Mit jelent az, hogy az élet már nem lesz olyan, mint régen?

Több terület megmondóemberei hangoztatják szimultán a varázsmondatot: az élet már sose lesz olyan, mint annak előtte volt. Bár egyikük sem biggyeszti hozzá, de ezt alapvetően nem pozitív felhanggal teszik, ne gondoljak arra: riogatni, rémisztgetni akarnak, ezzel hatást és figyelmet elérve. Nagyjából a következő képet festik le (energetikailag): baleset ér, elájulsz, majd a kórházban térsz magadhoz. Kissé még bódult vagy, ezért nem áll meg azonnal a szíved, mikor konstatálod, hogy a jobb lábad térdtől lefelé egészen egyszerűen hiányzik. A főorvos úr csendőrpertusan leereszkedik hozzád, biztosít róla, hogy sokkal sz@rabbul rosszabbul is járhattál volna. Igen, a lábad amputált része már a veszélyeshulladék-gyűjtőben pihen, ha egy kórházi kutya el nem csente. Igen, meg kell tanulnod mankóval járni, vagy a kerekesszéket hajtani. Ha bírja a csonk, akkor esetleg protézised is lehet, lefuthatod Pistoriust is, csak a családi nézeteltéréseidet rendezd másképpen, leginkább magasabb szinten. A végén – oldandó a feszültséget – huncut mosollyal rád kacsintva közli: amúgy a sok rossz hír mellett szolgálhat egy jóval is: talált vevőt a jobb papucsodra.

Úgy vélem, ilyesmit értenek a címben írt mondat szajkózói. Rántsuk le együtt a leplet a valóságról, mert – úgy tűnik – az bizony vastagon „eltitkolódott,” hogy egy borzalmas, németesen szenvedő szerkezetű szóval gyötörjem drága, édes anyanyelvünket. Szeretném megmutatni neked a konkrétumokat: az a tény, hogy az élet más jellegű lesz, mint korábban volt – elvitathatatlan. Korszakváltásban vagyunk, ami elkerülhetetlen, emiatt nem is érdemes úgy tenned, mintha egy szimpla filmszakadásos részegség áldozatává váltál volna, egy-két napi macskajaj árának megfizetésével mentesülve a rémálmoktól. Véleményem szerint ez az attitűd önmagában hibás és számos pofonhoz, majd az ezekből eredő, dominóláncolatos csalódásokhoz vezet. Akik a kommunizmusban sóhajtoztak, hogy „bezzeg drága Horthy kormányzó úr idején minden jobb volt,” azok beleragadtak a múltba, pont úgy, mint a XXI. században a Kádár-nosztalgiában fürdőzők is. A névadó csontjait sem lelni már, a múlt nem hozható vissza, végleg lezárult minőségekről beszélünk; ez olyan, mint a nem nyerő lottószelvényeddel sírni, hogy akár milliárdost is csinálhatott volna belőled az a kutya számhúzó, ha nem kétbalkézzel nyúl a gömbbe. Ez a hozzáállás tesz téged a kiszáradt, rideg fával analóggá, amelyik a szél erősségének függvényében előbb, vagy utóbb, de egészen biztosan törik.

Más lesz a világ, ezt már a Plútó Ekliptika alá merülésekor lehetett tudni, de legkésőbb a tavalyi naptári év legelején, mikor oly’ sokan világvégét kiáltottak. Mit tehetsz, ha nem akarsz leragadni, megakadni a változások közepette? Légy nyitott. A régiből a valóban fontos értékek jönnek veled az újba is (Szaturnusz krémje-habja), te magad tudsz őrzőként funkcionálni. Várd az újat kíváncsian, ne attól tartva, hogyan szop@t meg szúr ki veled, hanem arra fókuszálva, hogy milyen friss lehetőséget hoz. Ez kulcsfontosságú: építsd be, emeld paradigmáddá (szemüvegeddé), hogy minden új mindig – most is – jót hoz. Nem vágták le a lábadat. Nem csonkoltak meg. A világ, s benne te magad is – változik. Akár tetszik, akár nem, ez tény. Egyesegyedül a reakcióidon múlik a megélésed milyensége és minősége. Igen, ez felelősség, igen, a mutatóujjadat már másra kell használnod, mint a vélt bűnbakokra mutogatásra (az orrtúrás sem játszik már); ajánlom helyette az ég felé irányítani, majd a szegycsontod magasságában belső központod felé orientálni, hogy a fent és a bent miképpen harmonizálható, hogy a legeslegtöbbet hozd ki mindabból, amit a Nagy Játékban kapsz.

 

kép: wall.alphacoders.com

Hogyan juthatsz el életed egyenletének legjobb megoldásához?

Soha nem gondoltam volna, hogy kényelmes énrészemet mennyire rosszul érinti a lezárások egyik spektruma. Ez pedig nem más, mint hogy – pillanatnyilag és legálisan – nem ülhetek be egy kávézóba masszív porceláncsészéből inni az erős presszót, mellé egy ischlert majszolva. Újabb önismereti adalék. Nyilván nem fogok elsorvadni, de érdekes felfedezés. Előbb vagy utóbb kinyit(hat)nak a vendéglátó egységek és újra átszellemülten kortyolhatom a feketét, de a változatlanul isteni ízélmény talán az egyetlen, ami ugyanaz marad. Beszéltünk róla hónapokkal ezelőtt, miért lenne hiba elvárnod, hogy az élet visszazökkenjen a régi kerékvágásába. Ez nem fog megtörténni. Igen, igazad van: lesznek dolgok, amik – formailag – pont úgy működnek majd, mint annak előtte. A változások, melyeknek nem csak tanúi, de átélői is vagyunk, mélyre eresztik gyökereiket. Ez nem baj; a kijelentés előjelek nélküli, egyszerű ténymegállapítás. Bár csak egy sovány, reszketeg kettessel csúsztam át a matek érettségin (osztályfőnökön, egyben matektanárom világított rá, hogy az ő jóindulata billentette a mérleget a buktán túlra…), most mégis hívlak, tarts velem egy gyors egyenlet-felrajzolásban. Ha pedig már látjuk is, miért ne fejthetnénk meg?

Az egyenletnek akkor van megoldása, mikor a két oldal egyenlő. Amint látod, az egyik oldala megváltozott, mégpedig véglegesen. Mit kell tenned ahhoz, hogy egyensúlytalanság helyett harmóniában élhess? Változtatni. A régi számokkal nem jön ki a várt eredmény; újra és újra vastag, rút piros tollas javításokba, hármas csordában legelő kérdőjelekbe szaladsz bele. Ez sem baj, de legkésőbb pár alkalom után jőj rá: nem fog így menni, pláne nem működni. Légy proaktív, változtass; tudd, hogy az alapvetés örökérvényű és megingathatatlan: amikor az egyenlet egyik oldala változik, kell a másiknak is, már ha él benned a vágy a megoldásra. Ez a megoldás most nem az egész számok halmazán értelmezett, hanem az itt és most élt életedben. Itt lép le a tankönyv oldalairól a példa és kezdheted is a kidolgozást, az óra ketyeg, hajrá!

 

kép: wall.alphacoders.com

Mi a megmérettetés lényege?

A megméretés időszaka csak annak izzasztó, aki elmulasztotta a felkészülést. Jelen korunk/helyzetünk nem több, de nem is kevesebb egyfajta vizsgánál. A tét nagyságán kívül semmiben nem különbözik attól a számos vagy számtalan hasonló helyzettől, amin már túl vagy és – élsz. Megoldottad, itt vagy. A világ nem állt meg, de még össze sem dőlt. Kínai mondás tartja azt is, hogy a kavics és a probléma analóg egymással: minél közelebb emeled a szemedhez, annál jobban eltakar minden mást. Kedvenc írásjelem – a kérdőjel – napjainkban nagyobb szerepet kap minden korábbinál: egyre vaskosabb kijelentések mögé biggyesztve húzhatod ki méregfogukat és juthatsz új perspektívákhoz. Olyanokhoz, amik a felelős, minőségi döntésben segítenek. Emlékezz: nem vagy egyedül. Az ember nem sziget a végtelen óceán közepén. Nincs ok besz@rni félni. Ellenben: az ember mindent túlél, végtelen az alkalmazkodó és idomuló képessége. Ám most nem ez kapja a főszerepet, hanem az alakító tehetsége: miként, hogyan tudja a lehető legjobbat kihozni a mostani változásokból. Érzed a különbséget? Nem a pofontűrés tesztelendő, hanem a teremtés. Egyszerűen csak emeld fel a fejed, és tudd, hogy nem ugyanaz a híg lé folyik pepitában a nyakadba: bár tűnhet hasonlónak, más energiák munkálkodnak a háttérben.

Bővebben csütörtökön délután, a hetedik Csillagwebináriumon beszélünk minderről.

kép: pexels.com

Miért ne tekints sorscsapásként a mostani időszakra?

Hajlamos lehet az ember gyermeke égi veszedelemként, sorscsapásként, Isten büntetéseként, fatális véletlenek szerencsétlen összejátszásaként tekinteni a jelen hetekre-hónapokra (és az előttünk álló évekre, ha már itt tartunk). Ezzel egy bibi van, de az nagy: vesztesnek, kiszolgáltatott bábnak, tehetetlenül pattogó flippergolyónak látja magát a nagy játékasztalon.

Ahhoz, hogy ebből a csapdahelyzetből kiássuk magunkat, fontos megértenünk az ember és a változások viszonyának természetrajzát, ami végtelenül egyszerű: az ember nem szereti a változást. Nem szereti, de végtelenül alkalmazkodó, így – túlélési programjaitól vezérelve – felveszi a tempót és pont úgy, mint a víz: kitölti a rendelkezésére álló teret.

A könnyebb emésztéshez húzzunk elő pár példát a történelemből: amikor kezdett elterjedni az automobil, a bérkocsisok tüntettek, rongáltak – lázadtak az új, veszélyes(nek mondott), a megélhetésüket reálisan veszélyeztető ördögi masinával szemben. Emlékezhetünk, pár éve a taxisok tüntettek az Uber ellen, kísértetiesen megidézve az egykori bérkocsisok szellemét. Ahogyan annak idején sem tiltotta senki, hogy a bakról a volán mögé üljön, ma is uberezhetett volna bármelyik modern kori bérkocsis.

Az ember lassan képes alkalmazkodni a változásokhoz. A klímaváltozás is ilyen: melegszik az idő, de élünk. Többen vesznek klímás autót és ültetnek nagy, árnyékot adó fát. De nem rapid módon, máról holnapra ugrott feljebb 10 Celsiussal a hőmérséklet. Ezt a változást rákészüléssel, tájékozódással lehetett kezelni. A mostani idők átalakító alkímiája viszont gyors. Nem előjelek nélküli: többen több irányból is jelezték (most mutogathatnék magara is…), hogy várható és eljön egy nagy horderejű szakaszhatár, paradigmaváltás, de az emberiség zöme süket fülekkel élte életét. Jól tette, ez volt a dolga.

Amikor megy a szekér, legtöbbünk nem gondol a bajokkal. Már 2018. októberében, mikor a Plútó az ekliptika, a Nap útja alá merült, vette kezdetét egy mély és mélyreható változás. Érdemes az akkor írtakat a mai világ, a mostban megélt történések tükrében visszaolvasni, érdekes tanulságokra lelhetünk. A 2020-as év elejének nagy együttállása már a küszöb átlépését jelentette, a többi pedig – már történelem.

Jó tudatosítanunk, hogy ami gyors és hirtelen változás, rosszul fogadjuk. Semmilyen radikális átalakulást nem tapsolt meg az emberiség, csak és kizárólag vésznek élte meg. Nincs ez most sem másképp. Amikor alkalmazkodásunk sebességét meghaladja a változás, kizökkenünk komfortzónánkból, megjelenik a szűkösség, a pánik érzete és máris rásütjük a negatív bélyeget arra, amiben éppen vagyunk. Ilyen egyszerűen működünk.

Jusson azonban a legeslegnagyobb változások közepette is eszünkbe, hogy embernek születtünk, megadatott az öntudat és a szabad választás ajándéka.

Arra, hogy kívül mi történik, kevéssé tudunk hatni, ellenben reakcióinkat magunk választhatjuk meg. Abban a pillanatban, hogy a fent leírtakat fejben (és persze szívben is…) végigpörgetjük, emlékeztetjük magunkat, hogy bármit túlélhetünk, sőt, bármiből ki tudjuk hozni a legjobbat. Nem kell mást tennünk, mint az áldozat-szerepet elfüstölni és tudatosítani, hogy egyedül a történések tempójának és a mi alakuló képességünknek az eltérése okozhat kellemetlenséget.

Vegyük fel a ritmust, váltsunk attitűdöt és ami eddig komor, fekete felhőként lógott felettünk, az legott átalakul éltető esőt ígérő, termékenységet hozó fellegekké – a villámok már nem agyoncsapni akaró istennyilák, hanem égi sugallatok. Csak ennyit kell tennünk.

kép: pixabay.com

bármi történik is, van, aki vigyázza lépteid – meg aztán te döntöd el, miképp reagálsz a változásokra

Mit hoz még felszínre a jelen időszak változása?

A naptári év elejének meghatározó energiája volt a Plútó-Szaturnusz együttállás, itt-ott megspékelve finomságokkal is, mint a januári négyes találkozó, ahol a Nap és a Merkúr is beszállt a buliba. A hatások már mindenki számára láthatóak, érezhetőek, és most kérlek, ne ragadj le e koriviri koronavírus körüli pániknál. Ebben a helyzetben éppen a lehetőségek meglátása a lényeges, a sorok között olvasás, a kérdőjelezés. Tényleg Isten ellen való vétek megpuszilni az óvodást? – és társai-jellegű kérdések jogossága csücsül a mérleg serpenyőjében. A mostani változások, átrendeződések az ébredést, a tudatosodás magasabb szintre emelkedését ösztönzik, ha hajlandóak vagyunk bégetés helyett felfelé tekinteni. A két, fentebb említett bolygó már megtette a magáét; e közös munka (első fele) elvégeztetett, majd ősszel újra közelítenek egymáshoz, ám a lényeget elvégezve a változások kovászát – kellő érlelést követően – útjára indították, hogy kiteljesedjen a képzavar. A következő jelentős égi történés – pozícióját tekintve – szintén a Bak zodiákusában köszönt ránk: a Jupiter és a Plútó találkozója. Ennek hatásai már érezhetőek, noha egzakt majd csak április elején lesz az együttállás. Itt is megjelenik „némi” finomság, kezdjük is ezekkel!

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor a változásokban rejlő tanítások megértése, a mélyre ható átalakulások hozta felismerések és ebből fakadó bölcsülés a két planéta szövetségének fő hozadéka. Itt lép képbe a tudatosság: tegyük fel a kérdést, miért jó, ami most történik, mikre világít rá, ami eddig láthatatlan volt számunkra? Főként nagy horderejű dolgokra gondoljunk, túl azon, hogy köbméterszámra tárazzunk be (?) lisztből, cukorból, olajból és konzervekből. Mit hoz felszínre a sok-sok történés? Az alapok repedezése milyen új minőségek felébredését engedi meg? Emlékezzünk: amikor valami éget ér, óhatatlanul és szükségszerűen egy másik minőség veszi kezdetét. Ebben pedig ott a magasabb tanítás, az a valódi tudás, amit iskolapadban nem szerezhetünk meg. Ezt kell érdemes megtalálnunk, erre sarkall a Plútó-Jupiter együttállás energetikája.

Jövő hét közepén a közeledő Jupiter-Plútó együttálláshoz csatlakozik a Mars: erőt, lendületet, kezdeményezőkészséget plántálva – lássuk meg ennek nagyszerűségét! A felismeréseket és az újonnan szerzett tudást cselekedetekbe transzformáljuk: nem csak fotelban ülősen álmélkodunk, hogy „jé, ez is így alakul, nahát, az meg másképpen,” hanem hamar hozzá is látunk a szükséges lépések megtételéhez. Emlékezzünk, a vörös bolygó igen intenzív motiváló erőt is ad, így önmagunkon túl társainkat is hozzásegíthetjük az – esetleges – kátyúból való kikecmergéshez, majd az innen kiinduló, exponenciálisan emelkedő ívű fejlődéshez.

kép: www.pinterest.com

Pin It on Pinterest