Egy ideje bögyömben van a „fényszennyezés” fogalma. Tudod, mi szennyez, b@zmeg kérlek? A sötétség, nem a fény. Itt a vége, ennyi, nincs több poén mára. Legfeljebb kifejtem, mint Mari néni a juliskababot.
Van ám definíció is, kezdjük szokás szerint innen, mi is a fogalom. Nem várt helyen leletem segítségre; most kapaszkodj meg: létezik fenyszennyezes.hu oldal; innen vettem át szó szerint a következő leírást. „Fényszennyezés: olyan mesterséges zavaró fény, ami a horizont fölé vagy nem kizárólag a megvilágítandó felületre és annak irányába, illetve nem a megfelelő időszakban világít, ezzel káprázást, az égbolt mesterséges fénylését vagy káros élettani és környezeti hatást okoz, beleértve az élővilágra gyakorolt negatív hatásokat is. (Az OTÉK definíciója)” Érdemes kétszer-háromszor elolvasnod; nem azért, mert olyan érdekes vagy szórakoztató lenne, ellenben Agatha Christie sem tudott volna több rejtélyt csempészni pár sorba.
Alapos csupaszítás után eljutunk oda, hogy az ember által balfék módon generált mesterséges hatások okoznak egyfajta szennyezettséget, de ezt ne a fény számlájára írjuk. Az a fő gond a „fényszennyezés” összetett szavával, hogy a „fény” előtagot összeragasztja a „szennyezés” utótaggal. Két, abszolút nem kompatibilis részecskét akar pároztatni, amit a közbeszéd megerőszakolásnak hív, mi pedig boldogan – és gondolkodás nélkül – használjuk.
A „fényszennyezés” ellentmondását remekül illeszthetjük egy végtelen sorba, ahol „borzasztóan jól érzem magam,” „szörnyű kedves kollégát kaptam magam mellé,” „békefenntartó katonák lövöldöznek békegalambokra” és így tovább. Ez, kérem, olyan logikai bukfenc, amibe a józan ész gerincoszlopa nem csak beleroppan, de meg is törik, a velő pedig elszakad és beáll az agyhalál. Ne akarjuk a fény nyakába varrni a szennyezést, ha mi, emberek ba…ltáztunk el valamit. Ahogyan a parlagfű issza meg a puhányulásunkat a kötelező irtás által, úgy tekintünk lassan a fény fogalmára, mint ötszáz év alatt lebomló, bálnaölő nejlonzacskóra? Ugye, mennyire torz?
Nem azt mondom, hogy maga a jelenség nem létezik, sőt. A belvárosból nem fogod látni a Tejutat, garantálom. De ne hívd „fényszennyezésnek,” mert ezzel a Fény minőségét köpöd le minden egyes alkalommal. Az pedig nem jó.
Találj neki új, személyes definíciót; luxsokk, a mesterséges világítás túladagolása – bármi (más) lehet és neked tetszik. Ne legyél része egy kollektív őrületnek, mert az rád nézve káros.
Aki a tudatosság útját járja, az égre néz és a csillagok világát figyeli, nem használhatja felelősen ezt a kifejezést, a többieknek meg mindegy; kívánom, ez legyen életük legnagyobb problémája és akkor egy jóval boldogabb világ köszönt ránk.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
https://www.donably.com/ladonyi-janos-asztrozofus
nem a fény szennyez… hanem a fejekben lakó sötétség
