Szepes Mária találó mondása szerint a csillagok nem kényszerítenek, csak hajlamossá tesznek. A „csak” ebben az esetben „legfeljebb”-ként fordítható és alakítható közérthetővé. A civilizációban élő ember elvesztette kapcsolatának egy fontos részét a természet erőivel (beleértve a csillagos eget is). Korcsosult és értékválságban fetrengő világunkban elvárjuk egy nőtől, hogy havi egy hónapban konstans módon álljon rendelkezésre, döntsön, irányítsa a céget és hullámzás, ingadozás észlelése esetén már meg is kapja a különböző pejoratív címkéket. Ma döntünk, amikor partnerünkkel, társainkkal összeülünk, megbeszéljük, mit kéne tenni, de már nem nézünk fel az égre, mint a régiek.
Nem aknázzuk ki azt a végtelen tudást és bölcsességet, amit Földanyától, az égi erőktől, a természettől kapunk, ám ujjal tudunk mutogatni rájuk: front van, ezért fáj a fejem, telihold van és nem aludtam jól, stb. Miért alacsonyítottuk bűnbakká azt a világot, amiben élünk?
Már nem emlékszünk arra, hogyan kell együttműködni a minket körülvevő erőkkel. A teremtés koronájából a teremtés bal felső hatos koronájává alacsonyultunk, de torz emlékünk él még a rendszer működéséről, így rá tudjuk fogni nyavalyáinkat. Vegyük észre, milyen ritkán tulajdonítunk jó dolgokat a rajtunk – látszólag – kívülálló, természeti erőknek: talán a tavaszi napsütés miatti jókedv tartozik ide, de nyáron már nem haver a napocska, hiszen kiéget mindent és megizzadunk tőle… Ellenben a migrén, alvászavar, ingerlékenység mind-mind a fránya külső erők sara, tehetetlen bohóc-áldozatok vagyunk, kik sodródnak és dobálódnak.
Itt az ideje mindezt végiggondolni és új döntéseket hozni. Hajlamossá tesznek, nem kényszerítenek. Miért ne lehetne jó kedvem, miért ne dönthetnék a jókedv mellett, ha köd vagy eső van éppen? Hiszen az eső és a köd eloszlatására kevesebb ráhatásom van saját kedvem megválasztásánál. Lehet, hogy elvárom (tudatosan vagy tudattalanul – mindegy is) az alvászavarokat és a nyugtalanságot telihold idején és önbeteljesítő jóslattá konvertálom? Keressünk egy kényelmes fotelt, kuckózzunk bele és járjuk végig odabent, mikor és hol működünk ilyen módon. Járjuk végig és változtassunk, emlékeztessük magunkat, kozmikus lények vagyunk, a Nagy Egész részei, nem pedig tetű-bolhák egy saras kutya loncsos szőrzetében.
kép: pixabay.com
nem ő a ludas, így bűnbaknak sem való
