Péntek délelőtt halad el a fogyó Hold a Skorpió csillagkép ollójánál. Erről az égi “eszközről” már sokszor esett szó, ő vágja el a méltatlansághoz fűző kötelékeket, az élet fonalát olyan értelemben, hogy levághatjuk általa a méltatlanná vált minőségeket magunkról. A Kozmosz szépen bekezdett, az január első etapja joggal nevezhető igen intenzívnek; ember legyen a talpán, akinek nem gyűlt össze ez alatt a tucatnyi nap alatt elengedni valója. Akinek nincs ilyen, nem is érdemes tovább olvasnia.
A pénteki nap első fele remekül támogatja duplán is az elengedést – első sorban lelki-érzelmi vonalon -, ám – mint tudjuk – a dolgok igen gyakran itt dőlnek el. Végezzünk egy rövid leltárt, milyen érzések, milyen belső minőségek értek meg a lomtalanításra; majd – miután jól körülhatároltuk és nevén neveztük őket – csináljunk egy aprócska, de hatásos szertartást, amivel virtuálisan kitesszük érzelmi kapunk elé a lomokat, hadd vigye a „Skorpió ollója” nevű égi kukásautó.
Azonnali, direkt jutalomként jelenik meg a megkönnyebbülés és a felszabadulás érzése, ebből már bizton tudhatjuk, hogy jól dolgoztunk. Amikor túladnunk mindazon, aminek lejárt az ideje, egyben a ragaszkodás ragacsos (vegyük észre, nem véletlenül azonos a szógyök!) minőségétől is megszabadulunk. Az elengedés pedig lehetővé teszi, hogy legyen hely, tér az új és fényes dolgok megérkezésének; lelkünkben megnyitjuk a „tárolókapacitást” az igazán emelő érzelmek előtt.
kép: www.pinterest.com
