Vasárnap reggel néz egymással farkasszemet Nap és Hold, ha teátrálisan akarok fogalmazni; némi képzavarral, hiszen Lupus helyett Oroszlán érintett: itt jár ugyanis égi kísérőnk, aki ekkor egzakt módon helyezkedik szembe a Vízöntő cikkelyében lépdelő Nappal. Tengelyszinten pillantva a teliholdra, máris kirajzolja magát a rálátás-tisztítás erőtere. Most nem „csak” erős érzelmi töltettel munkálkodik a telihold, de igen erős cselekvő erőket is ébreszt. Ne lepődjünk meg, ha úgy ébredünk ezen a fantasztikus vasárnap reggelen, hogy álmunkban összeállt pár dolog, aminek különálló mozaikdarabkái régóta itt-ott, egymástól látszólag elkülönülten táncoltak. Az Oroszlán zodiákusában járó Hold erősíti ezt a fajta lelki szintű megértést, rálátást. A csillagok világába tekintve is az Oroszlánt látjuk, hiszen a (névadó) csillagkép fejénél jár lelkiségünk képletbeli megjelenítője. Fokozottan látjuk lelki szemeinkkel – és persze érzékeljük is – a múltból jövő, ide és utánunk nyúló szálakat, ám most ez nem riasztó; sokkal inkább világosságot ébresztő: már nem akarunk menekülni és fejünkre paplant húzva elbújni, hanem a megértés után készen állunk az át— és felminősítésükre is.
Érzelmekből fakadó cselekvés ötvözi a telihold energiáit: a szemben elhelyezkedő, Vízöntőben lépdelő Nap tettekre késztet. Nem elég az „aha-élmény,” most a fizikai síkon megjelenő, háromdimenziós lépések megtétele válik szükségessé – mindez belülről fakadóan. Asztrozófiai értelemben a Nap a Vízöntő csillagzatának múltba ömlő, tisztító vizében fürdőzik. Nem lehet nem észrevenni (hogy kettős tagadással húzzam alá az igenlést), mennyire hangsúlyos a vasárnap reggeli telihold erőiben a múlt. Múltba néző Oroszlánfej, múltba ömlő tisztító víz… A múlt látása, megértése és az ebből fakadó konkrét cselekvések adják meg a kiteljesedés, a magasabb teljesség érzését és egyben a megkönnyebbülést is.
kép: www.pinterest.com
