Az utunkat járjuk mindannyian, ki ennél, ki annál a kilométerkőnél baktat, bukdácsol vagy szalad. Igyekszünk, gyűjtjük a tudást, ami segít előrejutni, tanulunk, képezzük magunkat és rengeteg szuper módszert sajátítunk el, amivel segíthetünk másokon vagy magunkon.

A legnehezebb, legkeményebb munkát mégis oly’ szívesen napoljuk, toljuk, húzzuk és halasztjuk, bár a lelkünk mélyén tudjuk, hogy e nélkül minden más egyenértékű vagy olcsóbb a hajítófánál is. A valós, igazi önismeret az alap, ami nélkül hiába megyünk bármerre, soha nem érünk célt, mert se térképünk, se iránytűnk nincs. A tengeren hányódó hajó „bőrében” találjuk magunkat, akárhány csomóval hasítunk a vízen, amíg nem tudjuk a tenger nevét, a saját aktuális pozíciónkat, csak céltalanul lebegünk, kockáztatva a hajótörést, zátonyra futást.150708hajo150708kavics Olvasd tovább >