Úgy utálom, amikor saját hülyeségemből csattan rajtam egy mondás igaza. Most éppen a suszterre gondolok, akinek bizony lyukas a cipője. Mondjuk a nagylábujjam nem kandikál ki, de akkor is: hibáztam. Nem kicsit, nagyot. Mert szoktam mondani, hogy évente egy komoly szakmai bakit vétek. Itt kezdődnek a problémák és most vetek nekik véget. Az egész úgy kezdődött, hogy egy kedves leányzó rám mosolygott, mondott valamit én meg elpirultam és le is izzadtam. Íme, a történet:
Donald Trump-ot választják az USA elnökévé. Először. Nagyjából akkor, tehát jó nyolc éve esett meg a csúfság. Elemzés, amit pontosítás előz meg. Barátságos, ifjú hölgy, könnyen beszél az érzelmeiről, technikailag hálás folyamat. Meg is van a percre pontos adat, majd megbeszéljük az elemzés időpontját. Mivel sorstérképének feltárása, azaz az elemzés négy órát vesz igénybe, szabadságot vesz ki. Sokan tesznek így adott élethelyzetben, de kevesen járnak úgy, mint ő.
Megrajzoltam. Szépen. Itt egy apró megjegyzés: asztroszkópot csak rajzolni lehet. Amit gép generál, az hasonlít rá, csak éppen a lényeg, azaz a lélek és a nulláról lassan felépülő ábra varázsa – valamint a közben érkező, pótolhatatlan felismerések mágiája is – hiányzik. Szóval a lényeg. De vissza hozzám, aki ott áll, pontosabban ül az asztalnál a friss és szépséges képlettel. Szép, de minek?
Ekkoriban pont volt egy olyan – végtelenül ostoba – időszakom, amikor nem ellenőriztem magam. Minek? A számolást mindig alaposan lecsekkoltam, a rajz abból születik, hiba nem lehet. Hát de. Nem is kicsi. Hiába a százas nagyságrendű elemzés, pont úgy jártam, mint a két éves jogsis, elbizakodott sofőr.
Felvirrad az elemzés napja, a megbeszélt idő előtt két perccel szól a kaputelefon, a vendégemhez órát lehetne igazítani, mire felér a másodikra, pont a kezdő időben vagyunk. Öt perccel később pedig jött is a feketeleves. Apropó, tudja valaki, ez a kifejezés ma már nem számít rasszizmusnak?
Halak Vénusz. Kedves, kellemes energetika, az ábra mutatós, a szimbólumok megformálására mindig is kiemelt gondot fordítottam. Ám a vendégem szól, hogy neki bizony nem Halak, hanem Ikrek Vénusza van. Mondom: á, dehogy. Mire ő: azért van egy kicsi alapja és tanulmányozta már a születési képletét. Mondom, oké, nyissuk ki a gépet és nézzük meg. Ott ömlött a nyakamba az a bizonyos sötét lé.
Mert igen, a Vénusz masszívan az Ikrek jelében állt, amikor a hölgy meglátta a napvilágot. Akárhogyan is néztem, ezt velősen elszúrtam. Hamar megjött persze, hogyan s miként:
A két jelkép icipicit hasonlít egymásra. Amikor az efemeridából (vastag táblázatos szakkönyv a pozíciókkal, adatokkal, embertelen mennyiségű számmal) kinéztem, jó sort figyeltem, csakhogy ott rossz, azaz másik szimbólumot írtam. Aztán meg is rajzoltam. És minden borult.
Ha ellenőriztem volna magam, akkor egy cifra káromkodással és egy újbóli rajzzal megúszom. Igazából nem a hiba, hanem a hiba kellő időben való észre nem vétele az igazi baki. Ráadásul a vendég egy nap szabit ellőtt az én hülyeségem miatt. Szerencsémre humánus és empatikus lélek volt, nem csinált botrányt, ahogy mondjuk én tettem volna.
Másodjára már ment minden, mint a karikacsapás. Törekedtem a csorba kiköszörülésére, extrán odatettem magam az elemzésen. Elégedett mosollyal lépett ki az ajtón a hölgy, én meg örömömben még vaskosabb baromságot csináltam. Íme:
„Úgy látszik, minden évben elkövetek egy komoly szakmai hibát.”
Hát ezt a kapitális marhaságot voltam képes fennhangon magamnak kijelenteni. Ugyanis előző évben is akadt ilyen, igaz, előrejelzésben. A napi cikkben fennen áradoztam, hogy a Fiastyúkba lép a Merkúr, de csórikám még pont egy kerek cikkellyel arrébb járt. Azt is benéztem; hál’Istennek kevésbé kínos következményekkel, mert hamar kaptam egy fülest és sebtében javítottam.
Évi egy hiba. Azóta is következetesen elkövetem. Sokkal többet persze, de azok zömét vagy észreveszem, vagy jelzik (stilisztika, elgépelés, például), esetleg jelentéktelen. De az egy komoly vétés/esztendőt tarottam. A múlt hétig. Ott világosodtam meg, nem is akárhogyan:
Önbeteljesítő jóslat. Heti rendszerességgel írok róla, milyen a hatása, miért vigyázz, ha földszintes asztrológushoz mész, mert becsapódik és megteremti a maga valóságát. Hát éppen ezt tettem én is:
Felfokozott, erősen megkönnyebbült érzelmi állapotban fakadtam ki magamnak, azóta pedig szorgalmasan és tudattalanul futtatom a programot. Futtattam. Most egy éves prognózis során jött a velőrengető tockos:
Zoom-os konzultáció, e-mailben kapom a születési adatokat. Szépen, annak rendje s módja szerint felkészülök, az előzetes szöveges észt lelkiismeretesen megírom és át is küldöm. Eddig rendben volna. Csakhogy egy számjegyet elgépeltem. A születési adatokat a numerikus billentyűzeten vittem be, ahol könnyű téveszteni. De elmulasztottam az ellenőrzést (már megint, b@zmeg!!), így a nap nem 13. hanem 23. lett. Innentől kezdve dominó módjára dőlt minden, amit a fals időpontra felfűztem. Régi jószerencsém azért ismét mellém állt, hála neki.
Ezúttal is szelíd, együttérző, türelmes és empatikus vendégnél botlottam. Új időpont, javítás lehetősége, ahogy kell. És itt csapott be a villám: azért csinálom, mert én mondtam ki, a saját szájammal. Hamar le is oldottam magam a mintázatról, könny nélküli búcsút vettem a rossz szokástól és fellélegeztem. A tanulság:
Ne legyél olyan, mint én, akit az akkori arroganciája pökhendivé tett. Nem, nem lettem jobb ember, ma is arrogáns vagyok. Csak éppen a szakmai alázatomat vastagítottam meg.
Vigyázz a kijelentésekkel! Főleg az ilyen típusúakkal.
Nem a hiba elkövetése a baj. Annak körülményei pont annyira meghatározóak, mint ahogyan reagálsz, amikor rádöbbensz a tévesztésre.
Az ember működésének része a malőrök elkövetése, legalábbis az eshetőség. Ha teheted, csináld lényegtelen területen. Önts finomliszt helyett réteslisztet a keverőtálba. Gyújtsd meg a cigi füstszűrős végét. Csinálj olyat, ami nem kardinális és sóhajts, hogy „na, tessék, itt a gikszerem!”
Ha pedig már nem babra megy a játék, vállald a felelősséget. A gerinced elbírja, ahogy az arcod is.
Okos ember tanul a hibáiból és ráébred, hogy ha valóban nem buta, akkor nem tol ki magával holmi önbeteljesítő jóslatok negatív sorozatával.
A többi már menni fog.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
