Miközben a Mars Plejádokban vezető útján örvendezünk a csillagos égre tekintve, egy körrel „lejjebb” is érdemes tudnod a vörös bolygó járásáról egyet s mást. A hét közepén átlépett a Bika asztrológiai jeléből az Ikrekbe, azaz más köntösbe bújt az erő és kezdeményezés planétája. Mi jellemző az Ikrek Marsra? Vágyad ébred megnézni a határaidat, kíváncsi vagy, vajon megvan-e benned a kellő erő egy-egy szint megugrásához. Vajon mi jó sül ki ebből az újdonságból? A kezdeményezőkészséged egy igen pezsgő, felfedező-megismerő színezettel árnyalódik, ahol és amikor a benned élő félelmek és kishitűségek legyőzése a „szokásosnál” is többet ad, mégpedig az önmagadról való ismereteid által. Nyilván nem áll meg a befelé figyelésnél egy Ikrek Mars: a téged körülölelő világot is alaposabban szemléled mozgás közben, észreveszed a lehetőségeket és rögvest lépsz is értük. Az Ikrek levegős jel, a Mars tüzes bolygó.
Kérlek, idézd fel akár a felső tagozatos fizikaórák emlékét, akár csak egy esetet, amikor a makacskodó tábortüzet pusztatüdős módszerrel igyekeztél nagyobb lángokra serkenteni. Emlékezz: a tűz „tápláléka” a levegő, ez az égi állás megújuló és folyamatosan érkező erőt, életenergiát ad, amit a leginkább a nyitottságon keresztül szippanthatsz magadba. Ezt csak azért írom, mert egy manzárdba zártan, vastag bársonyfüggönyök mögött is érezheted az Ikrekbe érkezett Mars hatását, de nehezebb (mégpedig jóval) a kozmikus zsetonok beváltása a földi játékban. Elő hát a kuckóból és csapj a húrok közé, mert csodás szimfóniát alkothatsz, ami számos módon ad erőt, motivációt a mindennapokhoz, hogy a szürkeségük a múlté legyen és végre felfedezd ezernyi színüket, megannyi ragyogó árnyalatukat.
A 2020-as év asztrozófiai értelmezésben is kuriózumokkal telített, ennek egyik megnyilvánulása a Vénusz retrográd mozgása volt, benne oly’ sok szépséges és nagyszerű motívummal. A szerelem planétája bő két hete fordult direktbe és halad a maga útján, aminek igen jelentős kilométerkövéhez ér most. Asztrológiai olvasatban az Ikrek cikkelyében lépdel augusztus első napjaiig, de ennél jóval érdekesebb a csillagos égre pillantanunk és a mélyebb, egyben persze magasabb jelentéstartamokat feltáró fényüzeneteket kiolvasnunk. Pár napja érintette a Vénusz a Bika csillagképének szemét, egyben legfényesebb, alfa csillagát, az Aldebarant. Tovább vándorolva elért már az égi állat szarvaihoz, amik antennaként funkcionálva hozzák le a Tejút égi adását, egyben az Istenek Útjára emelő energiaként segítenek a hétköznapok fölé, azaz a földhöz- és anyagba ragadtságból szépen, szerelmetesen kiemelkedni. Kifejezetten szépséges, a szó köznapi és átvitt értelmezése szerint is emelkedett energia. A következő mintához viszont engedjük el kicsit az ok-okozati gondolkodásunk börtönét és öltsük magunkra az analógiás észjárást.
A Vénusz most érkezik el az Orion (Nimród) beavató jelentőségű és erejű csillagaihoz. Először annak íját kijelölő csillagokat érinti. A mélyebb és teljesebb megértéshez ismét Paksi Zoltán segítségét kérem nagyszerű alapművének, az Égi utak csillagüzenetinek egyik bekezdését idézve szó és tipográfia szerint alább:
„Hogyan zajlik a beavatás? A Bika szarvai közül kilépő Nap az Orion válla (Betelgeuse) fölé ér. A Bika jelképesen a sötétség állatává válik, de Nimród felvállalja a fényt. A Nap lesz most a hős feje, az útkereszteződés világossá válik és Orion az íjával lelövi a lehúzó erővé vált állatot. E belső küzdelem után a lélek már a Tejútra érkezik, mert alkalmassá vált a magas tudás befogadására!”
Itt a Nap útját látjuk csodaszép módon ábrázolva egy nagy(szerű) égi festményen. Ennek egy aprócska részletét ragadjuk most meg és ki, hogy törjem a magyartot. Ahhoz, hogy Nimród lőhessen, két dolog szükségeltetik: nyíl és íj. Egyik a másik nélkül nem sokat ér; együtt, szintézisben viszont magas értékű hatástöbbszörözést produkálva találnak célt. Az egyik szerszámhoz, az íjhoz érkezik a Vénusz. Járjuk körül, olyan szép! Mit csinálunk az íjjal? Ugrálunk rajta, ordibálunk bele, lengetjük? Á, dehogy! Kézben tartjuk. Maximális koncentrációval, belső izgalmunkat, remegésünket uralmunk alá vonva markoljuk és tartunk a célra. Lásd meg, kérlek: ez egy abszolút tudatos folyamat, ellentétben holmi profán, robbanóanyaggal működő lőfegyverrel összevetve. Hallottál már íjászt, aki véletlenül lábon/fülön/háton lőtte magát? Na ugye! A mostban, csütörtöktől szombatig egzakt módon élheted meg a szerelem, az öröm eszköz-mivoltát a Nimród íjánál tranzitáló Vénusz jóvoltából.
Kérlek, nyisd tágra lelki szemeidet és élesítsd spirituális látásodat, mert nem szabad, hogy ne vedd észre ezt a csodálatos energiát! Rálelhetsz arra a harmonikus, a csikorgó fogzománc elvásós hangjától mentes, hagymaszagú izzadságbűz nélküli módra, amivel a benned élő lehúzó erőket legyőzheted. Nem rossz, ugye? Ismét előbukkan a kérdés: ki mondta, hogy feltétlenül bele kell dögleni a fejlődésbe? Miért ne lehetne úgy „sportolni,” hogy közben mosolyogsz és ez teljesen őszinte, nem pedig kínvicsorgás? Korábbról görgetett ósdi paradigmákat kukázhatsz ki ebben a három szentelt napban. Emlékezz, hogy a Vénusz a. a mindennapi létörömöt is elhozza, b. ahol ő jár, ott az öröm pont úgy lépdel, mint az árnyék: elválaszthatatlanul. Tudom, ha becsukod a szemed, nem látod az árnyékodat sem, de ez pont olyan önbecsapás, mint ahogyan a Vénusszal összefüggésben szándékolt vakká válni az örömre. Nem nevezném magas szintnek. Most lehetőséged van rátalálni a te személyes eszközödre, ami örömmel segít hozzá a legszebb, legnemesebb önlegyőzéshez, amikor örömmel, önmegtagadás nélkül nyesegeted le lehúzó sallangjaidat. Kivételesen szép és jó ziccerhelyzet, azért ne hagyd ki, mert így megspórolod megelőzöd a későbbi „ejdejólettvolnaodafigyelnirá” érzését. Cserébe mosolyt és nevetőráncokat ígérhetek, hidd el, megéri.
„Véletlenül” éppen csütörtökön tartom a Csillagwebinárium 3.0 díjmentes online rendezvényt, még vannak szabad helyek (ennek a zoom rendszer kapacitása szab határt), jelentkezni a contact@ladonyijanos.hu címre küldött e-mailben tudsz.
Jól, helyesebb fogalmazva ragyogóan végződött a hét és ezt a mintázatot tovább díszíti az új hét, ami a Merkúr direktbe fordulásával köszönt ránk. Idézzük fel a júniusban kezdődött hátrálásnál írtakat, miről is szólt az elmúlt pár hét merkúri vonatkozásban. Szelídséggel párnázott kommunikációs lehetőségek, visszatérő témák és élethelyzetek finom gyógyítása, az ítélkezés fölé emelkedés – mind-mind velünk voltak és felbukkantak, hogy foglalkozzunk velük. Emlékezzünk: a hátráló planéták esetében két pozíció kiemelten fontos: a visszafordulás helye és a direkt irányba történő fordulat – ez utóbbit éljük most meg. Nem kisebb jelentőségű „helyen” teszi ezt meg Hermész bolygója, mint a Tejút, az Istenek Útja. Igen, nagy szavak, de jogosak. A szelíd és a másikra is figyelmes kommunikáció, mint valós eszmecsere, az ítélkezéstől való megszabadulás most isteni üzemanyagot kap a Tejútról. Nem rossz, nem rossz, mondaná az angol a maga visszafogott módján erre a remeknél is kitűnőbb helyzetre.
Lehetőségünk adódott elengedni mindazt a görcsösséget, vadhajtást, ami elválasztott – eddig – attól, hogy méltó módon szólhassunk társunkhoz, társainkhoz. Nyugalom, nem ment el a hajó, ha azt érzed, van még fejlődni valód e téren. A Merkúr gyakran hátrál. Így, mint ahogyan azt most tette, már sose fog, de mindig kapsz új esélyt. Mindennél fontosabb a szándék: az erős, határozott, de keménységtől (és ami azt illeti: kevélységtől is) mentes változtatás késztetése. Amúgy is a változások évében járunk, miért pont ez az életterület maradna ki belőle?
Központi csillagunk, a Nap, asztrológiai értelmezésben a Rák jelében jár, annak is a harmadik harmadához érkezik. A csillagos égre feltekintve azonban az Ikrek fényábráját, mint Napkaput láthatjuk és az itt járó Nap a következő napokban különösen érdekes és fontos pontokat érint. Az Ikrek Castor és Pollux kettősét jelenítik meg, magukban hordozva a halandó és halhatatlan minőségeket. Castor a mulandó, Pollux az örökkévaló dolgainkra mutat rá, de nem vagylagosan. Az itt elhaladó Nap segít tudatosítani, hogy mindannyiunkban mindkét minőség jelen van, kiegészíti egymást. Fontos: az Ikrek nem ellenségei egymásnak, sokkal inkább szövetségesek, akik különféle próbákon és megmérettetéseken át kovácsolódnak egyre szorosabb egységbe. Szombattól hétfőig az Ikrek csillagzatának legfényesebb, alfa csillagával, a Castorral áll együtt a Nap. Itt láthatjuk világosan és tisztán, milyen mulandó minőségek élnek bennünk, ám ez nem egy szemrehányós leltár: lehetőséget ad a változtatásra; az erre irányuló döntés meghozatalának napjaiként is tekinthetünk az együttállásra.
Jövő keddtől csütörtökig pedig a fényábra második legragyogóbb, béta csillagával, a Polluxszal találkozik cselekvő énünk képletbeli megjelenítője. Ezek a napok remek lehetőséget kínálnak a bennünk élő és munkálkodó tartós, valódi értéket jelentő (azaz örök fényű, halhatatlan, múlhatatlan) minőségeink tudatosítására. Fontos: nem csak rálátunk, megértjük, de ismét döntéshelyzetbe hoz a csillagos ég. Meghozhatjuk azt a választást, hogy ezeket a jövőben még inkább ápoljuk, erősítjük; azaz tudatosan dolgozunk velük. Saját „Polluxságunkat” éppen úgy fejleszthetjük, mint egy tehetséget, ehhez viszont jó felismerni, nevén nevezni és örömmel fogadni őket – akkor is, ha már bennünk élnek. Ha pedig felszínre bukkan a vágyott örökbecsű fénymag, most ültessük el, mert tápanyagban dúskáló spirituális talajként fogadjuk be és engedjük növekedni.
Csütörtöktől indul a Merkúr látszólagos hátráló mozgása és július második hetéig tart – asztrológiai értelemben mindvégig a Rák jelében (14 fok 44 percnél fordul most, 5 fok 31 percnél júliusban). Csodálatos heteink adatnak a mélyebb és teljesebb megértésére annak a kulcsmomentumnak, hogy miként, hogyan működtejük gondoskodó énünket és mi az a minőség, amit még inkább táplálnunk kéne. Figyelem! Nem csak táplálás és adás játszik, emlékezzünk a Rák zodiákusának névadójára, a csillagképre: bár e kettő (nagyon) nem azonos, de nomen est omen – befogadás-táplálás-elengedés. Elengedés, mégpedig szelíden és lágyan, mint ahogyan a boldog édesanya vágja el a köldökzsinórt egészségben megszületett gyermeke és önmaga között, mikor az újszülött már megkapta az utolsó, lüktetve érkező energiamorzsát is. Tudatosítsuk, hogy most a szelídséghez érkezünk vissza: eszközt kapunk általa a jelen megoldandó kommunikációs kihívásaihoz, de ahhoz is, amikor valakiről újra és újra lepattanunk a szokásos közeledési módokat próbálva.
A Nap útjának csillagzatai közül az Ikrek érintett. Az Ikrek Napkapu: „…csak bújjatok rajta!” Ismerős a zöld ágas bújj-bújj dalocska? Mély szakrális töltettel irányítja a figyelmünket az Ikrek fényábrájára. Az Ikrekben ott a halandó (Castor) és a halhatatlan (Pollux). Ismeri (jól) a polaritást, de nem vész el sem a fehérben, sem a feketében – törekszik a látszólagos kettősségben és a fölött felfedezni az isteni egységet. Mindennek két arca van, de ha engedjük bölcsebbik énünket szóhoz jutni, úgy láthatjuk, mi az a magasabb vezérlőelv, ami az ítéletesség világa fölött rajzolódik ki és már mentes a skatulyázástól. Az itt hátráló Merkúr irányítja rá tudatunkat, hogy milyen fölös és hiábavaló a „másodperc részének adózva ítélni,” mint Dinnyés József énekelte nagyszerű, Nézek és látok című dalában.
