Ha rád is vetül múltad árnyéka, nem boríthat sötétbe. Nem húzhat vissza és nem gátolhatja meg boldogulásodat. Ezek fémes csengésű, rideg, de abszolút alátámasztott kijelentések. A kulcs a kezedben van. Pontosabban: feléd nyújtja egy különlegesen jó égi állás. Az már rajtad múlik, elveszed-e és ha igen, a zárba illesztve elfordítod-e. Azért tudd: olyan ajtót nyit, amit sarkig tárva méltó és minőségi életbe léphetsz. De ne szaladjunk annyira előre!

Ha burokban születtél volna, aranybuborékban nevelkedve, kezedben ezüstkanállal, úgy nem olvasnád ezeket a sorokat. Vélhetően hordasz magaddal múltbeli megéléseket. Nem is mindet pozitív előjellel helyezted a tartós tárba. Eddig rendben is van. A probléma ott csírázik ki és ereszt gyökeret, amikor újra és újra utánad nyúl. Beléd hasít a félelem: mi lesz, ha ismét megtörténik, ami régen facsart? A félelem rettegéssé érve választ el a szíved szerinti cselekvésektől és örvénybe sodródsz. Ez annyira kell neked, mint fosóka szilvának a hashajtós öntözővíz.

Álommegoldás tűnik fel a láthatáron. A szó mindkét értelmében álomszerű. Egyrészt időzítése miatt. Kedden éjjel, 1 óra 54 perckor egzakt a Mérleg jelében járó Nap és a Halak cikkelyében fénylő Hold szembenállása. Cikornyák nélkül: ez a telihold tűpontos ideje. Essünk gyorsan túl az asztrológiai megfejtésen. Azért is jár pont, sőt. Jó tudni róla (is).

Mély, érzelmi síkon becsapódó/feléledő rádöbbenések kalauzolnak a tettek mezejére. Teszik ezt azért, hogy kipöccintsenek a nyugalomnak hazudott beletörődésből. Érezd a cipő szorítását, a tomporba szúró fotelrugót: ideje változtatni valamin. Valamin, amihez mostanra hozzászoktál. Hozzászoktattad magad a béka lenyeléséhez, pedig öklendező reflexed lefizethetetlen. Nincs az az észérv, amivel korrumpálhatnád. Minden egyes, gigádon lecsusszanó brekinél bejelez a rendszer: „főnök, nem ezt beszéltük meg!!”

A megtelő Hold poharad is szinültig tölti. Magadban kelted életre a „betelt a pohár” mondását. Közhelyből cselekvési útmutatóvá alakítod. A cél pedig a kiegyensúlyozott, harmonikus létezés. Nem hangzik olyan magasztosan, mint a világbéke a Sziklás Hegységben, naplementekor, Leonard Cohent hallgatva és fekete abszintet szopogatva, de sebaj. Már egy ideje érzed és jobb pillanataidban be is vallod magadnak: nem vágysz sokra. Éppen csak az elérhető maximum kell neked. A harmónia és a kiegyensúlyozott élet. Aminek nincs objektív listája, de belső iránytűd tévedhetetlenül jelzi, jó irányba törekszel-e felé.

Álomszerű égi helyzet. Mert a késő éjjel vélhetően és várhatóan álmodban ér. Legyen kézközelben papír és toll. Ha felébredsz, nem csak hólyagod telésének hangja nyomása ugraszt ki az ágyból. Írd le, amit áthozol. Üzenő álmok, konkrét, a lelkednek szóló képek felbukkanása erősen valószínű.

Tőegyszerűre fordítva: lelki inspirációk, érzelmi húrjaidat pengető sugallatok jelennek meg. Késztetésük iránya, hogy mozgásba lendítsenek. Tedd meg, amit üzennek, mégpedig az elérhető harmóniaszint-emelkedés motivációjával szívedben. És jó lesz. Nem én mondom, a telihold üzeni.

Ennél persze jóval többet hozhatsz ki: önmagadból, a telihold inspirációjával. Ehhez azonban emelkedjünk el és fel – egészen a csillagok világába. A haladó szintet a két égitest csillagképi háttere és azok szimbólumrendszere adja meg. Az előbb a fémből készült kulcsot kaptad meg, most a zárnyitó kódokat is odaadja a Nap-Hold szembenállás.

Ideje tovább lépni a múltból. Ellépni, tovalendülni, de nem letagadni, legfőképpen pedig elhazudni a magad mögött hagyott történéseket. Központi csillagunkat, a Napot a Szűz csillagzatának múltból elrugaszkodó lábánál éri a telihold. Múltad lehet támasz is. Tapasztalataidból masszív sziklát formálsz, amire lépve, mint kiránduláson, képes vagy feljebb- és tovább lépni. Nem mehetsz el a dinamika mellett. Ami ragacsos volt eddig, nem maradhat változatlan. Konzerválás és a mocsárállapot életformává züllesztése helyett ideje berugóztatni lábaidat. Innen adja magát a lendület vétele és a mozdulat, amivel te is tovább lépsz. Éppen úgy, mint a csillagzat futó alakja. Megsúgom: a másik lába a jövőbe érkezik. Mint a tiéd.

Ne gondold azonban, hogy ez a folyamat mindenképpen fájdalmas és erőltetéssel teli. Szemben a Hold a Halak csillagképének visszaúszó halacskájánál néz farkasszemet a Nappal. Ez az égi uszonyos a visszatérésekre mutat rá. Visszakanyarodó kapcsolati szálak, ismétlődő minták; konkrét, újra és újra felbukkanó személyek. Másik olvasatában: vissza- és ezért lehúzó emberi kapcsolatok. Rájuk mutat a Hold. De nem tömpe és görbe ujjal, mint tenné Kuka törpe.

Lelked súgja meg, vagy ha érzelmi hallásod tompa, akár ordítja is. A hangerő másodlagos: érzelemvilágod jelzi, milyen szálak elvarrása időszerű. Mert már nemhogy a fény veszett ki belőle, de konkrétan úgy érzed magad, mint aki pamutruhában zuhant a medencébe Akárhogy kapálózol, egyre nehezebben mozogsz és mind inkább közeledsz a süllyedéshez. Itt az „álljunk meg!!” pillanata. A visszatérést ne fogadd el kötelező érvényű sorsismétlésként.

Mégiscsak a te életedről van szó. Durvábban fogalmazva: a te bőrödre megy a vásár. Kinek lenne több joga beleszólni a boldogulásodba, mint neked magadnak? A felismerés pedig tettekre sarkall. Velük és általuk emelkedsz ki a centrifugából, ami újra és horizontálisan, az emelkedés reménye nélkül pörgetne meg. Megszédülés és belefáradás helyett ideje kiszállni, mert ez is csak egy mókuskerék. A visszaúszó Halnál járó Hold késztetése hathatós támogatást ad mindehhez.

Eszközként jelennek meg az álmok. Mivel esélyes, hogy alszol a telihold tetőzésekor, a lényeget álomban küldi át a Kozmosz. Letöltése a lelkedbe automatikus, ám dekódolása már rajtad múlik. Ezért írtam: toll és papír, valamint a hétfő esti lefekvéskor az emlékezés szándéka. Ennyit kell tenned, a többit meglátod és megtapasztalod. Az esélyek (hold)fényesek.

kép: pixabay.com

Halak telihold: holtponton átlendülés – az a plusz, amivel elrugaszkodsz a múltból

Pin It on Pinterest

Share This