Szerdán és még csütörtökön is a Nap-Neptunusz együttállás irányítja figyelmünket lelkünk legmélyére, hajlamossá válunk minden művészetben a szépség mögött a valódi mélységeket meglátni; finoman ráérzékelni az ébrenlét valóságában ritkán megélhető rezdülésekre. Könnyedén és belülről fakadó visszahúzó erők nélkül tudunk az önérdek és az önközpontúság szemüvegén túlra látni és érzékelni; ez az együttállás a minden egy állapotába repít el szárnyain, ahol lelkünk érti meg az elme számára nem vagy csak ritkán értelmezhető összetartozás élményét, ahol a kint és bent, a fent és lent azonossága evidencia.
A Neptunusz „otthon van”, a Halak jelében jár és ő a zodiákus társ-ura a Jupiterrel karöltve. Az elmélyülés és a meditáció kifejezetten eredményes és új mélységekig hatolóan működik a cselekvő énünket szimbolizáló Nappal való együttálláskor, az elmélyülés és a végső igazságok megismerésének jegyében. Amikor materiális vonalon minden reménytelennek látszik és elménk nem lát kiutat, a Kozmoszra nyitott lelkünk akkor is képes fogni a Fény sugárzását és megmutatni, merre is pislákol az a lámpás, aminek lángja hivatott bevilágítani a ránk boruló sötétséget. Akár önmagunk, akár embertársunk jár ilyen cipőben, érdemes a két nap valamelyikén szentelni egy kis időt az elmélyülésre, mert kifinomuló érzékelésünk olyan üzeneteket tud most áthozni, amik esetleg gyalog hétköznapokon tovatűnnek egy furcsa érzés kíséretében.
Más megközelítésből nézve az együttállást, a lelkünk mélyén lappangó, gyakran arctalan ősfélelmekre világít rá a Nap és ad lehetőséget felfényesítésükre azáltal, hogy felismerjük őket. Amikor nevet adunk nekik, egyben hatalmuk is megtörik, csak addig képesek uralkodni, amíg a bizonytalanság ködös világában, a formátlan masszából előbukkanó rémként szorongatják szívünket és késztetnek irracionális, pánikolós menekülésre. Most az álmok erejével a valóság emelkedhet magasabb szintre, ráébresztve bennünket, hogy álmunk maga a valóság, csupán érte kell mennünk.
kép: www.miscellaneoushi.com
