Az elalvás irányából közelítve a témát, kétszer két csoportra tudom osztani a vendégeimet: akik elalszanak és akik nem. Az előbbi csoport is kétfelé válik, akik örülnek az elalvás tényének és akik röstelkednek emiatt. Ez a kis szösszenet az utóbbi csoport miatt, nekik született nagy szeretettel.
Ha jól érezzük magunkat masszázs közben és kopogtat az álommanó/álomtündér, ne küldjük el, ne zavarjuk el; fogadjuk szeretettel és hagyjuk, hogy kézen fogva átvigyen minket Álomországba. Ezzel csupa-csupa jót teszünk magunkkal: nem agyalunk, az önpörgetés, az agytúráztatás, a mentális lefetyelés leül a kispadra. Már ezért megéri, de vegyük hozzá, hogy pont emiatt a masszázs jótékony hatásait nem tompítják, nem viselkednek úgy, mint a ragyogó napfény útjában éktelenkedő koszos ablaküveg.
A szundító vendég a szunyókálással legalább annyit hozzátesz önnön gyógyulásához, mint a masszőr a fogásokkal. Ha másoktól azt halljuk, horkolósak vagyunk (erről csak hallomásból értesülhet az emberfia/lánya, mert önmagát horkolni nemigen hallja senki…), oda se neki! Ha mi tudunk tőle aludni, a masszőrt nem zavarja, ő ébren volt, ébren van és a masszázs végéig – remélhetőleg – ébren is lesz, mást nem zavarunk vele!
Fontos azt is tudnunk, hogy a színészekkel ellentétben a masszőrnek a legnagyobb dicséretet jelenti a vendégének elalvása. Ez a gesztus ugyanis a legerősebb nonverbális kommunikációs eszköz, amivel a masszázságyról üzenetet kap: bíznak benne és jól csinálja, amit éppen csinál. A téma másik végleteként gondoljunk fogorvosi székre: altatóinjekció nélkül ugyan kiben merülne fel az elalvás (gondolata is)?
Jó pihenést, kellemes feltöltődést, szép álmokat kívánok!
babafotó: babasmamas.hu
