A természet ébredését és a tavasz közeledtét immár mindenki látja, érzi.
A hóvirág jó példáját követve bújnak ki az apró, korai virágok, a madarak nem csak csicseregnek, de a fészekrakásra is készülnek, a fák rügyezőbe fordulnak. A tél fakóbb, pasztelles árnyalatait itt is, ott is üde zöld színesíti. Ám van valami, amire ilyenkor nem szoktunk gondolni.
Ha a medve téli álma természetes, akkor vajon mi történik magával a téllel, mikor fordul a Föld és beköszönt a tavasz, majd tetőfokára hág a nyár, végül az ősz nosztalgikus évszaka készül újra átadni a stafétát a hideg hónapoknak? A kérdés mögött sokkal több lapul üres, tartalmatlan filozofálgatásnál. Az jól jöhet a negyedik sör után, politúros kocsmaasztalra könyökölve, most viszont nagyon is praktikus szemmel nézünk a dolgokra. Az így kapott megértés ugyanis napi szinten támogat. Íme: az alapvetés, amire építkezni fogunk:
A Földön élünk. Szeretett kéklő bolygónk bizony az otthonunk. Ezt nálam sokkal szebben fogalmazta meg Vörösmarty Mihály a Szózatban: „Bölcsőd az s majdan sírod is.” Olyan magától értetődő, hogy gyakran végig se gondoljuk, de a Földön a polaritás mindenben jelen van, egyfajta alapvetés:
Fény és árnyék, igen és nem, jó és rossz, tél és nyár, fent és lent, kint és bent.
A sor szinte vég nélkül folytatható. Mielőtt azonban további párokat gyártanál, kérlek, gyomláld ki azt a hangot, amelyik igyekszik a polaritást a megosztottsággal egy kalap alá venni. Nem igaz. Sokkal inkább való a kiegészülés, kiegészítés, azaz az összefüggések meglátását ösztönző jelenségként kezelni. És tudd meg, jó okkal vesz körül bennünket ez a bizonyos kettősség:
Biztonság és stabilitás. Mint kanyargós úton haladó buszon, állva utaztadban is jól jönnek az alumíniumrudak, hogy ne csak szörfözve maradhass talpon. Az ember elsődleges igénye a biztonság. Figyeld meg: mi is kedves planétánk neve? Föld. A szemünk elé teszi a lényeget:
Földes elem, alapvető a biztonságra, a stabilitásra való törekvés. Az ember egyik kiiktathatatlan alapvetése. Lásd még: életösztön. Ha nem így lenne, nem kötnének tömegek megalázó alkukat, gyalázatos kompromisszumokat a biztonság (illúziójának…) oltárán. A valódi biztonság tehát vezérlőelv, a kulcs pedig a változások egyensúlya:
Ami egyik oldalon átalakul, az a másikon is. Olykor ellenkező előjellel, de minden mozzanat, tett és folyamat nyomot hagy. Egyik kedvenc filmem ikonikus mondata: „Minden akciót reakció követ.”
Az ember tehát biztonságra törekszik, sokszor azonban a fogalmat tévedésből az állandósággal párosítja. Itt bukik el, mert a természet a változások láncolatából épül fel. Aminek, ugye, mi, emberek is szerves részét képezzük. Ezért jó, ha ismered a kulcsot, hogy alalom adtán a kellő zárba illesztve juss magasabb minőségű megoldásokhoz. De ideje visszatérni a korábban magára hagyott és ott árválkodó kiinduló kérdésünkhöz: mit csinál tehát a tél?
Lassan elvonul nyári álmot aludni. Mint a mackó inverze. Íme, a folyamat röviden:
A tél tavasszal elszenderedik. Lehunyja szemeit, fészkelődik kicsit, párnát igazít a buksija alá és álomba merül. Igen, néha még felriad. Olyankor látod, érzd is: pocsolyát tükrösítő áprilisi fagy és a március végi váratlan hózápor mind annak jele, hogy a tél még nem aludt el olyan mélyen és kicsit felhorkant.
A tavasz végétől viszont durmol, stílszerűen úgy, mint a medve vastag bundája. Szólhat bármilyen hang, ő az igazak álmát hortyogja éppenséggel. Ám a beköszöntő ősz a levelek sárgulásával, a kései gyümölcsök mézédessé érésével egyidőben azért finomam megkocogtatja a tél vállát: ideje készülődni.
Ezért eshet meg az októberi jegesedés és a november eleji korai hó. Majd, amikor eljön az ideje decemberben, teljes erejével, kipihenten, fehér pompájával tér vissza a derék tél. Jó, jó, bólogathatsz, kedves kis mese, de miért mondtam el? És miért pont most?
Mindennek helye, ideje és jó oka van. Még egyszer:
Mindennek helye, ideje és jó, alapos oka van tehát.
Addig és csak addig érezzük rosszul magunkat, amíg meg nem értjük a miérteket.
A tél nyári álma amolyan tanmese. Igaz, de ami ennél is fontosabb: emlékezetet.
Tudd, hogy amit látsz, annak valahol van egy másik fele.
Gondold végig: amit teszel, annak létezik kiegészülése valahol.
Minden akciót reakció követ. Így áll össze földi világunk valósága, aminek mindannyian, te is, én is részesei vagyunk.
Légy otthon, dönts bölcsen – és élj boldog, megelégedett életet!
Mert ez mindennél fontosabb.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
