kellett vágni, a remény valóban meghalt. A csoda pedig felerősödött. Ő ugyanis nem szereti, nem viseli a kompromisszumot.
Ha él ember kerek e földgolyón, akire igaz a „Csodacsináló” elnevezés, az pont Rick Allen. Azért számos társa járja a csodák útját, ő közülük az egyik legismertebb. Többek közt az ő személye, hozzáállása és története is inspirált a Csodacsináló előadás megalkotásakor. Mert a végére ki kell egészítenünk a képet, hogy a maga teljességében gyönyörködhessük benne:
Főszereplőnk létrehozott egy társaságot, ahol sebesült katonákkal, végtagjukat vesztett emberekkel beszél, dolgozik együtt. Motivál és példát ad. Ő, az egykori vagány. Ez azért fontos, mert nem egy eleve szent emberről, a férfitestben élő Teréz Anyáról beszélünk. Messziről indulva járt be nagy utat, ami még mindig előre vezet és bőven nem ért véget.
Április 16-án 17:00-tól tartom a Csodacsináló online előadást, ez az első alkalom. Maga az anyag friss és ropogós, még akkor is, ha ilyen ismert és nem tegnap megesett sztori is szerepel benne illusztrációként.
Ha úgy érzed, ott a helyed, tarts velem. A világ bármely pontjáról be tudsz csatlakozni, az esemény részteleit itt találod: https://www.facebook.com/events/1556129138401409/
Nem is fejezhetem be másképp, mint stílszerűen: csodára fel!
Ó, igen, a vége után még egy apróság. Aki feliratkozott a hírlevélre, a múlt héten olvashatott benne egy történetet. Életem legnagyobb csodáját osztottam meg benne. Április 16-án elmesélem, mi lett volna abban a cselekményfolyamban az átlagos kimenet és hol lépett színre a csoda. Mint egy Y-elágazás az úton előtted. Csak hogy könnyebben felismerd a csodát a jövőben. Megéri.
János
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
