Nézzük, mi a helyzet ezzel a betlehemi csillaggal, amiről az elmúlt hetekben oly’ sok helyről hallottál oly’ sok információt. A csillag valójában két bolygó, a Jupiter és a Szaturnusz egzakt együttállása. Hohó, kiálthatsz fel – jogosan -, hogy is van ez? Hiszen a Jupiter közel tizenkét év, a Szaturnusz pedig nem egészen harminc év alatt tesz meg egy teljes kört központi csillagunk, a Nap körül. Egészen egyszerű matematika, valahol az alsó tagozat vége – felső tagozat kezdete táján járó, akár az átlagosnál gyengébb képességű nebuló is pillanatok alatt átlátja, hogy a Jupiter sokkal hamarabb „éri utol” és „körözi le” újra és újra a Szaturnuszt, mint fénykora-beli Schumacher a sánta Minardikat annó. Nem voltam jelen Jézus születésekor, mint több homár – legalábbis mostani testesülésemben. Emiatt nem teszek kategorikus kijelentést, hogy mit neveztek a napkeleti bölcsek betlehemi csillagnak. Szívem rezgése a Jupi-Szati találkozóra „igen” találatot dob be. Nem kell velem egyetértened. Figyelj befelé, hangolódj rá és nézd meg, a te rendszered milyen választ ad. A két planéta – nyolc évszázadhoz mérten – gyakori találkozóját mégsem nevezték minden esetben betlehemi csillagnak – nem csak azért, mert a régebbi korok emberének nem állt rendelkezésére olyan kiterjedt elektronikus közléstovábbító hálózat, mint ami ma körülvesz bennünket. A találkozók zöme egy tengelyre helyezte el a két bölcsességbolygót, de az egyik „lejjebb,” a másik „feljebb” volt látható, mint egy ragyogó kettős. Most (azaz 2020. december 21-én) szinte eggyé olvadnak – Földünkről szemlélve.
Amikor betlehemi csillagról és Jupiter-Szaturnusz együttállásról beszélünk, akkor geocentrikus nézetből szemléljük az eget. De mit is takar ez a fogalom? Egocentrikusról már hallottam (önző f@sz tősgyökér), de mi a manó az a geocentrikus? A válasz fogpiszkáló-szerűen egyszerű: földközpontú; az ég üzeneteit a Földről szemlélve bontjuk ki, mint a Földön élő, a Földön testesült szülött. Ez talán triviálisnak tűnik, mert honnan máshonnan nézhetnénk, kivéve a Holdra szálló Armstrongot, mint a Földről? Nyilván nem fizikai értelemben gondolkodva, de a heliocentrikus (Nap-központú, azaz a rendszert a Napról szemlélő) képlet isteni lényegiségünk, a bennünk élő isten szemével tekint a szisztémára. Amikor a Földről fürkésszük a csillagok, bolygók világát, jelentőséget kap egy fogalom: deklináció (nem fedélnemzet). A deklináció mutatja meg, mennyire „lent,” vagy „fent” látunk egy-egy égitestet. Természetesen ennél jóval szakszerűbb a hivatalos, belinkelt definíció, de igyekszem nem latinleckévé, hanem emészthető és megérthető sorokká gömbölyíteni ezt a bejegyzést (is). A számos Jupi-Szati találkozó esetében a vertikális pozíciók kisebb-nagyobb mértékben eltértek egymástól. Most a koordináta rendszer mindkét tengelyén együtt állnak, ez adja a különleges égi tüneményt. Mind a szeretet, mind a tapasztalat bölcsességének égi vándora nagy méretű bolygó, joggal óriásnak is nevezhetjük őket.
Hacsak nem borul ránk tejföl-köd, úgy a december 21-re virradó és azt követő éjszaka (amúgy pár nappal korábban és később is, ha nem is olyan szorosan) egy markáns fénypontként, eggyé olvadó ragyogásként látjuk őket (az irány: délnyugat). De mi a spirituális üzenet? Érdemes lehet visszaolvasni a két planéta jegyváltásáról szóló írást, hiszen mindketten éppen csak betoppantak a Vízöntő asztrológiai jelébe – ez a szabadság, a tisztaság erősödését garantálja. Mi tisztít meg? A tudás, ami csak a szeretettel átitatottan nevezhető tudásnak, ami több puszta ismeretnél (tények rögzítése és – szükség esetén – tükröző típusú visszaadása). Csillagképi értelemben a Bak fényábrájába tartanak – kéz a kézben. Bak: megváltás, emelkedés, a Sors felvállalása. A betlehemi csillag eljövetele a benned élő megváltó minőségeket hivatott aktiválni, amikkel képessé válsz önmagadat, sorsodat megtisztítani. Ennyi. Nem több, de ez több mint elég. A ma emberének nem érkezik kívülről megváltó, hiszen mindannyiunkban, benned és bennem is ott él, „csak” aktiválni kell érdemes. A betlehemi csillag felragyogása beavató pillanat, emblematikus kozmikus pecsét alatt dönthetsz úgy, hogy vége a sodródásnak-tévelygésnek és – végre! – tiszta vizet öntesz (jó Vízöntő módjára) életed és sorsod poharába. A megváltó nem fog az ajtódon kopogtatni, ne is várd, ehelyett irányítsd befelé a fókuszodat.
Tudnod kell azonban, hogy ha most nem „kapcsolod be” a megváltódat, nem maradsz le semmiről. Ne foglalkozz a nyolcszáz évvel, azzal sem, hogy mikor lesz újra ennyire együtt a két planéta. Azért ellenjavallott ezt tenned, mert a testbe született lelket képes elbizonytalanítani, hiszen jelen porhüvelyünkben már nem éljük meg. Nem ez a cél. Ez (is) egy lehetőség. Pár napja beszéltünk a sorsfordító erőkről, egyúttal mindent megtettem a szóra tapadt fals minőségek lepucolásáért. Ha nem történik semmi különös veled, nem benned van a hiba. Sőt, hiba sincs. Lehet, neked egy másik égi helyzet fekszik jobban és áll hozzád közelebb. Nem baj. Nem érezheted, hogy lemaradsz bármiről is. Tudd: jön még számos és számtalan szuper, csodálatos, emblematikus, ikonikus égi állás. Ezek egyike a betlehemi csillag, a Jupiter és a Szaturnusz egzakt együttállása. Ha teheted, mindenképpen javaslom szabad szemmel is rácsodálkozni kettejükre, megéri a hidegbe kilépned kicsit a „kulcséjszakákon.” Mert ami szép, az szép, ami csodás, az csodás, ez a konstelláció pedig egyszerűen gyönyörűséges.
u.i.: a betlehemi csillagnak nincs köze az angol harci sonkához (battle ham).
u.i.2: a bolygótalálkozót a délnyugati égbolton fogod látni.
kép: pexels.com
