Én szóltam. A tél nem csak közeleg, már egy bő hete itt van, immár hőmérő szerint is; beleharaptunk a mínuszokba, mint éhes havasi nyúl a vermelt takarmányrépába. A naptári év vége viszont valóban közeleg; attól tartok, akadnak magukat kultúrembernek tartó egyének, akik 2025-ben már nem is fürdenek többet le. Szóval nyakunkon az új év, amit én sem hagyhatok személyes szavak nélkül. Persze eszem ágában sincs valami elb@szottul unalmas és nem kevéssé nyálas, ömlengő összegzést írni.
Szeméthegy, áremelés, járdára fagyott szilveszteri róka, kimondásuk pillanatában hamvába halt fogadalmak. Minden január elseje így indul. Megszoktuk. (A felbuzduló bejglifutókat is, hogy majdnem azonnal lemorzsolódjanak, mint száraz kukorica a szilvesztert túlélt malac fogai közt) Jellemzően kellemetlennek éljük meg ezt a változást; sokan hetekig még az előző évszámot írják le, hogy a telő napokkal arányosan növekvő röstelkedéssel javítsák a bakit. Már ha eszükbe jut.
Utálom a közhelyeket, leginkább azért, mert legtöbbjük magva igazságból készült. Pár napja írtam egyikről, miszerint az élet egyenlő változás. Ajánlom magamat, azaz itt tudod elolvasni: https://ladonyijanos.hu/a-tel-egyik-legfontosabb-uzenete/
Miután pironkodó bakfisként (de régen volt már, édes jó Istenem…) felvezettem, térjünk is a tárgyra. A változások engem sem kerülnek el, rám is hatnak, ahogy én is változtatok. De nem január elsejével; még egy kalap alá vesz valaki az inflációval, a káeshával és a naptárral. Alkudjunk egy kicsit, legyen mondjuk január 6. Vízkereszt. Vagy amit akartok (köszi, Willie bácsi!).
Lesz, ami marad. De szép mondat, három szóban ígér ellentmondást. Mégsem ez a lényeg. (mondjad már, b@zmeg!) Szóval jelentős átalakításokat eszközölök; ezek egy része már a színfalak mögött zajlik. Az elmélet teljes egészében kész, a technikai átállás is zajlik – itt és most, ebben a percben is. Nem biztos, hogy osztatlan népszerűséget arat, de már rég kinőttem abból az életszakaszból, hogy Nutella akarjak lenni, amit mindenki szeret (én speciel ma már meg sem enném…).
Ezúttal a szimpátia-mutatók nem számítanak, mint szempont. Azon a ponton egy ideje már túlhaladtam.
Egyelőre ennyit.
Egyelőre nem tűnök el.
Egyelőre jönnek (még) a napi cikkek.
A többiről pedig a maga idejében szólni fogok. Sem előbb, sem később. A honlapon okkal Gandalf szövegét kölcsönöztem bemutatkozáshoz, most is legyen így.
Én szóltam.
u.i.: a hídon pedig nem mész át (már ha balrog vagy).
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
