Csütörtökön fordul direkt irányba a június harmadik harmada óta retrográd mozgást végző Neptunusz a Halak asztrológiai jelében. Ez az irányváltás – de Poszeidón planétájának minden, ebben a cikkelyben történő manővere – kiemelkedően fontos. A Halak zodiákusának uralkodó bolygója a Neptunusz: a Jupiterrel közösen látják el ezt a nemes és kozmikus „feladatot.” Spirituális értelemben ugyanúgy súly van ezen a területen, mint lelkünk legmélyének jelölőjeként is. Aki nem gyakorló struccként, ádámcsutkáig a homokba dugott fejjel éli életét, észrevette, hogy az elmúlt időszakban – legyen szó hetekről és hónapokról -, intenzívebbé váltak a megéléseink érzelmi vetületei.
Nem csak a „híres-hírhedt” Szaturnusz-Plútó közeleg, mint a tél, de a Halak Neptunusz is munkálkodik a felszín alatt – mégpedig jó mélyen. Nem vet azonnali hullámokat, sokszor a rezzenetlen felszínt személve észre sem vesszük működését. Mégis, pont olyan, mint a tektonikus mozgások: némi idő elteltével félreérthetetlenül érkeznek a jelek, megmozdul a föld és jönnek a megállíthatatlan hullámok. Nyugalom, nem kell cunamira gondolni a szó pusztító értelmében: lelkünk mélyének hullámai a vele összeegyeztethetetlen, méltatlan, lelket megerőszakolós minőségeket mossa le, de azt igen intenzíven teszi.
Érdemes visszaolvasni a Neptunusz hátráló mozgásáról írt sorokat. Mindaz, amiért vissza kellett mennünk, amit előáshattunk, felszínre hozhattunk, már itt van velünk. Lehet, hogy pillanatnyilag egy marék sarat látunk a kezünkben és ez a kép erős csalódás-érzetet aktivál. Nem baj. A salak között ott az igazgyöngy, ami fénylik, de előbb megtisztításra vár: arra, hogy a szükségtelen iszapot, a lehúzó, talmi vágyódásokat lepucoljuk. Ekkor ragyog fel és mutatja meg valódi szépségét. Emlékezzünk, hogy odalent, a mélyben nem szörny lakik. Csak azért tűnhet néha olyannak, mert félünk tőle, nem merünk lenézni, nem merünk szembenézni a bennünk lakozó mély érzelmekkel. A direktbe forduló Neptunusz felkínálja a lehetőséget, hogy a sok-sok mellébeszélés, elfojtás és görcsösség után végre valóban a saját életünket éljük méltó módon; anélkül, hogy egy fortyogó kuktát birtokolnánk odabent.
a mélység jó, a mélységben csodák laknak
kép: www.pixabay.com
