Felvirrad a szenvedés-programok kényszeres futtatásának vége. Nem, a világ önmagától nem lesz übercuki, rózsaszín, habos-babos hely.
Minden külső hatás, érkezzen akárhonnan is, önmagában nem sokat ér. Na jó, adhat egy kis kellemes érzetet, de nem többet. Veled együtt, tetteiden keresztül viszont a határ kitolódik. Azért nem írom, hogy ’végtelen’, mert esetleg megszédülnél. De lássuk, mi is az a szenvedés-fetisizmus, amit perverz hungarikumként oly előszeretettel űzünk – sokszor tudattalanul.
Az élet sz@r.
Sok az eszkimó, kevés a fóka.
Így vagy úgy, tuti, hogy megszívod. Ne gondold már, hogy te valami kivételezett csodabogár vagy.
Tanuld meg, hogy idővel mindenben és mindenkiben csalódni fogsz. Jobb, ha nem is bízol és hagyd a reményt, mert nagyobbat koppansz.
Szerelem? Na ne röhögtess már! Mi az, hogy szerelem? Illúzió. Azért találták ki, hogy el lehessen adni egy csomó mindent. Ha nem büdös és nem ronda és esetleg tud két értelmes mondatot szólni, akkor csapj le rá!
Hadd ne folytassam a sort. Sunyi módon átitatódtunk a keserű, vitriolos akasztófahumorba pácolt gyötrődés mintázatával. Pedig nem kéne, hogy így legyen.
Olyan hihetetlen, hogy noszogatni kell valakit: tessék, örülj már. Minek is? Elsősorban annak, hogy örülhetsz. Hogy élsz, itt vagy fizikai testben. Innen nézvést már bárminek és akárminek képes örülni az ember gyermeke.
Alapvetően örömre vagyunk hangolva. A Vénusz Földünk közvetlen szomszédja. Elég bármely Naprendszer-ábrázolást megnézned. Ráadásul úgynevezett „belső” bolygó. Ez a kifejezés csupán annyit tesz: a Föld és a Nap, tehát a világosság jelölője, a központi erő között helyezkedik el.
Földünkről a Nap felé a Vénuszon keresztül látunk, juthatunk el. Spirituális értelemben valahogy így fest: az életöröm és a harmónia az az alapvetés, ami bennünk él, ha feljön a Nap. Nem tudsz központi csillagunk irányába tekinteni úgy, hogy figyelmen kívül hagyod a szerelem bolygóját. Lásd még: Esthajnalcsillag.
Ez egy olyan, végtelenül egyszerű alapigazság, ami önmagában képes szertefoszlatni a divatos nehézség-kultuszt. Tudod: földi siralomvölgy, árnyékvilág, tér és idő keresztjére feszített ember képe. Satöbbi.
Ha nem a harmóniára, az egyensúlyra és a mosolyra kódolták volna az emberiséget, akkor ezek nevében nem alkudnál meg. Eszedbe sem jutna kompromisszumokat kötni. Nem mentegetnéd a méltatlan kapcsolatok másik résztvevőit. Legfőképpen: nem értékelnéd le önmagadat a másikkal való együtt-létezésben. Mindezt a (felszíni) harmónia megőrzéséért erőszakolod teszed.
Örülni nem luxus.
Ha igen, akkor nem nagyobb a lélegzésnél. Ahogyan nem gondolkodsz el, hogy vajon megérdemled-e a tüdődet megtöltő, véráramodat frissítő oxigénslukkokat, úgy ezt a mindennapi létöröm esetében is kerüld. A felső polcos Lindt, a Dom Perignon, az Aston Martin valóban luxus-kategória. De nem az élet- és létöröm. Erre hívja fel a figyelmet a Vénusz fordulata.
Térj vissza az életigenléshez, a mosolyhoz, a szerelemhez! Avagy a mindennapi létörömhöz. A szerelem bolygója 2025. március 2-án, vasárnap hajnalban, 3 óra 48 perckor – némi „ácsorgást” követően – látszólagosan hátráló útra indul (jó előre szólok). Ekkor az Kos asztrológiai jelének 10 fok 50 perc 07 ívmásodpercénél jár. Ennek mondandója jelentős, amit azt máris kibontjuk.
Április 19-én kora reggel, 4 óra 44 perckor a Halak cikkelyének 24 fok 37 percénél térül újra és kezd majd ismét „előrefelé,” azaz direkt irányba haladni. Ezen a ponton viszont egészen szorosan összesimul majd a Szaturnusszal (januárban már pacsiztak, írtam is róla egy rövid cikket: https://ladonyijanos.hu/venusz-szaturnusz-csucstalalkozo/
). Ez az üzenet is világos, egyszerű, szép:
Láss rá, mi az, amivel leválasztod magad az örömről. És most valódi, őszinte, magasról megvalósított rálátással dolgozz, mert mélyre kell menned. Nem érdekelnek a kifogások. Ne fogd a külső körülményekre. A kozmikus helyzet lehetőséget kínál a megértésre, mégpedig belső megvilágosodásod által.
A Halak jele belső mélységeidet is jelöli. Mi az a rárakódott maszat, iszap, társadalmi szenny alatt, aki valójában vagy? Hol a te életigenlésed? A huncut szemed és a vidám mosolyod?
A fordulati pont jelentős: ott találod azt a kulcsot, amivel megoldhatod a jelen időszakod galibáit. Olvassuk össze:
A Földön élsz, reggel a Nap felkel keleten, estefelé nyugaton – nevéhez híven – lenyugszik. Immár tisztában vagy vele, hogy ott a Vénusz, naponta kétszer szemmel is nyomon követheted. Bölcs vagy, nem feledkezel meg róla, hogy impregnál a mindennapi létörömmel. Tehát:
Térj vissza ide. Rázd le magadról – mint patakba csúszott puli a vizet -, ami elválaszt az életigenléstől. Ha utóbbi nem lenne, már nem élnél, lásd a kozmikus alapokat. Talán csak nem veszed észre ebben a percben, de áss a mélyére:
Visszatérés. Okkal használtam az előző bekezdésben. A Halak kettős csillagzatának visszaúszó halánál fordul majd a szerelem bolygója. Az elnevezés olyan beszédes, hogy nincs mit magyarázni rajta, ám ott a Szaturnusz. Ő húzza alá vastagon a lényeget:
Amíg áldozatként, szenvedő kárvallottként tekintesz magadra, eltakarod a Napot magad elől. Ha csak belül, a legmélyedben átkapcsolsz valamit, eldöntöd, hogy attitűdöt váltasz, szépen, fokozatosan új valóságot építhetsz magadnak. Akkor a félig üres pohár helyett félig telinek látod, de legfőképpen tudod, rajtad múlik az értékelés és a megélés. Ezzel pedig visszatérsz az erődbe, újra talpraesettnek tudhatod magad, aki nem blokkol le, ha az élet újat dob.
Kos Vénuszból indul a hátrálás, tehát fontos: az új jó. Igen, más, mint a régi, de csak annak rossz zsigerből, aki passzív, reaktív és félelemcentrikus. Aki – egy kicsit vagy éppenséggel nagyon – hátat fordított belső Vénuszának.
Ha kell, olvasd újra, akár többször is. Nem az irodalmi értéke miatt, az ma minimális.
A tartalom lényeges; egyszerűen tudnod kell róla, hogy miért nem természetes a vergődés, amit csodás szépségű Kárpát-medencénkben oly’ lelkesen üzemeltetünk. Nem állítom, hogy kifordul a sarkaiból a létezés és az április 19-én felvirradó Nap már egy boldogságban lubickoló Magyarországot pillant meg. Utópia lenne.
Ám ami rajtunk: rajtad és rajtam áll, azt tedd, tegyük meg.
Tehát: előre az életigenlés és a mindennapi létöröm útján!
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
