Nem lehet célérték, hogy ásítozva olvass egy előrejelzést. Az asztrozófia kitűnő eszköz. Megmutatja, milyen égi energiák várhatóak. Ami ennél is fontosabb: jelzi, hogyan hatnak rád, életedre. Nem nehéz belátnod, ez – alapvetően – szuper dolog. Nem is itt a bibi. Ahogyan a legjobb bort sem tudnád eladni pléhkannából, úgy a legprecízebb tranzitelemzés sem ér semmit. Önmagában. Ha nem érthető.
Az előrejelzésnek közérthető formában kell várnia téged. Vagy elolvasod, vagy sem. Ha úgy döntesz, figyelmet szentelsz a pillanatnyi csillagállások krónikájának, szuper. Ám nem érezheted azt, hogy rossz ajtón nyitottál be a nyelviskolában. A jó előrejelzés nem hasonlít a kínai nyelvleckéhez. Értelmezése a befogadás szándékát és az olvasás készségét kívánja csupán.
A két alapvetés kipipálása után mondhatjuk el: nincs egyenlőbb információ. Politikailag korrekt módon: bőrszínre, nemre, vallásra, lelkiismereti meggyőződésre tekintet nélkül ugyanaz az égbolt fényeskedik mindannyiunk felett. Éppen ezért tudnod kell: üzenetei a társadalomban elfoglalt pozíciótól függetlenül érvényesek. A híd alatt lakó, kevéssé látványos egzisztenciájú ember és az MTA rendes, állandó tagja egyaránt kozmikus lény. Azonos égi állás talán más-más analógiában ölt testet, de az eredő egylényegű.
Döntő jelentősége van azonban az értelmezési százaléknak. Mit jelent ez a különös kifejezés? Az előrejelzés jellemzően hemzseg a szakszavaktól. Asztrozófusként könnyű a lelkesedés csapdájába esni. Én sem vagyok kivétel, sőt. Meglátni és lángra lobbanni egy kitűnő konstelláció láttán – könnyen megesik. Itt a kézifék behúzásának pillanata. Leírhatom asztrozófusul, tudományos módon, hogy az aktuális Nap-Merkúr oppozíció egzakt quadratban áll a Vénusszal. Direkt nem létező példát hoztam, mert nem ez a lényeg.
Mindenfajta „előképzettség” nélkül is kell, hogy mondjon valamit számodra a csillagútmutató. Nem is valamit: mindent. Meg kell, hogy értsd. Kevéssé üdvös a csillagfürkész öncélú önkifejezési platformjának tekinteni egy közzétett előrejelzést. Az egyik – elsődleges – eszköz, amivel közelebb hozható a csillagok világa a Földön élő emberhez, az édes anyanyelvünk. És persze a humor, mert anélkül még az anyanyelv sem igazi.
A cél: előbb-utóbb ismerősként köszöntesz égitesteket, csillagképeket, kozmikus helyzeteket. A bensőséges viszony lassankénti felépülésének eszköze, ha mosolyogva olvasol róluk. Humorral átszőve, mégsem profán módon. Mit is jelent utóbbi? Ha mondjuk szembe jön veled: „a szemét szottyos Szaturnusz szorítja össze lehetőségeidet,” tudd – nem érdemes tovább olvasni. A „tetű Plútó,” „dögös Vénusz,” „kanos Mars” típusú jelzőzés is ilyen.
Bevallom, néha élek a meghökkentés eszközével. A hatásvadászat amúgy sem áll tőlem távol. Előrejelzés íráskor egy furcsa, elgondolkodtató kép, egy bizarr asszociáció magas célt (is) szolgál. A kibuggyanó röhögésen túl a különös kép megragad benned. Emlékezni fogsz rá. Például egy közeledő Vénusz-Merkúr együttállást lehet tényszerűen is, a száraz asztronómiai adatokkal tálalni. Ha azonban azt olvasod: a Merkúr egyre közelebb oson a Vénuszhoz. Pajkosan megcsiklandozza és a szerteguruló nevetésgyöngyök segítenek áthidalni emberi kapcsolataid gubancait – arra könnyen visszaemlékszel. Előhúzod elméd egyik zugából, mert kép, érzelem és élmény társul hozzá.
De soha nem lehet profán az égi krónika. Lássuk a példát egy retrográd irányba forduló Plútóról. A kis betolakodó (hiszen tudományosan már törpebolygósították) érzi, valami csikarja a hasát. Összeráncolt szemöldökkel keres egy félreeső bokrot. Odakocog, begörbíti a hátát és guggolva engedi, hogy kirobbanjon belőle a felgyülemlett sz@r. Majd dolgavégeztével sóhajt egy nagyot, megkönnyebbülve feláll, lehúzza a gatyáját és kitörli a kimeneti nyílást.
A maga otromba módján vicces, el is mondja a lényeget, de ne a parkba sz@ró Plútó maradjon meg benned. Bármilyen alpári és vaskos humor húzható is rá.
Tudd: a színek, árnyalatok és képek érted is vannak. Azért mesélnek a csillagok és bolygók, hogy a történetükön keresztül érkezzen meg a tanítás. Emlékezz: a száraz módon eldarált tananyagot magolnod kellett. A talpraesett pedagógus mesélt, szemléltetett – úgy adta át a tudást, hogy évtizedekkel később is emlékezel rá. Hidd el Tapasztald meg: Pitagorasz tétele mellett az ég szemlélése közben is ez a legjobb módszer.
u.i.: a szakzsargonról egy szemléletes és pikáns személyes példa. Bő hat éve esett meg egy gödi asztrozófia táborban. Ebéd után két ifjú asztrozófus/palánta ült a faház előtt, kedélyesen trécselve. Az arra elhaladó, szintén fiatal és felettébb mutatós leányzó után szinkronban fordult a fejük. Ekkor hagyta el egyikük száját az engem kirobbanó röhögésre késztető tőmondat: „igazán tranzitálhatna az ötös házamban!”
A másnak nem sokat mondó kijelentés megfejtése: az ötös ház – többek közt – a szexualitás, a szeretői kapcsolódás életterülete is. Tranzitál: megérkezik és áthalad. Asztroszlengbe szedett vágytolmácsolás, úgy, hogy más ne értse. Ez a tolvajnyelv tipikus megjelenése. Nem (csak) azért meséltem el, mert fuldokoltam a rám törő hahotázástól. Ennél fontosabb, hogy nem érezheted a kirekesztettséget, az ilyen jellegű kívülállást, ha és amikor lényegbe vágó, égi változást tolmácsol egy asztrozófus.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
igen, igen… egy kis asztrozófia, de tegyél bele némi humort… így, ni… jó lesz! 🙂
