Blog | Ládonyi János

Tágítható lélekvalóság

Szerző: János | 2023. jún 9 | Blog

Amikor igazán lebilincselő történetet olvasol, átéled a cselekményt. Nem külső szemlélőként figyelgeted, mit csinálnak a szereplők: ott mozogsz köztük. Része vagy a varázslatnak. Egy valóban magával ragadó történet megelevenedik. Kilép a sorok közül, kezét nyújtja feléd és magába szippant. Fejest ugrasz a lapok közé és máris a fantáziabirodalom aktív, cselekvő részese vagy. Az egyéb hatásokról nem is beszélve.

Megemelkedő boldogsághormon-szint. Igen, ezt nem csak a nagy doboz bonbon, a Gombóc Artúrként elmajszolt csoki és egyéb nassok tudják. Neurológusok kutatásai bizonyították: egy jó történet olvasása éppen azt a hatást váltja ki belőled, mintha megélnéd. Az agynak gyakorlatilag mindegy, hogy valós, fizikai tested emeli-e a kardot a Helm-szurdokban, vagy fonódik össze a kedvessel végtelen csókban. Amennyiben jól írták meg, azt az infót továbbítja biofizikai tested felé, hogy igen, ez a valóságban esik meg veled. Ez a magyarázat a „letehetetlen könyv” jelenségre. Persze mindent nem lehet, nem is érdemes megmérni.

A lelked szárnyal, akárhol és bármiben is élsz: kiszabadulsz. Ez tény, még ha a kutatók így nem is tudják alátámasztani számokkal és milligrammokkal. Te és én tudjuk. Tudja mindenki, aki olvasott valaha is lélegzetelállító művet. Amikor kinyitod, amikor engeded, hogy a borítók fogságából felszabaduljanak a lapok, máris ösvény nyílik előtted. Ahogy Bilbó fogalmazta (szabadon idézve): „Vigyázz, Frodó, mert az Út szeszélyes. Kilépsz a Zsáklakból és csak rálépsz és ki tudja, hová visz. Ez az út elvihet Völgyzugolyba, de akár Mordorig is.” Ugyanez (fokozottan) igaz az érdekfeszítő történetekre is. És igen, éppen ez kell a lelkednek.

Az átélés magával ragad.

Magával ragad és elvarázsol.

Elvarázsol és kiszadulsz.

Kiszabadulsz, bármiben érzed is korlátozva magad. Ennyit és nem kevesebbet kínál egy jól megírt történet, regény, könyv. Ezért (is) fontos – különösen manapság -, hogy olvass. És ne csak száraz ténykönyveket. Keresd a kalandot, élvezd a varázslatot. Ugyan számos helyről súgják és ordítják, hogy nyakunkon a világvége, nem kell rábólintanod. Az egyik eszköz – mint vízbe pottyant utasnak a narancssárga mentőöv – az olvasás. Többet tud ugyanis a filmnézésnél.

Amikor filmet vagy sorozatot nézel, kényelmes helyzetben találod magad. Nem csak a puha kanapén. A képi ábrázolás látványos és egyszerre hat több érzékedre is. Ellenben – tudtod nélkül – csökkenti/elveszi a képalkotói, kreatív fantáziádat. Nem azt mondom, hogy verd szét kalapáccsal a képernyőt, sőt. Csak találd meg a helyes egyensúlyodat. A film megmutatja, milyen a hős. Apró részletességgel ábrázolja, arcát, ruháját, az egész karaktert. A könyv ezzel szemben leírja, de a képet te, odabent alkotod meg. És megeshet, a te Aragornod egész másképp fest, mint Viggo Mortensen, vagy akit én, esetleg a szomszédod elképzel. És ez így van jól.

Olvass. Javaslom. Igen, ma nem divat, de ez nem baj. Csomó minden nem korszerű, ami időtlen és nem idétlen. Ha trendi, bocsánat: trendy akarsz lenni, úgyse olvasod ezeket a sorokat. Már csak azért sem, mert egy ősz fejű boomer írta…

Aki olvasni és írni is imád.

előzmény: https://ladonyijanos.hu/az-emberre-tevo-mese-varazsa/

kép: pixabay.com

Huss, pöcc, nyissz

Szerző: János | 2023. jún 6 | Blog

A Merkúr együtt áll az Algol csillaggal csütörtökön és pénteken. Tudod, ő a Halálcsillag. A rettenet ereje lakozik benne, visszakézből vágja le a fejedet, vagy még ennél is rosszabb dolgokat cselekszik. Bizony. Vagy talán mégsem? Ő a Perseus csillagkép bétája, azaz második legfényesebb csillaga. A mitológia szerint ő Medúza Gorgó levágott feje. E kétes hírű hölgy pillantása kővé dermeszt. Perzeusz, a hős isteni háttértámogatással választotta el nyakától e fejet, majd zsákba pakolva távozott vele.

A riogatós, bocsánat: hagyományos asztrológia páni félelmet kürtöl bármely Algol-aktiválódásnál. A csillagos ég legrettenetesebb, legkártékonyabb, leginkább ártó csillagának bélyegzik meg. A vélekedés egyöntetű, tehát ideje gyanakodnod. És igen, valóban, görög van a falóban, a helyzet éppen nem felel meg a propaganda által sugallt képnek. Végtelenül leegyszerűsítve az Algol a hal bűzlő fejének levágását szimbolizálja. Azt a gyors, tökölődéstől mentes mozdulatot, amivel pontot teszel (végleg, örökre, egyszer s mindenkorra) olyan minőségeknek, amik addig kővé dermesztettek. Nyilván utóbbi kifejezést nem baziliszkuszi értelemben kezeljük, szimbolikusan gondolj rá.

Mit hoz hát a Merkúr-Algol találkozó? Felismerést, mi az, amitől legkésőbb azonnal szabadulj meg. Ne törődj a látszólagos járulékos veszteséggel. Ne gondolkodj azon, hogy a rohadófélben lévő dinnyéd másik fele talán még édes. Nagy ívben, rögvest hajítsd ki, hogy loccsanjon szét. Gyomláld ki magadból mindazt a tudati, gondolati trutyit, ami le- és visszahúz. A legmakacsabb, zsigeri rettegés, félelmek, megbénító szellemi korlátok tartoznak ide.

Másik olvasatában a félelem, hogy nem tudod egy kulcsfontosságú szituációban kifejezni, megértetni magad, netán lefagysz. A pánik, mi lesz, ha életed esélyét rontod el egy öööööö-zéssel, vagy hirtelen jött csukahallgatással. Merkúr és Algol kéz a kézben: megérted, rálátsz és felhúzod a szellem szintjére az egykori félelmet. Magyarul: levágod a fejét. Könyörtelenül. Gyorsan. Irgalom nélkül. Mindez azonnal érezhető, tapasztalható módon szolgálja emelkedésedet, kitisztuló belső látásod, gondolkodásod által.

Elő a tudati bozótvágóval, amikor felbukkan az Algol-i tudattartam, csapd le hamar!!

kép: pixabay.com

Az emberré tevő mese varázsa

Szerző: János | 2023. jún 6 | Blog

A mesélés, a történetek azért vannak, hogy nap nap után, újra és újra emlékeztessenek: emberek vagyunk. A szavakból szövődő kalandok célja nem más, mint elvarázsolni téged és engem – így röpíteni el bármilyen fantáziabirodalomba. Amióta ember az ember, mindig is így történt és földünk legutolsó (humán) lakója még mesélni fog önmagának a legvégső naplementében. A történet ugyanis eszköz, ami ingyen, bárki számára hozzáférhető módon (ha úgy tetszik: végtelenül „demokratikusan”) áll rendelkezésre. Meríts belőle kedvedre, ahogy ezt őseink is tették, épp úgy, ahogy mi is mesélünk és a következő generációk szintúgy sztorizni fognak.

Enni és inni mindenképpen kell, pontosabban az ivás fontosabb, mert étlen tovább bírjuk. Aztán nem árt biztonságos és – lehetőleg – lakályos, kényelmes hajlék sem. Legyen pár, család, közösség, szeretet. Bármilyen furcsának tűnhet is, de az összekötő szövedék maga a mesélés. A folyamat és energiatípus, ahogyan átadunk valamit, emberré tesz és emberként tart meg. Figyeld meg: a puszta tényközlésnél szinte sosem állunk meg. Valami kis plusz, adalék, infómorzsa, színes szál fonódik a mondandónkba. És milyen jól van ez így.

Pedig újra és újra temetni próbálják mind a történetek, mesék hatalmát, mind magát a könyvet, mint átadó közeget. Mindhiába. Alig negyed évszázaddal ezelőtt a fejét csóválta egy úriember. Az előtte álló hölgy elvált, nehéz anyagi körülmények között élt. Ahogy ő fogalmazta meg: a hajléktalanságot megelőző szegénységi fokon tengette életét. És nem csak magát kellett eltartania, hanem kicsi gyermekét is. Ebben a kétségbeejtő helyzetben sem fordított azonban hátat álmainak és megírta régóta érlelődő meséjét. Erre mondta a kiadó embere, hogy háááát… Nem jó szívvel, de megpróbálja. Azért kedves Joanne Kathleen, azt még véletlenül se gondolja, hogy gyermekirodalomból meg lehet élni, tecciktudni? A hölgy, akinek vezetéknevét eddigre már biztosan kitaláltad (Rowling) hallotta ugyan, amit az enyhén kopaszodó, joviális emberke mondott, de a tudata mélyére nem hatolt be. Tudta: a történet ereje, a varázslat nem csak Harrynek segít: rajta keresztül őt is felemeli és megnyílik az átjáró az ő személyes életének kilenc és háromnegyedik vágányán. Mert a mese időtlen, örök és az ember szíve alapvetően csodára nyitott, csodaváró és tisztán gyermeki. A többi történelem.

A világ Harry Potter és JKR lábai előtt hevert, hever és még egy jó ideig fel sem tápászkodik. Kígyózó sorok az éjfélkor nyitó könyvesboltok előtt. Zseblámpával suttyomban könyvet olvasó gyerekek (és felnőttek, ne feledjük), összemosolygó idegenek a Bölcsek köve fölött a buszon, villamoson, vonaton. Mert felismertük egymást, a „titkos jelet,” egyazon varázsbirodalomban kalandozunk éppen. Mindegy, hogy kor, nem, politikai meggyőződés, társadalmi státusz szerint hova tartozunk. Akkor és ott a történet összehoz bennünket. Még úgy is, hogy másik könyv-példányt tartunk a kezünkben. A mese és a mesélés – jóval Harry Potter XXI. századi fényes sikerén túl – ismét győzedelmeskedett.

Korai és fölösleges volt temetni. A betűk időtlen idők óta azonosak. Az ügyes betűvető (mint a kortárs meseirodalom fentebb méltatott nagyasszonya) a digitalizáció korában is képes letetetni a konzolt és könyv elé ültetni a világot. Gyereket és felnőttet, szegényt és gazdagot, katolikust és muzulmánt egyaránt. A mesterien megírt történet erejével. Ez a kulcs, ezt kell, de legalábbis ezt érdemes meglátnod.

A történet és a mesélés mindig is reményt adott. Nincs az a kilátástalan élethelyzet, ahol nem érhet utol a betűk varázslata. Lehet, hogy ezer és egy korszerűbb eszköz létezik, mint a könyv. Ma már akár digitális formában is olvashatsz, ha aggódsz a papírfelhasználás miatt. A lényeg nem a hordozó matérián, hanem a mesékben, a varázslatban lakik.

Olvass, hogy te magad alkothasd meg a saját képedet és történetedet. Engedd, hogy a fantáziád fűzze össze a te egyedi varázsvilágodat, olvass akár fantasy-t, történelmi regényt – bármit. Tudd: aki olvas, szabad. Aki olvas, képes képet alkotni, nem kap minden előre megrágva, tehát nem lustul el a fantáziája. Ez a képesség, ez a tulajdonság teszi szabaddá. Jöjjön bármilyen kor, hozzon a szél akár sötét fellegeket is: szabad vagy és szabad is maradsz. Mert a fantáziáddal képes vagy meglátni, megalkotni egy új világot, egy új valóságot, amit aztán fel is építesz. Ennyire fontos maga a mese, a mesélés, a történetek olvasása – és továbbadása.

kép: pixabay.com

A te utad, a te lépésed

Szerző: János | 2023. jún 5 | Blog

Szerdától péntekig egzakt a Nap és az Orion lábát jelölő Rigel csillag együttállása. Miről szól az Orion (Nimród) lába? – lépj! Pont. Tényleg ennyire egyszerű. Ha fahéjas csiga sülne a sütőben, talán itt fejezném be a mai mesét, mert imádom, de hideg és sötét a konyha éke, ezért göngyölítsük föl együtt a Nap-Rigel szimbolikáját!

A csillagkép lába az útra lépést, elindulást szimbolizálja. Az ide érkező Nap fénye világítja meg helyes irányodat. Központi csillagunk kulcsszavai között toplistás a rálátás. Látod, merre indulj. Ez csodálatos dolog, ellenben elveszi tőled a toporgás és egyhelyben tipródás langymeleg dagonyaenergiáit. Optimális esetben így reagálsz a hírre: mit bánom én! Végre látom az irányt, az előré-t és megtehetem az első lépéseimet.

Iránykijelölő energiákat ébreszt a Nap-Rigel együttállás. Nem feltétlenül hegymászásra sarkall, gyakran – és jellemzően – befelé terel. Befelé, hiszen tőle indul az Eridanus, az alvilág, mint belső világod folyója. Mi csobog a folyóban? Víz, persze, igazad van. A belül zajló, alapvetően lelki-érzelmi munka milyenségét húzza alá az Eridanus vizessége. Az első lépés az úton nem kifelé szól, kevéssé a külvilág tetszését hajszolod. Továbbmegyek: enyhén hajlamossá tehet, hogy magasról tegyél rá, mit szólnak frissen meghozott döntéseidhez.

A Nap-Rigel találkozó segít leválasztani magad a megfelelési kényszerességről, a látszat görcsös fenntartásáról. Zavarni kezd, hogy bár fényes az alma, de a kukacok vígan tort ülve csemegéznek benne. Ez persze képzavar, mert ülő kukaccal még nem találkoztam, egy gyűrűsféreg inkább mászik.

Ritkán olvashatsz alacsony szintekről ezen az oldalon, most egy ritka kivételt szervírozok. Csak hogy tudd, mire figyelj. Ő az elrettentő példa, amit érdemes elkerülni. Megmutatom, mert később felismered és csírájában tudsz változtatni. A Nap-Rigel kézfogóból hogyan tudsz „rosszul” kijönni? Mit kell tenned ahhoz, hogy megemeld frusztrációd szintjét? Igen, eltaláltad: nem lépni. Ez az öngól.

Minden öngólt tenyérbe temetett arc követ a felismerés pillanatától, hogy teringettéteztrosszhelyrerúgtamafenébe. Itt egy kis szemléltetés, mazsolázz kedvedre. Az arcok kifejezők, az értetlenségből csavarodó döbbenetet nem kívánom, hogy átéld. Ezért fontos, hogy tudd: érezni a lépéskényszert és cövekelve maradni: öngól. Meggyőzni magad, hogy a pöce langymelege kellemes, büdösben még senki nem fagyott meg: öngól. A Nap-Rigel alapvetően tettekre sarkall, hiszen központi csillagunk a cselekvő ént jelöli. Azért írtam a cselekvő jelzőt, mert nem a ledermedt énedet mutatja meg.

Az a cselekvő alacsony szintje. Élj a három nap remek energiáival és hozd meg a döntést, határozd el az elindulást, majd lépj. Konkrét módon, belemagyarázások nélkül, valósan indítsd meg a mozdulatot. Minden táv, legyen az maraton, Mount Everest mászás – egy lépéssel kezdődik. Most a te lépésed jön.

kép: pixabay.com

Amikor az ihlet átölel

Szerző: János | 2023. máj 31 | Blog

Ha nincs ihlet az életedben, úgy az inkább tekinthető vegetációnak. Megfordítva, kellemesebben hangzó igenlő-állító módon: a valódi emberi lét egyik szükséges eleme az ihletettség. És nem, ez nem csak felcímkézett, „hivatalos” költőnek, festőnek, művésznek járó kiváltság. Sőt. Épp annyira alapvető és bárki számára elérhető, mint a tüdőt telítő (lehetőleg friss) levegő. Ehhez persze nem árt tudni, mit is jelent valójában az ihlet. Íme:

„Alkotásra ösztönöz, lelkesít; egy külső hatás, illetve az ez által keltett öröm, hangulat szellemi vagy művészi alkotásra, tevékenységre késztet egy személyt. Létrehozni segít egy művet, alkotást; egy hatás, érzés, hangulat egy művet, alkotást, színészi-előadóművészi játékot sugall.”

forrás: https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Ihlet

Nyakatekert, magyartalan és beszűkítő. Mindazonáltal a fenti definíció 70 %-ban lefedi az ihletettség lényegét. Extra inspiráció, rezdülő lélekhúrok, válladat simogató, finom angyalszárnyak. Valahogy így önteném szavakba, ha rám bíznád az „ihlet” jelentésének meghatározását. A kiváltó mozzanat, a hatás pedig bármi (is) lehet.

Rothadó varjú tetemének fergeteges bűze. Kamaszként meglepődtem, hogy akadt költő, aki innen merített inspirációt. Belőled és belőlem valószínűleg inkább öklendezést hozna felszínre, de attól is szép, sőt: gyönyörű az ihletés mechanizmusa, hogy se eszközbéli, se működési megkötések nem fékezik. Egy szabály azért minden sugalmat köt: kell, hogy a lelkeddel harmonizáljon, szükséges, hogy megpendítse a belső hangszered. Az ihlet ugyanis – természeténél fogva – nem működik hideg fejű vérprofiként.

Az ihletés tuningolható – annak ellenére, hogy ezt kevesen tudják róla, még így van. A fokozó hatás pedig égi eredetű. Jó hír, hogy a tágan vett hosszú hétvége éppen ilyen hatásokat erősít. Nevezhetnénk akár szerelmetes napoknak is. A Kozmosz világából érkező támogatást a Vénusz-Neptunusz trigon fényszöge kínálja fel a földi vándoroknak. Nem is akárhogyan:

Érzelmek, lélek, víz: mindkét égitest vizes elemű jelben járja útját a végtelen csillagos égen. A Vénusz a Rák asztrológiai jelében, a Neptunusz pedig a Halak cikkelyében tartózkodik, mikor 120 fokos ívtávolságban kapcsolódnak egymáshoz június elseje és negyedike között. A trigon fényhíd alapvető inspirációja a felemelés, a jobbá tevés. A késztetés, hogy még többet hozz ki magadból – nem mennyiségi, hanem minőségi értelemben.

Nem kell szobrot faragnod, sem freskót festened.

Dalra sem kényszerítenek, ahogyan verselned sem muszáj.

Megengedő, kiterjesztő, lehetőségeket ajánló erőtér. Így képzeld el. Vénusz-Neptunusz trigon esetén – különösen most – semmilyen erőszakos, akarattal vezérelt hatás nem tétet veled olyat, amit magadtól meg nem cselekednél. Ellenben, ha amúgy is mocorog benned valami plusz, többlet, ami a napi élethez nem feltétlenül szükségszerű – nos, azt segít felszínre hozni, kifejezni. És ez több, mint remek.

Érzékenység, összeolvadás és szerelem. Mellettük sem mehetünk el szótlanul. Mert nem „csak” művészi ösztönzést szül a két bolygó négy napos egzakt összedolgozása. Emberi kapcsolataidba is beleviheted a többletet, amit nehéz szavakkal kifejezni. Éppen erre találták ki az érintést, az ölelést, a csókot.

Talán már le se kell írnom, hogy egy vizes elemű, érzelmekben pácolt Vénusz-Neptunusz együttműködésről bár megpróbálom, mégsem tudok igazán jót és jól írni. Mert az én kezemet megköti a pár tucat betű és a belőlük alkotható szavak és mondatok béklyója. De a te lelkedet nem. Hangolódj rá, nyisd meg magad és engedd, hogy áramoljon az ihletettség. Azzal pedig kicsit se törődj, mit szól hozzá a környezeted. Ebben a pár napban ugyanis a megfelelés a szokásos évi üzemszünetét tartja, tehát éld át az ihletet bátran.

kép: pixabay.com

Értő, látó Szem

Szerző: János | 2023. máj 26 | Blog

A Nap-Aldebaran együttállás két napja a lényegre nyitja szemed. Május 31. és június 1. között egzakt központi csillagunk és a Bika csillagzat alfájának találkozója. Az Aldebaran a Bika szeme. Szem, amely nem csak néz, de lát is. Lát, mégpedig a legfényesebb minőségeket, hiszen közvetlenül az Istenek Útjára, a Tejútra irányul. A varázsaltos „tájoláson” túl tudd róla: a régiek a Világot tartó négy oszlop egyikeként tekintettek rá.

Milyen egy oszlop? Stabil, erős, tartós, biztonságot ad. Az Aldebarannal együtt álló Nap segít a valódi belső biztonság elérésében. Hogyan teszi ezt meg? Olyan mennyiségű és minőségű fényt ad, ami minden sötétséget száműz. Ez a tétel akkor is igaz, ha mindkét napon sűrű eső áztat és szemmel érzékelhető napsugarakat nem látsz. Ez a Fény ugyanis magasabb rezgésű, elsődlegesen nem a szemeddel érzékeled. Valahol bent, a szív, az úgynevezett zsigeri agy táján ébreszt teremtő bizsergést. Termékeny energiákból születő tettekre sarkall.

Kérlek, vedd észre a kifejezések finomságát: termékeny és nem kreatív. Utóbbi sziporkákat szülve is megmaradhat az ötletek síkján – és gyakran nem is lép tovább. A mostani égi helyzet ezzel szemben megvalósuló, az anyag világában testesülő, és legfőképpen: élvezhető minőségekről szól. Ne ezt a három napot válaszd az aszketizmus gyakorlására, ezt csak zárójelben biggyesztem ide. A termékenység a Bika sajátja, nevezhetjük emblematikus védjegyének is. A magas szellemiség, az isteni sugallat anyagba öntésének csillagzata. Álomból valóságot, de a legszebb és legnemesebb módon. Ezt akár mottónak is ajánlhatnánk, már ha a Taurus fényábrája (éppen ő?) mottóhiányban szenvedne.

Termékenyítő gondolatok, inspirációk támogatnak még akkor is, ha nem így tekintesz magadra. Ha – Isten ne adja – száraz, ötlettelen, fantáziával meg nem áldott létezőként aposztrofálod magad, akkor is megtalál a Bika szemével együtt álló Nap éltető tüze. Ez a tűz a benned talán nagyon mélyen megbúvó parazsat szítja fel, rányitja szemed a vágyaidra, onnantól pedig nincs megállás. Hidd el Tapasztald meg, amint rájuk találsz, fel- és megismered őket, megállíthatatlanul kapod a megvalósításukat segítő ihletet. Ezt a folyamatot indítja be az együttállás. Amennyiben már úton vagy, akkor gyorsító sávot kínál, tüköraszfalttal, vastag vörössel áthúzott „speed limit” felirattal, mintha csak német autópályán száguldanál.

Miben segít még a Nap és az Aldebaran kézfogója? Talán már ki is mondtad magadban, de írjuk le, erősítsük meg: semmivé füstöli a szűkösségtudatot. Elpárologtatja a „kevés vagyok hozzá,” „nem tudom megcsinálni,” „az álmom túlnő rajtam” típusú fogásokat: nyafogást és kifogást egyaránt. A legcsodálatosabb az anyag termékennyé tételében az elegancia. A Tejútra néző Szem kapcsolódik össze cselekvő éned megjelenítőjével. Alapvetően huzaloz a méltó, gáláns, stílusos megoldásokra. Mit kell tenned, hogy élj velük? Odafigyelni, nyitottan fogadni az inspirációkat és – tenni. Tettek, lépések, a fizikai világban elindított folyamatok által teljesíted ki az égre rajzolt bónusz megérkezését.

Haladó szinten is tartogat ez a két nagyszerű nap csemegét. A Bika szeme és a Skorpió szíve tűpontosan áll szemben egymással. Ebből adódik, hogy a szemmel találkozó Nap a szívvel opponál. Magyarul: kiegészül, teljességre törekszik. A Skorpió szíve a vöröses színben ragyogó Antares csillag. Ő is Világoszlop, egyben Tejútoszlop is. A mindent vivő kártya. Emlékszel az érzésre: amikor nálad volt, megingathatatlanul magabiztosan vártad a parti végét, tudva: csak te nyerhetsz. Ez történik most is. Hogyan élhetsz a felkínált lehetőséggel? Vidd bele a szeretetedet! Áramoltasd a lángoló, megingathatatlan tüzű, szívből jövő, lelkesült szeretetedet. Szembenállás = kiegészülés. Két helyre irányítja a figyelmed, de nem akar megosztani. Ehelyett felajánlja: egészítsd ki a kettőt. Tedd össze, mint jin és jang részeket. Alkosd meg velük s általuk a mesterművet. Azt a remeket, amiben az égi inspiráció a szeretet tüzével működteti a vágyak alkímiáját.

Mi történik ilyenkor? Ellenállhatatlan erőt ébresztesz. Olyan energiákat transzformálsz, amik építő-formáló módon adnak előbb körvonalat, majd tartalmat álmaidnak, vágyaidnak. Ziccer. Mit is kell tenni, ha/amikor ziccerhelyzetbe kerülsz? Igen, meg kell állítani a labdát. Körülnézel és lekészíted a közeledő csapattársnak, hadd rúgja be ő, elvégre mind egyek vagyunk és embertestvéremnek segítve válok nemesebbé. Nos, az utolsó két mondat beugratás éberségtesztelő volt csupán. Ez a ziccer a te ziccered. Kap a másik is. Rúgja be ő a sajátját, te pedig a neked szenteltet, mert elérkezett az idő.

kép: pixabay.com