Vérbő, vagány Kos Merkúr
Én vagyok a Kos Merkúr, mindjárt jövök, s a következőket mondom neked:
Úgy tartják, nem vagyok szalonképes. Pedig csak kimondom, ami eszembe jut. Ami a szívemen, az a számon. Nem morfondírozok: egyenesen bele az arcába. Az arcodba. Tőőszintén, mert szerintem máshogy nem érdemes. Aki pedig ezen megsértődik, annak valami rejtegetni valója van.
Benne vagyok, ha akarod, kezdjük újra. De várj csak, várj! Előbb fejezd be szépen, amit elkezdtél. Varrd el a szálakat, tedd ki a pontot, s csak utána gondolkodj, hogy tovább lépsz. Látod, ez az, amit szinte senki nem tud rólam: bár imádok kezdeményezni, de méltó módon. Nem tűröm, hogy csontvázakkal pakold tele a szekrényedet és lépten-nyomon orra bukj, annyi szennyet söpörj a szőnyeged alá. Gyerünk, kösd fel a gatyád!
Takaríts, rendezz, összegezz: ez az alap. Ha velem jó barátságban akarsz lenni, ne érd be kevesebbel. Cserébe országos cimboráddá válok és olyan dolgokra is rávilágítok, amikről itt és most, amikor ezeket a sorokat olvasod, halvány fingod, bocsánat: fogalmad sincs.
Nagy a szám, igen. De nem lepcses; csak azért szólok, amiért kell. De azért mindig. Ha bepunnyadtál, pont én kellek neked, de dupla presszót finom islerrel nem ígérek. Lehet, nyakon öntelek egy vödör jeges vízzel, barátom, de ezt kizárólag teérted teszem. Elviselem, ha éppen anyázol és – tőlem meglepő – türelemmel kivárom, míg megérted, miért kellett egy kicsit erősebb eszközhöz nyúlnom. Érted vagyok, érted? Értsd meg!
Ha eddig kussoltál, mikor szólnod kellett volna, piszkálni foglak, jöjjön a szó. Ha erős, ha vehemens – kit érdekel? Hát nem a sunnyogó megalkuvás miatt szívtál eddig is? Akkor miért nem akarod átlátni, hogy talán pont egy kicsit nyersebb, hangosabb szó segít meg és a kedves, kellemes, semmit érő mondat-hegyek után célt ér? Azért vagyok itt, azért vagyok veled, hogy rányissam a szemed.
Ha sötét a tudatod, segítek kihipózni. Tudod, kevés dologtól pöccenek be jobban, mint a beszűkültségtől. És fel ne ba..bosszantsd az agyam olyanokkal, hogy „én ezt nem tudom, ezt nem tehetem, ehhez kevés vagyok, kicsi vagyok.” Nem! Te nem kis Vuk vagy, mikor Karak rátalál. Felnőtt ember vagy, tessék úgy is viselkedni.
Felnőtt is és ember is. Azaz: dönts és vállalj felelősséget. Ha kell, reggelig rázom a válladat, hogy végre rádöbbenj: a rossz döntés is ezerszer jobb, mint nem döntve tipródni. Nincs annál rosszabb, mint egyik lábadról a másikra inogva egyhelyben topogni és őrlődni, hogy „mi lesz, ha…” Majd lesz valahogy. Ha elb@szod, helyrehozod. Nyugi, segítek benne. Abban is. Talán már mondtam, de ha neked az kell, újra és újra megismétlem: itt vagyok, számíthatsz rám. Azt kérded, mikortól? Egész okos vagy te, hallod. Tessék:
Vasárnap, március 10-én kora reggel érkezem meg. Azt már csak kibírod, itt van a kertek alatt. De tessék, hogy felderítselek, íme egy igazán jó hír: egészen május 15-ig a Kos jelében merkúroskodok. Hogy miért ilyen soká? Látod, el ne hidd, hogy reménytelen eset vagy; egy percen belül a második príma kérdésed:
Április elején felhúzom a retrográd bakancsomat. Tudod, ezzel szoktam besz@ratni a jónépet. Ne képedj már el annyira, na! Retrográd Merkúr. Tök jó, izgi lesz; a magam markáns módján hozlak majd helyzetbe, de egy csomót nyerhetsz. Emiatt koslatok olyan sokáig a Kosban. Már rég elvirágzik az orgona, mire május tizenötödikén – ha kíváncsi vagy rá, megsúgom, hogy este – tovább állok a Bikába.
Szóval, barátom, készülj. Ketten együtt felpörgetjük a dolgokat, belecsapunk a jóba. Talán már megvilágosodtál azt illetően is, hogy ha kissé csípős is, de baromi ütős a humorom. Úgyhogy három, kettő, egy: vasárnap jövök és bulizunk egy oltárit!
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
