A nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Szerencsére nem Virág elvtárs vagy, így nem kell csapásokat adnod és kapnod, ellenben örvendezhetsz, mert december 21-én 16 óra 59 perckor beköszönt a csillagászati (azaz valódi és nem naptári) tél.
Ekkor érkezik meg központi csillagunk, a Nap a Bak asztrológiai jelébe. Optikailag tekintve ez a „legsötétebb” napja az esztendőnek; a félelemkeltő „hivatalos” sajtó előszeretettel ezt hangsúlyozza és egyfajta öngyi-depi légkört kíván teremteni körülötte.
Ne dőlj be. Idézd fel, minek nevezzük ezt a napot: téli napforduló. Nem naptemető, vagy napfelakasztó, netán napbúskomorító: nap-forduló. Fordul a Nap. Fordul cselekvő énünk. Ami tény: valóban, ez egész esztendőre vonatkoztatva ekkor a legrövidebb a nappal, azaz a világos órák és percek száma (darabra értve, nem minőségi értelemben) a legkevesebb.
Ismét citálom az energia megmaradásának gyönyörű és logikáját tekintve kérlelhetetlen törvényszerűségét: a Fény nem fogy el. Amikor „kevés” látszik kint, akkor több sok ragyog bent. Nincs olyan, hogy a könyvelő leírja járulékos veszteségnek a csökkenő fényt és elmagyarázza a NAV-nak, hogy spirituális üzleti évünk éppen így sikerült, nem vagyunk csalók, mi mindent megpróbálunk, de a széljárás, a konkurencia és a multik és blablabla.
A valódi fordulatok előtt jellemzően elmész a végső pontig. Az úszó a medence végénél (és a legvégénél, nem csak közelítve hozzá) fordul vissza és vesz lendületet. A földre pottyantott labda is picit összenyomódva, leheletnyi holtpontot követően pattan fel. Éppen így indulunk el a fényesedés útján.
A Bak megoldást ad; próbái, feladatai nemesítenek, közelebb emelnek a bennünk élő megváltói minőséghez. A szemed még nem látja a növekedést, akár hetek múltán veszed csak észre, hogy egy picivel korábban világosodik és később sötétedik. Ám belül, belső látásoddal igenis érzékeled a felfelé indulást. A Fény megszületett – amint Fent, úgy Lent is és amint kint, úgy bent is. A régi alapvetés talán soha nem volt annyira időszerű, mint hullámzó jelenünkben.
A napforduló komoly tuningot kapott az égiektől. Emlékezz, ekkor együtt áll a Vénusz és a Plútó. Előbbi ráadásul éppen itt, a napforduló estéjén indul hátráló útjára is. Nyilván véletlen. Fatál is, mert a rézedények már elfogytak.
A fordulatban ott a magasabb erők segítő, felkaroló típusú bölcsessége, ami a földi vándort támogatja saját, valódi (boldog!) útján megtett lépteiben. De ez külön mesét érdemel. És kap is, persze. Hogyne kapna.
u.i.: emlékezz: indul a lencsemágia!
kép: pixabay.com
születik a Fény – és ez maga a csoda
“A valódi fordulatok előtt jellemzően elmész a végső pontig”… Hát tényleg :)))
Ez a dolgok természetes. Hál’Istennek vagy sajnos… 🙂