Ahhoz, hogy igazán bátornak mondhasd magad, ismerned kell a legmélyebb félelmeidet. Ez most nem a Gyűrűk Ura workshop Mordorra felkészítő modulja, hanem a direkt irányba forduló Neptunuszról szóló cikk. Ha már találkoztál a legmélyebb, iszonytató rettegéseddel, úgy igazi kurázsi él benned. Tudom, nagy szavakkal dobálózom, de ne hörpölhessek többé erős presszókávét, ha nem így van – legalábbis az én tolmácsolásomban. Annál meg csak nem tudok jobbat írni, úgyhogy lássuk is mélység és magasság kapcsolatát.
A Neptunusz nehézsúlyú játékos, hozzá képest Mike Tyson pillekönnyű kölyökszúnyognak számítana. A lélek legalsóbb, legbelső rétegei mellett a spiritualitás top szférái is hozzá tartoznak. Elég sokszínű a cégére, mert alacsonyabb szinten a függés, a bódult, homályos valóság is neptunuszi minőség, ahogyan a ráérzékelés, a belső látás is. Szóval kurva nagy fiókra lesz szükséged, ha elkapna a dobozolós viszketegség és egy helyre szeretnéd őket pakolni.
Lassú, majdnem, mint a szárnyvonalon közlekedő személyvonatok: 164 és fél esztendő alatt kerüli meg a Napot. És igen, olykor hátrál, legalábbis úgy látjuk Földünkről (én még máshonnan nem néztem meg, de innen se’ látszik ám szabad szemmel…). Még rekkenő nyárban majszoltuk az el nem fagyott őszibarackokat, mikor retrográd irányba kezdett haladni; július elején megemlékeztem róla. Előástam a linket, jól jöhet az itt és mostban, már ha szereted alaposan megérteni, miben is jársz éppen: https://ladonyijanos.hu/retrograd-neptunusz-a-legjobb-utert/
A Kos jeléből tolatott vissza a Halakba, feltéve a százpontos kérdést: tényleg erős vagy? Belül is?
Ez a pár hónapos hátrálás a szembenézést is szolgálta, a fürdőszobai tükrödnél alaposabban, mert nem a ráncok és az újonnan megjelent ősz hajszálak számítanak. Képes vagy szemtől szemben állni saját, személyes démonoddal? Nem, nem egy beöltözős fétisbuliról beszélünk: tudsz farkasszemezni azzal az érzelemmel, amitől a világon a legeslegjobban rettegsz?
Nem az a cél, hogy bokáig barnítsd magad és „szégyenben maradj”, mint valami kiscsoportos ovis beszoktatás idején. A törekvés, hogy már ne menekülj, mint kamaszlány a ballonkabátos szatír elől. Lassíts le, fordulj meg és nézz szembe vele. Magaddal, igen, mert ez is tebenned van, csak szólok, még ha ezért el is navigálsz a cikkből. Megjegyzem, ordas hiba lenne, mert a legfontosabb részek még csak most következnek.
Célérték, hogy ilyesmiket tudj kijelenteni:
„Nincs veszíteni valóm.”
„Már szembenéztem a démonommal.”
Apropó, démon. Ahelyett, hogy a fiatal Palik László fejhangján üvöltenénk: „hová tűnt Damon Hill?”, inkább emlékezz egy ősi bölcsességre. Ez pedig úgy szól: amint kimondod a démon nevét, megtörik, megszűnik fölötted a hatalma. A „démon” kifejezést nyugodtan cseréld le „félelem”-re.
Lásd meg, mert enélkül koromsötétben tévelyegsz: a „kimondás” nem azt a dolgot, minőséget, érzelmet semmisíti meg, hanem átalakítja a viszonyulásodat. Ergo kevés hangosan, szótagolva kiejtened: in-flá-ci-ó. Attól még romlik a pénz, mint a napon hagyott kaszinótojás. Viszont nem fogod összecsinálni magad, amikor bemondják a kilenc órás hírekben a KSH által összehazudott százalékokat. Hallod ugyan, mit szajkóznak, de immár nem tölt el páni rettegéssel. De térjünk vissza a számok világából az égre:
Amikor direkt irányba kezd haladni egy planéta, elképesztő erők szabadulnak fel. Rakétaindítás, diadalordítás, elmúló székrekedés, hogy csak pár katartikus analógiát soroljak fel. Nyilván a Neptunusz sokkal kifinomultabban működik a hasonlataimnál. Azt muzsikálja lágyan a füledbe: kövesd a lelked útját. Az igazit, mellébeszélés és pótcselekvés nélkül.
Az érzékeid kiélesednek, amitől ugyan még becsaphatod őket, csak macerásabb és jobban fáj. Okos és főleg bölcs ember inkább követi a sugallatokat, mert megtanulta, hogy a meddő agyalásnál mindig sokkal, de sokkal működőképesebb megoldásokkal rukkolnak elő. A korábbi félelmek immár támogatnak, ahelyett, hogy konok vérpolip módjára húznának le- és vissza.
A december 11-én kora reggel aktuális meglódulást némi egy helyben állás (úgynevezett stacioner állapot) előzi meg. Ez a nagy levegőt vevés, az elszánás energiája; mint amikor állsz a torony tetején, azon töprengve, hogy ez az ugrás életed utolsója lesz, avagy felejthetetlen élmény, amint elveszíted bungee-jumping szüzességedet (nem, ezt speciel még nem próbáltam).
Nem ragozom tovább: príma égi mozzanat, kenterbe veri azt is, ha a nagyi kapna akár tizennyolcadik havi nyugdíjat. Mert az alapvető nagyszerűsége mellett mások is felköszöntik az irányváltást:
Merkúr-Neptunusz szembenállás. A keresetlen, vegytiszta őszinteség kapcsolódása is besegít, ahogy a Skorpió csillagkép fullánkjánál járó Mars sem tétlenkedik. A mélyből induló változások testesülnek, ezért (is) üdvös, ha te határozod meg, mit szeretnél. Az összkép pedig…
Ha én raktam volna össze a csütörtök reggeli égboltot, most kis híján szégyellném magam. Nem azért, mert ne lenne megaszuper; sokkal inkább csóválnám a fejem: túltoltad, Janikám… Kicsit olyan lenne, mint az érettségiző lánynak egyszerre adni új építésű, tetőteraszos, jakuzzis penthouse lakást a zöldövezetben, mellé zsírúj, fullextrás kabriót a szalonból, világkörüli luxusutat, előre kifizetett egyetemi oktatást a Yale-en és még egy 84 karátos briliánst is, frissen rabolva Antwerpenből. Így együtt leheletnyi túlzás. De ezt a Kozmosz produkálta, szóval lehet örülni. Nem kell, de miért ne élhetnél vele?
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömöt szerzett,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő hírlevelek elkészülését:
