Az új hét az Oroszlán asztrológiai jelében járó Merkúr látszólagos hátrálásával veszi kezdetét. Ez a retrográd időszak (nominálisan) nem túl hosszú, augusztus elején fog direktbe fordulni eszmeiségünk égi megjelenítője. A mostani irányváltás és a tolatás az Oroszlán cikkelyében indul; kiemelve, milyen fontos rálátnunk, megértenünk életünk főbb mintázatait, azokat a gondolatokat, amik mentén működünk. A rálátás (magas szinten) az uralással együtt jár; a tudatosult motiváció már nem temethet magunk alá, hiszen a zsigeri ösztönerőket a szellem szintjére húztuk fel. Asztrológiai megközelítésben elmondhatjuk, hogy a hátráló Merkúr segítségével borotvaélesen láthatjuk most meg, a zászlónkra tűzött szellemi üzenet mögött milyen érzelmi háttér húzódik. Ennek oka a Merkúr útjában rejlik, hiszen a Rák cikkelyébe lépdel vissza, rávilágítva a mélyben megbúvó motivációkra. Számíthatunk tantuszleesési élményekre, amikor az önáltatás kártyavára port kavarva dől össze, hogy kristálytisztán mutassa meg, mit miért csinálunk valójában. Lehet, hogy ez néha kellemetlen, de jobb őszintének lenni önmagunkkal (is), mint egy folytatólagosan elkövetett hazudozás gyanúsítottjának és sértettjének is lenni egy személyben.
Asztrozófiai szempontból jóval izgalmasabb a történet: a Rák Tekintet-csillagától, az Al Tarftól kezd visszafelé haladni Hermész planétája. Ideje élesíteni, vagy – ha eddig még nem tettük volna – működésbe hozni érzelmi látásunkat (is). De mit is keressünk, hová irányuljon a fókusz? A választ a Merkúr, tisztábban fogalmazva az ő fordulati pontja adja meg. Augusztus elejére az Ikrek csillagzatába érkezik vissza, Polluxhoz. Ez a csillag (ő a második legfényesebbje ennek a fényábrának), ez a minőség pedig a bennünk élő örök fényű, halhatatlan minőségeket mutatja meg. Hoppá. Ideje van befelé nézni, hogy ezzel az újfajta látással (ami kivétel nélkül mindannyiunkban ott van!) nézzünk önmagunkra és önmagunkba. Ideje félretenni az ítélkezést, nemcsak mások irányába, hanem – elsődlegesen – önmagunk felé is. Vegyük észre, lássuk meg, hogy valamennyiünkben ott a belső gyémánt. Akkor is, ha most még óriási kupac sz@r sár borítja. Az ürüléket és a hordalékot el lehet lapátolni, le lehet mosni, slaggal veretni. A gyémánt állandó, és fényesen ragyog. Most láthatjuk meg őt a maga valójában azzal a röntgenszemmel, ami ezt lehetővé teszi és nem függ az üvegtestünktől és a retinánktól sem. Fantasztikus hetek következnek, legyünk részesei ennek a belső felfedező útnak és gyémántra találásnak!
kép: www.pinterest.com
