Kos, Mars, erő

Kos, Mars, erő

Erő, tűz, lelkesedés. Olyan minőségek, melyekre nem szokás nemet mondani. Különösen manapság nem. Minél jobban terjed a bizonytalanság, annál nagyobb igény mutatkozik az intenzív, változtató energiára. Ennél hosszabb felkonferálás szükségtelen egy Kos Marshoz.

Ismerkedjünk meg a vörös bolygóval, de egy kicsit más szemszögből, mint ahogyan az asztrocsapokból szokott folyni. Valamivel kevesebb, mint két év alatt kerüli meg központi csillagunkat, a Napot. Az előző körét 2020. június 28-án kezdte meg; akkor lépett a Kos asztrológiai jelébe. Most pedig – jó sportolóhoz illő módon -, teljesítve a tizenkét szakaszból álló körét, újabba kezd. Egészen pontosan 2022. május 25-án, szerdán, éppen csak a nap kezdetét követően; még bontatlan sötétségben.

Szimbolikus jelentőséggel bír ez a mozzanat: látszólag és kívül ölelhet csak körül a sötétség. A szemed valóban nem lát mást, mint – újholdhoz közeledve – egy kevéssé fényes éjjelt. Mégis: a tűz megszületett. Belül, igen. A Mars ugyanis magas szinten – gyémántos csiszolással – itt fejti ki felettébb áldásos hatását. Segít – nemes módon – legyőzni a benned élő félelmeket, kishitűségeket. Időszerű, nem?

Háborúk mindig is voltak, vannak – és sajnos lesznek is, legalábbis most úgy tűnik. A nagyonnemmindegy a „hol” kérdése. Afganisztánban dúlt? Együtt éreztél, persze. De vélhetően se te, se én nem tudtuk volna tűpontosan megjelölni egy vaktérképen. A közeli háború nem ismeretlen, de déli szomszédjaink fegyveres civódása óta is felnőtt egy generáció. Ha feledésbe nem is merült, eltávolodott – vagy mi tőle. Egészen eddig.

Az aktualitások gombokat nyomnak. A fiatalokon is. Aki huszonegypár évesnél idősebb, emlékezhet a délszláv történésekre a kilencvenes évekből. Aki ezután látta meg a napvilágot, ő is tudja mindezt, hiszen ott munkálkodik a közös, kollektív tudatban; mai szóhasználattal: a morfogenetikus mezőben. Ez egy nagy, kerek, piros gomb. Amire most az élet teli tenyérrel feküdt rá.

Képzavarral élve: megpuhított talajra hullott a háborús gombnyomás. Itt nyer értelmet a Mars előző körének kezdete: 2020. június 28. Pörgesd vissza magadban, a saját életedben, mi is történt akkor. Már hónapok óta érezhető volt a világ megszokott tengelyéből való kizökkenése. Ez a kör zárul most, egyben egy új veszi kezdetét. Ahol lehetőséged van más, azaz: jobb, magasabb minőségű döntéseket hozni.

A vörös bolygó a cselekvés, a ráhatás, a változtatás jelölője. Az alkímia planétája. Ki mondta, hogy továbbra is a mélyülő félelem – mások szabta és mélyítette – keréknyomában evickélhetsz előre – meghatározott irányban és tempóban? Ébredj! Ennek érkezett el az ideje, avagy virrad fel a napja a Kos asztrológiai jelébe érkező Marssal. Aki hazatért. Haza, hiszen a zodiákus körén (a Skorpió cikkelye mellett) itt uralkodik.

Van időd. Bár tempós haladásra ösztönöz, kapkodásra, fejetlenségre soha nem kényszerít egy Kos Mars. Július 5-én lép tovább a Bika jelébe, addig rendelkezésedre áll szűk másfél hónap. Bőven van időd.

Csak kezdj bele, cselekedj, változtass. Nem csak időd: erőd is van. Ha még úgy érzed, nincs, akkor lesz. Az égre van írva.

kép: pixabay.com

Kos Mars: a belső alkímia tüze, amivel bármit (is) megváltoztathatsz

Így cseréld le az illúzió-lufikat

Így cseréld le az illúzió-lufikat

A lufi az egyik legvidámabb játék tud lenni. Ha lufiként tekintesz rá és élvezed a játékos formákat, a színkavalkádot. Helyesen levegővel, esetleg héliummal szokás felfújni a léggömböcskéket. Vajon miért tudjuk ezt, amikor a gyerekeknek tüdőzzük tele – és miért (vak)hittel tesszük, ha saját magunknak?

Az illúziók valójában hit-lufik; éppen úgy működnek. Amíg illúziókban hiszel, átvered magad, azaz lufit fújsz. Festett világ. Addig életképes, addig tetszetős, amíg feszíti a levegő. Ezt nevezhetjük semminek is. Azaz: valóban jó olyasmitől elvárnod a biztonságot, amiben a semmi az egyetlen tartóerő?

Máig képes vagyok összerezzenni, ha váratlanul pukkan el egy lufi. Ha tennék bele energiát, nyilván kigyomlálhatnám ezt a gyerekkoromból hozott ijedelmet; szerencsére manapság ritkán fordul elő. Mégis: ma is körültekintően, „lábujjhegyen” fújom gyermekeimnek a lufikat; sose a maximum feszességig. Nem szeretem, ha szétdurran. Pedig tudom, „csak” lufi, játékszer; nem az életem akarom rábízni. Itt lapul a másik fonákság is: tudat alatt tudom, lufi, pukkadhat. Mégsem viselem közömbösen.

Miután jól megbeszéltük, miért lufi a lufi, lássuk, mi is az ordas öngól. Lufiba kiszervezni a biztonságodat. Illúziókra támaszkodni. Egy térbe terelni a sünt és a biztonságnak hitt léggömbödet. A nagy számok törvénye alapján előbb vagy utóbb, de szükségszerűen találkoznak és DURR!

Mégis: mit tehetsz, ha netán magadra ismertél?

Fokozatosan, lépésről lépésre ereszd le a lufit. Ezzel önként előződ meg a robbanást. Ezt (is) szokás proaktív hozzáállásnak nevezni. Vedd észre: a felfújt illúzió-lufid talán éppen a lényeget takarta el előled. Szemed és lelked elől egyaránt.

Mi a következő lépés? Építkezz. Tartósan, szilárd alapokra. Erősödj meg a folyamatban. Tudd, hogy a munka nem értelem nélkül való. Talán nem nyersz toronymagasan népszerűségi versenyt, mert nem ez a metódus a korszerű, de nem is ez a célod. „Csupán” a lufik szilárd anyagra cserélése. Ami belső tartásod kivetülése, nem puszta légvár.

kép: pixabay.com

ők valódi lufik – 

nem is vársz el többet, mint hogy szépek és vidámak legyenek

Rátalálós Hétrenéző

Rátalálós Hétrenéző

– Á, maga az? Milyen hamar újra találkoztunk.

– Üdvözlöm. Micsoda meglepetés. Legalábbis nekem, mert ahogy elnézem, nem tűnik túlságosan meglepettnek.

– Elárult az arcom? Igen, tudtam, hogy jönni fog.

– Honnan? Hiszen múlt héten a parkban futottunk össze, ez meg egy óriási pályaudvar.

– Na és? Ha dolgunk van egymással, akkor egy teltházas stadionkoncert kellős közepén is összetalálkozunk.

– Dolgunk van egymással? Ezt meg hogy értsem?

– Éppen ahogy mondom. Mit gondol, miért akadtunk össze ezen a szép vasárnapon ismét?

– Véletlenül éppen erre sétáltam. Ahogy- felteszem – ön is.

– És ha éppen el akarnék utazni?

– Cuccok nélkül? Nem hinném.

– Akkor olyannak néz engem, aki csak úgy, minden célszerűség nélkül trainspottingol?

– Nem, azt azért nem. Árulja el, mi járatban? Csak nem azt akarja, amit előző vasárnap?

– Dehogynem, a szöget pont a kellős közepén találta fejen, már rá is számolhatnak.

– De hát itt minden van, ami nem jó az elmerengéshez meg a hátranézéshez.

– Hétrenézés. Egy betű is sokat számít. Amúgy pedig: kell ennél jobb hely?

– De hát az a nyugalom, amiről a múltkor papolt, bocsánat: beszélt? Itt járnak-kelnek, ordítanak, percenkét kétszer harsog a hangosbemondó – minden van, csak meghittség és béke szigete nincs.

– Biztos benne?

– Könyörgöm, nézzen már körül! Látom, hogy nyitva a szeme, csak azt kell lássa, amit én is.

– Igen, a látvány számomra is ugyanaz. A különbség ellenben óriási.

– Hogy lehet bármi eltérés, ha egyazon pályaudvart, ugyanazokat a vonatokat, embereket, hamburgeres bódét bámuljuk?

– Barátom, én itt ezernyi kuckózós helyet látok. Bárhol és akárhol.

– Megint viccel? Ugrat, mert lassabban forognak a kerekeim?

– Szó sincs róla. Csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy igen, látom, hallom, érzékelem és teljes tudatában vagyok: ez ténylegesen egy nyüzsgő vasúti csomópont.

– Eddig egyetértünk. És?

– És ebben a hangyaboly-szerű gócpontban bárhol találok egy apró felületet, ahová le tudok ülni és képes vagyok elmélyülni.

– És a zsivaj?

– Az kívül marad. Mert szabad vagyok.

– Mi az, hogy szabad? A füle is az, hogy nem zökkenti ki, ha fél méterre magától búcsúzkodnak, veszekednek, vallanak szerelmet?

– Belső csend. Azért vagyok szabad, mert a külső zajoknak nem engedem meg a kizökkentést. Ez a valódi függetlenség. Jó megélni csendes, napos-árnyas parkban, de kell tudni egy ennyire pezsgő vonatfészekben is.

– Á, kezdem érteni.

– Csodás. Ha innen nézi, ez a világ egyik legbékésebb szigete.

– Azért a nyári szabimat nem itt tölteném.

– Ahogy gondolja. Sokat tanulna egy-két hét alatt is.

– Még csak az kéne. Mondja csak, miért éppen pályaudvart választott? Annyi helyen van tömeg és nyüzsi, miért ide vezették a lábai?

– Mert itt koncentrálódik a szabadság és a lehetőségek végtelenje. Pár percenként indul egy-egy szerelvény az ország számos pontjára, sőt: még a határokon is túlra.

– Ezért pályaudvar…

– Igen, tisztában vagyok ezzel is. Ellenben valódi, belső énjáték játszani a pályaudvar adta lehetőséggel.

– Ööö… Ezt hogy is értsem, hogy ne félreértsem?

– Egyszerűen. A lehető legközönségesebb módon. Gondolatban bármelyikre felszállhatok, és azonnal útnak indulok. Vagy öt perccel később egy másik szegletbe. A szeme láttára működik a párhuzamos valóságok világa.

– Magas, magas. De kezdem azt hinni, hogy amit mond, abban van valami rendszer, csak még nem értem teljesen.

– Az agya nem érti, az agya. Ha a szíve se értené, közönséges futóbolondnak tartana és már itt se lenne.

– Akkor hát: mindkettőnket ide hozott a lábunk és újra összetalálkoztunk. Történt valami a héten?

– Mi az, hogy. Elmeséljem?

– Ha megteszi, lekötelez. Igyekszem hálás és együttműködő hallgatóság lenni.

– Köszönöm. Emlékszik még, mi a lényeg?

– Igen, rémlik. Egy hét hátra, egy hét előre. Mint a bécsi keringő. Bár abból a városból a nevét viselő szelet jobban bejön…

– Hát, a lényeget legalábbis megfogta. Nem a bécsiszelettel, persze. Ha kíváncsi, elmesélem az elmúlt hét eseményeit, égtükörben nézve.

– Epedő fülekkel hallgatom!

Nap-Plútó trigon. Asztalcsapkodós energia.

– Szóval kihozta az állatot az emberből.

– Dehogyis! Csak méltatlan, nem megoldott helyzetekben csattant a falap.

– Az mindjárt más.

Egy hete említettem a Merkúrt, aki hátrál. Most ért el a Fiastyúkhoz, hogy egy kis termékenységet hintsen szét. Amúgy meg együttállásban is van a Nappal.

– Izgalmasnak hangzik.

– Az is, higgye el. Pontosabban: tapasztalja meg. Ha már Nap: átlépett az Ikrek asztrológiai jelébe.

– Mintha csak egy másik vonatra szállt volna, mi?

– Ügyes, találó. Akár így is tekinthet rá. Azt tudta, hogy a galaxis visszafelé olvasva ennyit tesz: szikszalag?

– Ne már!

– Betűzze csak le, nyugodtan.

– Tényleg.

– No, ez is megért egy mesét. Ahogyan a pillanat ereje és a lufik is.

– Lufik?

– Igen, lufik. Tudja, olyan színes, felfújható gumiizék, amiket imádnak a gyerekek.

– Tudom, mi az a lufi.

– No, a történet róluk is szólt. Szépek és jók, de ne akarjunk illúziókból fújni, mert amikor kidurran, bizton és fájóan zuhanunk pofára.

– Ki tenne olyan marhaságot, hogy illúziólufit pumpál?

– Nézzen csak körbe. Látja azt a rengeteg embert, pályaudvar-szerte?

– Nehéz lenne nem észrevenni őket.

– Nos, akkor rengeteg lufifújót is lát, akik illúzióval töltik meg a léggömbjüket. Legalább a nyolcvan százalékuk, de ennél sokkal több is lehet.

– Elég komoran hangzik.

– Csak pillanatnyi helyzet. Tudja, állapotfelvétel, ahogy a doki mondja.

– Akkor úgy mondom: nem túl rózsás a diagnózis.

– Találó. De van remény a felépülésre.

– Ha jól számolom, megvolt a hét. Mi lesz a jövő héten?

– De jól belejött a protokollba! Emelem kalapom. Sorolom, figyeljen: Kos Mars, Mars-Jupiter együttállás, Ikrek újhold, a dolgok nem megfogható lényege, az indulatkezelés, az ítéletmentesség és egy meglepetés is saját történetet kap.

– Hű, ez megint tömör volt, mint a nagyapám vegyigyümi pálinkája.

– Kösz a hasonlatot. Legalább tiszta volt?

– Dehogy is. Minden potyadékot beletett, amit bármelyik gyümölcsfa alatt talált. Fájt tőle a fejem, mintha az a kerekeket kalapáló ember most idejönne halántékon vágni.

– Akkor mégsem tetszik a párhuzam. Mert ez vegyes ugyan, de tiszta.

– Visszavontam.

– Köszönöm. Nos, ideje indulnunk.

– Kár, olyan hamar elperegnek ezek a percek. Jövő héten hol találkozunk?

– Ki mondta, hogy fogunk?

– Azt hittem, hogy…

– Persze, hogy fogunk. De nem beszélhetjük meg előre.

– Miért?

– Úgy elveszne a varázsa. Ha az a dolgunk, ha az az utunk, hogy egy hét múlva is együtt hétrenézőzzünk, akkor mind az én, mind a maga lábai egyazon helyre vezetnek bennünket, egyazon időben.

– Ez a szerencsés véletlen.

– Ami nincs. Sorsszerűség – talán igen. Most viszont tényleg csak bámulni akarom a vonatokat. Köszönöm, hogy velem tarott.

– Hálás vagyok, hogy ennyi okossággal gazdagított. Viszlát!

– Ég önnel!

 

kép: pixabay.com

A Tettek Mezején

A Tettek Mezején

Megérteni jó, megérteni szép, megérteni csodás. De önmagában kevés. Kevés, hiszen a szellem síkján történik és ha nem viszed tovább a folyamatot, úgy megvilágosulva játszod el a sóbálványt. Megértés és cselekvés – ez a tuti recept. Mindig is, most pedig kiváltképpen. Ez rajzolódik ki, jó égtérkép-olvasóként pedig érdemes a legfényesebb utat járni.

A hétvége népszerűségi indexe rendre felülmúlja például a hétfő reggelekét. Okkal, joggal. Ezért is fanyalognak sokan, ha éppen egy napsütötte munkahetet csendes eső követ a hét utolsó két napján. A most következő szombat-vasárnap, május 21. és 22. – kozmikus – különlegessége egy remekbe szabott Nap-Merkúr találkozó. Ami persze elég gyakran megesik, mivel a Merkúr 28 ívfoknál jobban sose távolodik el Napunktól – már ha a Földről szemléljük.

Pezsdülés, felélénkülés, megmozduló energiák – ez általánosságban igaz az összes Nap-Merkúrra. Ahogyan a kapcsolati szálak felforrósodása is. Most azonban két specialitás fűszerezi a kézfogót.

Van, amit ideje végre tényleg megértened. Megértened, hogyan működtesd a termékeny erőidet. Tudom, a „termékenység” és a „teremtés” szavak túltengenek, de ha ez van, nem írhatok éhínséget és szűkösséget. A Merkúr éppen és látszólag hátrál. Rendhagyó mozgása hívja fel a figyelmedet arra, hogy találsz valamit magad mögött. Olyan szellemi pluszt, azaz beavató felismerést, amivel aztán jóval eredményesebben haladhatsz előre.

Itt lép képbe a cselekvés; mondhatjuk úgy is: a Nap a tettek mezejére lép. Ő jeleníti meg ugyanis cselekvő énedet születési képletedben. Nap-Merkúr együtt: megértésből kiinduló cselekvés. Ami több puszta látszat-ténykedésnél.

A csillagos égen a Fiastyúk (Plejádok) csillagcsoportjánál talál egymásra Nap és Merkúr. Gyümölcsöző megvilágosodás, valós eredményeket fialó lépések. Együtt, egyszerre. Ezért lehet ugyan, mégsem érdemes külön halmazba pakolni a szellemi szikrák érkezését és a saját erőből indított tetteket.

Lehet tuningolni? Igen, lehet. Nevetéssel, kapcsolódásokkal. Nyitott, kíváncsi, felfedező attitűddel. A vággyal, hogy alkoss valami igazán jót. Azzal, hogy ezt meg is valósítod. Tudatodban a világosság, kezedben az erő, a falak pedig… Állnak, persze. De nem muszáj lerombolnod őket, meg is kerülheted, átugorhatod, alagutat áshatsz – ezer s egy módon juthatsz túl és előre.

Ideje indulnod.

kép: pixabay.com

ez a kép mindent elmond a mostani Nap-Merkúr együttállásról

Aranyat érő Ikrek

Aranyat érő Ikrek

A szikár tények: szombat hajnaltól veszi kezdetét a tavasz harmadik harmada: a Nap belép az Ikrek jelébe. Felejtsd el a számos vagy számtalan csacskaságot, amit ehhez a cikkelyhez ragasztottak. Nagyjából annyi valóságtartalommal bírnak, mint ahogy a fekete macska péntek tizenharmadikán balszerencsét hoz. Ha elvárod, sőt kiköveteld a sors(od)tól, akkor igen. De akkor mire mondhatsz igent Ikrek Nap idején? Íme, a kulcsszavak: érdeklődés, nyitottság, a felfedezés öröme.

Az Ikrek kettős jel, benne munkálkodik a polaritás. Késztet: ismerd meg a fej és az írás üzenetét, lásd, milyen a fehér és hogyan adja ki a feketével a kontrasztot. Igen és nem, de közte ott a számtalan árnyalat. Az ismeretek szerzése, a szinte mohó, beszippantó erő fémjelzi a következő etapunkat. Tudd: te döntesz, mit engedsz szabadon, továbbgördülni és miben mélyedsz el később, avagy a megismerést tudássá mélyíted. Ezért nem csapongó az Ikrek: ahhoz, hogy döntést hozhass, jó több alternatívát is látnod.

Az Ikrek változó minőség, ő az utolsó tavaszi jel. Bár a (mesterségesen létrehozott) zodiákus kör egyik szeletéről beszélünk, lásd a névadót, az Ikrek (Gemini) csillagképét. Ez a ragyogó fényábra Napkapu; nehéz úgy ránézned, hogy nem látod benne a kaput. Emlékszel, mikor fogtad a másik ovis társad kezét és lépegetve énekeltél: „nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta!” Igen, igazad van: ez az Aranykapu az Ikrek.

Itt érkezik a Fény, az Ikrek a világosság útjára nyit kaput. Ezt azért fontos tudnod, mert a megismerés vágya mögött a Fényhez való közelebb kerülés ősi motivációja munkálkodik. Ez a nemes késztetés hajt, nem a fals leskelődés, hallgatózás és falra tapasztott pohár. Ezek a kifacsarodás útján torzszületett alacsony szintek, de neked nincs velük dolgod.

A következő időszak kevéssé alkalmas barlangba vonulásra, hiszen előtérbe kerülnek az emberi kapcsolatok. A társaidon keresztül tudsz leginkább önmagadról új információkat szerezni – vagy a „régieket” aktualizálni. Az Ikrek Nap szereti összehozni az embereket, pontosabban találkozásokat, egymásra köszönéseket, ősi magyar szóval: interakciókat csiholni. Ne térj ki előlük, hiszen mindenhol ott lapulhat a beavatás.

Beavatás, mert az Ikrek jele a Merkúr bolygó uralma alatt áll. A Merkúr pedig a beavatást, mint felismerést, leeső tantusz, összeálló mozaikkocka, vagy puzzledarabok formájában szállítja. Egy biztos: unalmasnak semmiképpen nem nevezhető az Ikrek jelébe lépő Nap energetikája.

A végére pedig engedj meg még egy piros pontot vagy szmájlis matricát: az időszakban a játékosság, a vidámság emblematikusan van jelen. Magyarán: lefelé görbülő szájjal éljen a harcsa és a tükörponty, te gyűjtsd a nevetőráncokat.

kép: pixabay.com

valóban, valódi aranyat érő Ikrek Nap érkezik

Ez az, amit meg kell végre értened

Ez az, amit meg kell végre értened

Pedig tudod, hogy képes vagy rá. Jobb pillanataidban eszedbe sem jut, hogy kételkedj magadban. A külvilág sustoroghat, amit akar; a legtisztább időszakaidban a kételkedés-szinted mutatója a műszer alján koccan. Akkor mégis mi választ el attól, amire vágysz? Miért is nem működik úgy a teremtőkéd úgy, ahogy szeretnéd? A kulcs – mint oly’ gyakran, most is – ott lóg a szemed előtt. Ezért képes eltakarni a lényeget.

Megértés. Egyszerűen meg kell értened, hogy képes vagy rá. Nem „csak” elhinni: tudni. Az érzelmek hullámzó világából felhúzni a kristálytiszta értelem szintjére annak bizonyosságát, hogy vágyaidat képes vagy az itt és mostban megteremteni. Pont. Ennyi és nem több – de nem is kevesebb. Jó hír, hogy kapsz egy kis égi segítséget a művelet sikeres megoldásához.

Amikor megértésről beszélünk és az égi vándorok között keresgélünk, az első, aki kezünkbe akad a nagy, Kozmosznak nevezett dobozban, a Merkúr. Az a bolygó, aki nemrég kezdett el hátrálni – a Földünkről szemlélve, látszólagosan. Igen, a rettegett retrográd, amit éppen produkál. Ideje a hozzá társuló, esetleges negatív felhangot kiszellőztetned; ebben segíthet, ha felidézed, mit érdemes tudnod az aktuális rükverceléséről.

Belinkeltem, döntsd el. Nagyjából 3-4 perc alatt olvashatod végig. Nem muszáj, sőt. Ellenben tedd mérlegre, megéri-e a benne rejlő információk miatt ennyi pluszt szentelned rá. Emlékezz: megértés. Minél teljesebb és magasabb szintű, annál jobb. A hátráló Merkúr ugyanis kulcsfontosságú ponthoz érkezik el.

Hétvégére talál vissza a Fiastyúk – esszenciális termékenységet szimbolizáló – csillaghalmazába, egészen a következő munkahét végéig itt is tartózkodik. Zárójel: a fordulat után, immár „előre,” azaz direkt irányba haladva júniusban ismét itt lépdel, az azonban másik mese tárgya lesz. A mostani üzenete egyszerű, már-már nyers: mit kéne megértened, kimondanod a vágyott termékenységért? Azért, hogy álmaid ne csak szertefoszló sóhajokként maradjanak meg, be- és kiteljesedés nélkül?

A választ te tudod. Csak te. Nincs univerzális igazság, ami a te személyes életedre húzható lenne. Neked magadnak kell ezt a munkafolyamatot elvégezned, azaz szentelj rá időt és értsd meg, mi áll közted és álmaid között. Ha jól dolgozol, át is teheted múlt időbe, azaz „mi állt – eddig – álmaid útjában?”

kép: pixabay.com

megértés:

így kapsz szárnyra, emelkedsz az érzelmi hullámzás fölé:

a teremtő termékenység megérdemelt állapotába

Pin It on Pinterest