Igen, bántsa (bántja) a szemet a színe, sőt hasogassa (hasogatja) is. Egyszerűen rettenetes, mint egy trópusi madár 44 és feles méretben, úgy fest ez a cipő a lábamon. Az első próba után most viselem úgy igazából, ezért is gondoltam, írok ma egy kicsit személyesebbet. Az apropó ez a tiritarka lábbeli, a futás és egyéb őrültségek.
Imádok futni, ebből sose csináltam titkot. Két maraton és kismillió félmaraton van mögöttem; ez a sport egyszerűen az életem része. Egész halkan merem leírni: függőségi viszonyt ápolok mind a futással, mind az így nyerhető endorfinnal. Szép, nem szép – ez van.
A (jó) futócipő társ, barát a nemesítő önlegyőzésben. Utóbbi a marsikus vesszőparipám; hiszem, hogy az ember képes kihozni önmagából a legjobbját, még ha ehhez erőt is kell mozgósítania és olykor alaposan beleizzad. Ez mind áll, azaz ül a futásra. De ha már szóba hoztam ezt a szívemnek oly’ kedves vörös planétát, beszélek még egy kicsit róla.
A célok kitűzése, tartása, elérése is Mars. Amikor dinamikával párosul, még inkább passzol a bolygó tüzes égiszéhez, ez itt mind adott. És persze a használatba vétel mellett akad egyéb apropó is.
Bő nyolc hét múlva állok rajthoz egy félmaratoni versenyen. Régebben évi 5-6 ilyet teljesítettem, mostanság egy jut egy esztendőre. És hát igen, mit szépítsem, tele vagyok kérdőjelekkel.
Az, hogy menni fog, szinte tuti, nem ezen akad morfondírozni valóm. De vajon a tempó, az érzet, a hangulat? Hogyan alakulnak majd?
A képen látható színorgiás cipő persze a tanúm is egyben; látja, hogyan készülök és azt is, ha megideologizálom egy-egy edzés mellőzését. Amolyan mementó, nyilván az elődjéhez képest lényegesen könnyebb dolga van:
Amilyen túltengéses az a példány rikító árnyalatokban, az előző csuka pont olyan mértékben tekinthető visszafogottnak a maga sötétkék alapszínével. Ezen a fekete talp minimális fehérséggel sem dobott sokat. Az diszkrét volt, ez harsány. Imádom a kontrasztokat. Amit a lábamon látsz, nem az a tipikus „ebben megyek lopni” darab. Hamar észrevennének…
Száz szónak is egy a vége: egy jó cipő amolyan segédedző is, ösztönöz, hogy húzzam fel, használjam és rámoljam bele a kilométereket. És ez nekem tetszik. Tehát ahogy a suszter – remélhetőleg – megmarad a kaptafánál, én úgy futom a kilométereket és teszem a dolgomat.
János
#ladonyijanos #asztrozófia
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
