A mai cikkben a modern technika emberi kapcsolatokra gyakorolt hatását igyekszem feldolgozni. Asztrozófus szemmel, az önismeret fontosságát nem eltévesztve közelítjük meg a témát – amit persze sokan megrágtak már, de nem ilyen aspektusból. Szóval nem tudományos értekezés, hanem látlelet és gyógyír egyaránt a következő bekezdések része.
Évtizedek óta tartó, fokozatosan gyorsuló trendben hódít teret az egyre modernebb technológia ember és ember relációjában. Ma talán már megmosolyogtató a közel egy emberöltővel ezelőtt debütált és mára joggal elfeledett iWiW. Számtalan közösségi oldal, társkereső, Facebook és Tinder fémjelzi az innovációt. A jelen pillanat szemszögéből a mesterséges intelligencia teljesíti be a folyamatot. A ChatGPT és társai már egy más szintet képviselnek, érdemben lehet velük „beszélgetni” és nem az az ember érzése, hogy egy robotizált papagájjal ül szemközt. Egy azonban mindegyik alkalmazásban közös: kétélű fegyver energia.
A felszínen mind könnyebbséget kínál, ám ennek ára van. Ami teljesen rendben való, ha és amennyiben tudsz róla – és hajlandó vagy megfizetni. Tehát tisztázod, hogy jobban esik egy AI vezérelt virtuális figurával megosztanod lelked ügyes-bajos dolgait (aki sose fog olyat mondani, ami tényleg kiakasztana- ha mégis, akkor csak bezárod az alkalmazást), mint hús-vér embertársaiddal, barátaiddal. Különösen akkor, ha elfogytak vagy igazán sose voltak. Elmélyülő talajvesztés-érzés előtt azonban tisztázzunk valamit. A legfontosabbat:
Az ember kozmikus lény. Igen, tudom. Él még a darwinista megközelítés. Eszerint a majmok kissé meghülyültek és – ki tudja, mi okból – lemásztak a fáról. Kissé trágár és erősen vitriolos szövegezéssel bő egy percben így foglalható össze az elmélet lényege: https://www.youtube.com/watch?v=1aHl9eOg9fg
Én Charles Darwin szellemi termékével nem tudok, de nem is akarok azonosulni. Az én valóságom szerint valóban égi eredetű kozmikus lényként élünk tündöklően szép, kéklő Földünkön. Ebből logikusan következik, hogy a földi élet útmutatója a csillagos égre fénnyel írva várja, hogy olvassák és kövessék – ahogy ezt az ember ősidők óta teszi. A csillagok mellett két bolygó kínálja mondandóját a leglátványosabban. Egyikük a Hold:
Telik és fogy, átlagosan 28 nap alatt kerüli meg Földünket. Ha alaposan megvizsgálod, minden áldott nap kicsit másképp látszódik, mint előző este. A – gyors és állandó – változásra épp úgy rátereli a figyelmedet, mint – vizes jellege miatt – az érzelmek fontosságára. És akkor nézzük csak meg, hogy is állunk ezzel a kettővel? A ma embere – tisztelet a kivételnek! – igyekszik leválasztani magát érzelmeiről és kifejezetten gyűlöli a változást. Tehát éppen szembe megy a Hold nap nap után látható üzenetével. Talán emiatt sem boldog. Bár ebben a másik planétánk még inkább támpontokat kínál:
Vénusz. Őt én is gyakran illetem a „Szerelem Bolygója” elnevezéssel, méltán és megérdemelten. Mindennapi létöröm, harmónia, kedves és kellemes dolgok megélése éppúgy hozzá tartozik, mint az emberi kapcsolatok felvirágoztatása. Igen, a párkapcsolatok is. Rövid kitérő: a Merkúr a másik kapcsolatbolygó, ám a Vénusz esetében az ember-ember közti relációkból nyerhető öröm jelentősebb. Zárójel bezár.
Esthajnalcsillag. Így ismeri a köznyelv és a néplélek a Vénuszt. Igen, vele kelünk és fekszünk. Elalváskor és ébredéskor egyaránt emlékeztet, hogy tessék örülni, élvezni az életet és nem holmi földi siralomvölgyet vizualizálni. Napi két ízben égi eredetű emlékeztetőt kapunk, mennyire alapvető a mindennapi létöröm – és a méltó humán kapcsolatok ápolása. Tetszik, nem tetszik, ez megcáfolhatatlan – mint említettem: kozmikus eredetű – tényszerűség. Ezt szikár asztronómiai megközelítésből is levezetem:
**
A teljes cikkben nyilvánvaló titkokról mesélek. Megdöbbentően egyszerű a levezetés és maga a képlet is – gyakran rácsodálkozunk, vajon miért is nem ébredtünk rá erre mindeddig. Hát én összeszedtem és igyekeztem (köz)érthetően megfogalmazni.
Elolvashatod a Substack oldalamon: https://substack.com/@ldonyijnos
kép: pixabay.com
