Mostanság gyakran kerül szóba a Bak, nemrég a Plútó tett markáns fordulatot ebben az égi szeletben. Bak – előrehaladás, fejlődés. De mi kell ehhez? Igen, döntések. A döntés meghozatala korunk egyik mumusa, sokan inkább kiadnák ezt a „kellemetlen” feladatot bérmunkába, alvállalkozónak, hogy ne kelljen 1. döntést hozni 2. felelősséget vállalni. Ha az aljáról indulunk ki, akkor bátran megállapíthatjuk, hogy jobb egy rossz döntést hozni, mint nem dönteni. Amikor utóbbi megoldást választjuk (mert hát ez is egy választás…), akkor a Sors kénytelen helyettünk dönteni. Ebben pedig vagy van köszönet, vagy nincs – igazából elvesztettük a ráhatásunkat a döntés kiengedésével. Nyilván jó, mert minden tapasztalás és megélés csiszol bennünket, csak nem biztos, hogy jelen valóságunkban ennek örülni tudunk, a kialakult helyzetet pedig megelőzhettük volna egy döntés tudatos meghozatalával.

Valójában azonban nincs rossz döntés: mindig az aktuális valóságunk szerinti legjobb döntést hozzuk meg, nem tudunk nem így működni, kódoltan bennünk dolgozik ez a mechanizmus. Ez a tétel még akkor is igaz, amikor valaki a nyolcadik emeletről kilép: abban a pillanatban, abban a kilátástalanságban nem dobott fel a rendszere jobbat, mint véget vetni a „mókának”. Lehet, hogy a döntés után akár másodpercekkel másként, utólag tekintve jobban döntenénk, de ott, akkor mindig a legjobban határozzuk el magunkat.

Nem döntve kiszolgáltatottá tesszük magunkat: nem azzá válunk, hanem azzá tesszük magunkat, óriási a különbség! Egy suta kapura lövés mindig jobb, mint egy gyáva oldalpassz, hogy csak menjen tovább a labda és tudjam le a felelősséget. A döntő ember a döntő pillanatokban igenis jobban fog működni, mint a tétova és a hezitáló-nem döntő. Bármilyen félelmetesnek is tűnhet, de semmi, az égvilágon semmi veszíteni valónk nincs: sodródni mindig lehet újra. Miért ne tehetnénk egy próbát? Dönts a döntés mellett!

kép: pixabay.com