Március végétől a Bika asztrológiai jelébe lépett a Vénusz, mondhatjuk azt is, hogy hazaért: a Mérleg mellett ezt a cikkelyt uralja az ég körén. Minden zsong, a föld illatát már érezzük, végérvényesen és visszavonhatatlanul tavasz van, helyesebben leírva berobbant a tavasz, takarosan kisöpörte a tél maradékát. A rügyek pattannak, a zöld szín ezer és ezer árnyalata nevet ránk, a virágok megmutatják az isteni jelenlétet a természetben és mindenben. Ez a Bika Vénusz. Az élettel teli, termékeny, teremtő inspiráció, amikor az is elgondolkodik, milyen jó lenne egy kicsit a földet túrni, aki csak cserépben látott eddig. Magokat szór kezünk, élvezzük, hogy puszta kézzel érhetünk Földanya testéhez, az az öröm, ami ilyenkor átjár, szinte már erotikus színeket is hordoz magán.
Most vetünk, alapozunk, teszünk a jövőért. Megteremtjük a biztonság és a bőség alapjait, de mosolygósan, jókedvűen; a parasztember őszinte, szívből jövő derűjével, hiszen ő tudja, hogy az isten tenyerén hordozva éli életét és már réges-régen félretette ön-énjét (ego), aki ezt felül akarná írni. Az anyag termékennyé tételének erejét adja a Bika Vénusz, a bőség, a stabilitás, a jólét megteremtését, mindezt örömmel, ez aláhúzandóan fontos.
Ragadjuk meg eszközeinket, hozzuk ki a legjobbat abból, ami van, vagy ha ezt kevésnek ítéljük, teremtsünk kedvünkre való alapanyagot és főzzünk belőle finom, ízletes, a lélek és a gyomor számára egyaránt éltető és finom táplálékot. Élvezzük az életet. Ugyan minden évben van tavasz, garantálni merem, hogy jövőre is megérkezik, de minden egyes tavasz más és más. Most éljünk, most nevessünk, most vessünk.
kép: www.tamerlana.deviantart.com
