Ha csodára nyitott szemű kisgyermekként gyakran vágytál egy varázslatos tükörre, akkor igazi örömhírrel szolgálhatok. A Nap és a Neptunusz együttállása vastag, színezüst lélektükröt tart eléd. Kellően nagyot, hogy tetőtől talpig, felszíntől lélekmélyig lásd magad. Hasonlít Edevis tükrére, de egy csavarral:
Őszinte, mély, tiszta és igaz vágyaid. Őket látod – önmagaddal együtt. Emlékeztetőt kapsz: nem sóhajtozási célból táraztad be álmaidat. Az ezüstfényben különválaszthatod, aminek nincs ott helye, amit más tukmált rád, netán csak úgy beengedtél, bozótosba tévedt puli szőrébe ragadt bogáncshoz hasonlóan tapadt rád, de nem a tiéd.
Ez a tükör veszélyes!! – ordíthatná, aki menekül saját lelke, belső mélysége elől. Ne hallgass rá.
Akkor okozhat kellemetlen pillanatokat, ha folytatólagosan hazudsz magadnak. A Nap-Neptunusz találkozó március 14. és 16. közötti három napja ebben az esetben nem valami komfortos. Elmondom, miért:
Újra és újra szembesülsz a nem tudatosított, el nem fogadott, Isten ne adja: lenyomott/elfojtott vágyaiddal. Ideje valamit kezdeni velük. A másik, kevéssé üdvös hír is ide vág – és csak akkor érint, ha tévúton tévelyegsz.
Ősfélelmek. Pánikgombok az alaplapodon. Átizzadt ágyneműben ébredni a saját ordításodra, bénító rettegésben. No, ezeket senki normális emberfia/lánya nem szeretné átélni. Nem is kell, arról viszont tudj:
A Neptunusz a legmélyebb, eredő félelmeket is szimbolizálja. A vele szövetkező Nap pedig világosságot kínál. Magyarul: meglátod, felismered, mi az, ami elől menekülsz – amennyiben így teszel. Ha most azt mondod: „hiszen ez nyilvánvaló!”, akkor csak félig adhatok neked igazat.
A legtöbb mumusunkat valóban ismerjük, még a nevüket is tudjuk. Talán az is dereng, hogy baromira ideje lenne kimondani a nevüket, hogy hussanhassanak a jó meleg, minél távolabbi éghajlatra. Velük nincs is különösebb munka, de még alattuk is sunyíthat félelem. Velük szembesülhetsz. És ez minden drámai megélés mellett hasznos.
Már tudni fogod élnek-e, vannak-e benned ilyen típusú alsó-belső, alantas szívszorongatók. Másrészt: a vak menekülési mintáidat átírhatod szemebnézős, szembefordulós, megoldós típusúra. Nem mondom, hogy sétagalopp, azt viszont igen, hogy megéri. Mindenképpen.
Kifinomult intuíció, fokozottan tiszta érzékelés: rájuk is számíthatsz. Ők ismét csak amolyan ezüsttükrös minőségek. Forduljon bárhogyan is, egyet – javaslom – vigyél magaddal:
Leválaszthatatlan részed a lelked legmélye is. Nélküle nem tudnál élni. Eddig kivétel nélkül minden kísérlet csúfos kudarcot vallott, amikor bárki megpróbált automata üzemmódban, száraz racionalitással, (mélységi) érzelmek nélkül szkeptikusan létezni. Nem akarlak lebeszélni, de szerintem se nekem, se neked nem menne. Én nem is kísérleteznék vele. Helyette egy járható út:
Megismerni, elfogadni, jó barátságba kerülni. Amin pedig úgy érzed, változtatni kéne – ahhoz láss hozzá. Ideje van.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a cikk,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
