Bolondok Napja. A viccelődés azonban csak a felszín. Elgondolkodtál már azon, vajon miért nem elmeháborodottak, hibbantak, vagy tébolyultak napja? Jó oka van. Április elseje személyes kedvencem, mert olyan valós és velős spirituális mondanivalót kínál, mint kevés dátum a naptárban. Tarts velem és mesélek róla!
A bolond szabad, mint a madár, egyben bátor, mint az oroszlán. Teszi mindezt örök mosollyal és végtelen természetességgel. Valójában sokan irigylik. A mindennapi szabályok felett áll, gondolj csak bele: egyedül ő csúfolhatta ki a királyt büntetlenül. Ám a legmélyebb igazságokat, kristályos bölcsességeket is ő mondja ki.
A bolond szabad, mert mentes a mindennapi konvencióktól. Évente egy nap elég hozzá, hogy impregnáld magad. Ha visszaemlékszel iskolás korodra, a felemás cipő, a hóbortos ruházat játékos formában pont ezt engedte meg. Konok, poroszos oktatási rendszerünk pajzsán apró rést nyitott, ahol picurit visszakapcsolódhattál gyermeki önfeledtségedhez. És nem, nem égett le az iskola, nem húztátok karóba a matektanárt és senki nem részegedett le a kulacsába csempészett körtepálinkától. Egyszerűen csak bolondoztatok. Őszinte szívvel remélem, ez a tapasztalás senkinek nem maradt ki.
A bolond végtelenül gazdag. Mi több: jómódú. Mert nincs veszíteni valója. Nem azért, mert nincstelen lenne, sőt. Övé a világ minden kincse. Olyasmi, ami nem vehető el. Ami nem mérhető számokkal és trezorba se kulcsolhatod. Mégis: vele együtt bármit elérhetsz, megteremthetsz, bárkivé válhatsz. Talán ezért is olyan misztikus, mi vagy ki a bolond.
A bolond benned kell, hogy éljen. Kicsit te magad kell, hogy legyél. Ha tehetem, kerülöm a „kell” szót, most mégis két, egymást követő mondatban használtam. Okkal. Bolondság és bolondosság nélkül az életed sivár, mint a Szahara közepén felejtett kiürült konzervdoboz.
A bolond én-részed, egy szikra benned. Április elseje évről évre univerzálisan emlékeztet rá. Ám légy kedves hozzá, ha halkan ajánlhatok valamit. Megéri. Időnként tégy olyasmit, ami melengeti a szívét. Énekelj valamit csak úgy, önfeledten. Nevess. Menj még egy kört a körforgalomban. Hintázz. Mosolyogj random emberekre random módon. És végül tudd:
Ha a környezeted kissé bolond(os)nak tart, már nyert ügyed van. Talán az irigység sárgás hangja szól belőlük, mert te valamit jól csinálsz. Amit vágynak ők is. Engedni a zabszem szorítását. Csak nem olyan bátrak, belevalók, mint te. Mert a Bolondban ott a kurázsi. Tebenned is.
Zárszóként pedig álljon itt Lekszikov Attila két örökbecsű bekezdése, ami a Bolond tarot lapjáról szól. Minden évben előveszem, mert nem fakul a fénye és kophatatlan az érvényessége:
„A Bolond, aki túlhaladt minden állomáson, megélt mindent, itt éri el a tökéletes tudást és szabadságot, amit mindvégig keresett. Elérkezett a tökéletesség világágba, ahol most már bölcsen nem törődik az evilági értékekkel, nem becsüli már a konvencionális értékeket. Nem gondol a jövőre, nem rágódik a múlton, a pillanat gyönyörétől mámorosan, az égre tekintve, dalolva lép a szakadékba. A batyujában ott lapulnak a családi minták, az elfojtott vágyak, a szükségtelen félelmek. És a megtörtént csodák.
Ha hiszel a hihetetlenben, ha képes vagy bolond módon élni, akkor megtörténnek a csodák. Ehhez kell a legnagyobb hit és félelemnélküliség. Ha elengedsz mindent, mi a földhöz tapaszt, korlátoz, akkor tudsz csak a csodák szintjére felemelkedni. Akkor meg tudod élni az élet csodáit és Te magad is csoda tudsz lenni. Nevess, légy könnyed, szeress, feledd a félelmet, engedd a kapaszkodókat. Tudd, hogy a világ jó, hogy valójában minden a legnagyobb rendben van. A legnagyobb bátorság ehhez kell. Légy Isten bolond gyermeke, hogy boldog lehess. Mert csak mi bolondok tudjuk megtapasztalni az Univerzumban a felszabadító boldogságot.”
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
