Újra és újra szembejön, kéretlenül settenkedik a látóterem legeslegközepébe a jelenség, ami mellett most sem mehetünk el szó nélkül. Tudom, hogy ismétlés, de a tudás anyja neve is egyező vele. Nevezetesen: önmagát tudatosnak érző/gondoló/valló ember nem teheti meg, nem engedheti meg magának, hogy fogalmatlanul sodródjon, tévelyegjen élete bármely szegmensében. Kemény tétel, de így van.
Nem lehetsz 80 %-ig egészséges. Vagy az vagy, vagy nem. Déri Jánostól származik az egyik kedvenc szószikra, amit imádok csiholni: valamikor a ’80-as évek végén, amikor a rendszer már „puhult-recsegett”, egy belügyi vezető így fogalmazott: „demokratikusabb rendőrség lesz.” Erre Déri: „a demokratikus egy nem fokozható melléknév. Valami vagy demokratikus, vagy nem demokratikus.” Egyszerűen zseniális. Az életed vagy rendben van, vagy nincs. Ez nem azt jelenti, hogy itt és most tökéletesnek kell lenni, de jelenti azt elsődlegesen, hogy abba az irányba navigálod a hajódat; tudod, mit jelent számodra a boldogság, elégedettség fogalma és tetteid, életed arra mutat. Amit megélsz, az ebbe az irányba visz. Ha és amikor így működsz, teljesen másodlagossá válik, hol is tartasz, hiszen az irányzékod jó, a helyes direkció pedig tartást és erőt ad a szükséges lépések megtételéhez.
Ugye, milyen egyszerű? Leírva. Mégis, hol szokott hiba csúszni a képletbe? Például ott, amikor túl sok külső sustorgást engedsz be, túl sokat adsz a környezet véleményére. Tartsd észben: tanácsot csak olyantól fogadj el, aki hiteles előtted és már tett le valamit, bármit is az asztalra. Ennek hiányában nem tanácsadó, hanem egyszerű bagoly: bölcsesség helyett huhog és a te dárdáddal veri a csalánt. Szűrd meg, kiknek engeded, hogy befolyásoljanak; régebben többször is citáltam Somlósi Lajos örökbecsű mondását: „sose engedjük magunkat olyanoktól befolyásolni, akik nem hisznek semmiben.” Most talán aktuálisabb, mint valaha.Jelen korunk információs túláradata könnyen kihúzhatja a talajt a nem kellően eltökélt lábak alól – nem csak fizikai síkon. Ha megvan az utad, ne érdekeljen a netes fórum, ahol ízekre szedik, miért is baromság az és kiket hogyan húztak csőbe, csalódtak, stb. Kivétel nélkül mindennek a pro és a kontra oldaláról is bőséges anyaggal szolgál a világháló, bármit és annak cáfolatát is gazdagon alá tudod támasztani. Mindez nem másra jó, mint elbizonytalanítani – ha hagyod magad. De ne tedd!
A nihilizmus és a puszta létfenntartó vegetáció igen népszerű és jól marketingelt minőség napjainkban, mégsem érdemes nagy kanállal fogyasztanod – még kicsivel sem. Ha kellő pénz áll rendelkezésre, akkor akár a lósz@rt is be lehet vezetni, mint csodás táplálék-kiegészítőt. Bőséges reklámmal, a lósz@revés életérzésének színes ábrázolásával egy idő után többen elkezdenék megkóstolni, hogy „biztos van benne valami, ha az újság megírta és ennyien eszik.” Ugye, milyen abszurd? De csak azért, mert a lógombócot írtam. Az elvek- és hitnélküliség, az „individualista”, valójában isteni lényegétől, kozmikus eredetétől elszakított ember ideája mennyiben más, mint a gebetrágya?
Tájoljunk, irányítsuk éltünk hajóját. Ami nem érdekes, ami számunkra nem fontos, azt nyugodtan csukjuk ki, de ezt tegyük tudatosan – így nem válunk fogalmatlanná és tévelygővé. Merj különbözni, merd azt az utat járni, amitől más retteg. A nyájjal haladás és a bárányélet birkalét már világosan megmutatta, mire „jó”, hova vezet. Bőven volt időd eldönteni, hogy egyenbégetés helyett a saját hangodat hallatod. Ideje torkot köszörülni és zengő-csengő-bongó módon megtenned!
képek: pixabay.com
