Szerelem és csoda, csoda és szerelem. Csodás szerelem és szerelmes csodák. Róluk szól a mai hírlevél, csak éppen a működési sajátosságokra kihegyezve. Magyarán: hogyan függenek össze és mit tehetsz értük. Vegyük hát sorba:
A szerelem a kulcsenergia. Amennyiben nem vagy képes szerelmet érezni, áramoltatni, fűteni, működtetni, úgy a csodát is kizárod az ajtód elé. Hevederzár, biztonsági rács és hét lakat mögé. Hiába topog a küszöbödön, nem jut, nem juthat be. Te pedig ülsz odabent a kanapédon, okos agyaddal, de magányosan és boldogtalanul. Ám ennek nem kell így történnie.
Alaptézis: szerelem és csoda kéz a kézben jár. Ideje behatóbban megismerkedni velük, lássuk, mi is az a híres szerelem:
A szer eleme. Jogosan szokták a tűz, föld, víz, levegő után – mégis előttük – az ötödik, leginkább transzformatív elemnek nevezni. Az élet fűszere, színe, illata. A csodával együtt igaz, hogy nélküle nincs élet, csak puszta vegetatív lét. Nem pusztulsz el, de nem is élsz. Nem embernek való, nem emberhez méltó. A szerelem egyszerűen életüzemanyag, ahogyan a csoda is. Ideje eloszlatni a szerelmet körül lengő legerősebb tévhitet:
A szerelemhez egyedül kevés vagy. Kell hozzá egy másik, ízlés és habitus szerint nő vagy férfi, mert a szerelem egy társasutazás érzelme.
Nem igaz.
Annyiban talál, hogy minőségi, a szó nagybetűs értelmében vett párkapcsolat nem működhet szerelem-alapok nélkül. Ellenben áramoltathatsz vegytiszta, szívdobbantó, pulzusemelő szerelmet nemes ügy, hobbi, hivatás, sport, zamatok, eszmék irányában is. Nem lesz tőle kevesebb, ha nem egy másik ember felé árad. Idézd fel régi kifejezésünket: szerelmetes.
„A csoda az egyetlen realitás. Minden elmúlik, elvész, csak a csoda halhatatlan. Róla beszélünk ezer meg ezer éve, és róla fogunk beszélni ezer meg ezer évig, amíg világ a világ. Az emberi élet a legnagyobb csoda, mert halhatatlan. Változik, átalakul, átfordul egy másik dimenzióba, de megmarad, mert a szellem élteti.” (Szepes Mária)
A szinte unalomig ismételt idézet lefedi a valóságot. A csoda az élet alaptényezője. Magyarul: nem engedheted meg magadnak, hogy ne számíts rá, hogy ne várd el. Az életszerűtlen, még inkább életellenes lenne. Persze aktív, cselekvő és ráható módon. Tegyél különbséget, mert igenis létezik passzív attitűd is a témában. Annak azonban annyi köze van a csodához, mint ördögnek a miseborhoz. Sültgalamb-váró mentalitás, ami – szigorúan – nem egyenlő csoda.
Konklúzió: a szerelmes/szerelemre képes szív megengedi a csodák megérkezését. Helyesebben észreveszed és képes vagy befogadni őket. Így emelkedsz csodalátó, -váró, -találó létezővé. És fordítva is igaz: A csodát elváró földi vándorra hamarabb/könnyebben/teljes természetességgel mosolyog rá a szerelem.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő hírlevelek elkészülését:
