Nemrég megemlékeztünk a Nyilas jelébe lépő Merkúrról, aki azóta szorgalmasan rója útját az ég körének ezen szeletén. Olyan határozott léptekkel halad, hogy már a Tejútra is megérkezett és ott is marad január középén is túl egy kicsivel (közben majd bemutat egy kis hátratáncot, de erről is szóljunk a maga idejében). A Tejúton lévő Merkúr a legmagasabb isteni minőségeket hozza le szellemiségünkbe, szavainkba, embertársainkhoz fűződő kapcsolatainkba.
Egy kicsit olyan ez, mintha érzékeny antennáink nőnének és ezekkel hangolódunk finoman egy nagyon-nagyon szép muzsikát sugárzó adóra, ami folyamatosan szól a háttérben. Ha akarjuk, túlüvölthetjük, beindíthatjuk a betonkeverőt egy vödör sóderral üresen, vagy bármilyen, tetszésünk szerinti módon ellene mehetünk és meggátolhatjuk a fülünkbe jutását, de attól az a lágy és szépséges dallamfolyam még ott hömpölyög. Ne várjuk, hogy most a legszebb, legcizelláltabb shakespeare-i diskurzusokon keresztül tudjuk kifejezni magunkat jambusokban, de aki sokat hallgat klasszikus zenét, az menthetetlenül finomodik. Aki nem megy ellene a kozmikus energiáknak, arra jótékonyan, építő jelleggel hatnak az erők.
Vegyük észre, hogy a fölfelé való nyitottsággal a legsötétebb tulok szájából kiböffenő szócsimbókokban is meglátjuk a teremtés fényét, ahogyan magát a trollt sem trollnak látjuk, hanem ember-társunkként csodálkozunk rá. Ajándékként érkezik a felismerés, hogy minden kommunikációs helyzet egyben beavató próba is, akár kisebb, akár nagyobb horderejű, a beavatás maga pedig abban áll, miként reagálunk a hallottakra. Lemérhetjük, milyen választ szül a látszólagos külvilágból érkező inger, így be tudjuk „árazni” magunkat, hol is tartunk éppen. Remek időszak jön egyébként az ítéletesség lesmirglizésére is.
kép: www.pinterest.com
