A felvillanó lámpa jelzi a helyes utat. Akár vészjelzőről, akár éltető, telizöldes jelzőfényről beszélünk. A te dolgod nem más, mint észrevenni a jelzést és tenni, cselekedni – a kapott üzenetnek megfelelően. Ez az igazság nem csak a techvilágban érvényes, sőt: a spiritualitásban legalább annyira nyakon csíphető.
Jelet mindenki kap. Te is, én is. Kivétel nélkül. Látod, ezt olyan határozottsággal merem kijelenteni, amire a vallás világa a „dogma” és a „dogmatikus” kifejezéseket használja. Azaz: nem kérdőjelezhető meg. A jel tehát megérkezik. Hiba abban mutatkozhat, hogy a. nem veszed észre, b. azt gondolod, okosabb, ravaszabb, bölcsebb vagy az égi sugallatoknál és ügyes cselekkel kimozgod. Nem fog menni. A sugallat célja, hogy felfigyelj rá és üzenetének megfelelően változtass. Mint ahogyan az történik most is.
Mars-Neptunusz szembenállás. Ő kínál egyfajta kétállású kapcsolót, természetesen képletes formában. Két dologra hívhatja fel a figyelmedet: mély, sokszor önmagad előtt is titkolt félelmeidre és/vagy szíved, lelked leghőbb – szintén néha lefojtott – vágyaira.
Érzed, piszkál belül. Valamit kéne tenned. Akár iszkolni, menekülni, akár a vágy felé fordulni. De egy helyben maradni, toporogni és csak úgy várni – az nem esik jól. A kedden és szerdán egzakt kapcsolódás befészkelődik a bőröd alá. Minden ott volt eddig is. Ez a fajta mocorgás inkább csak helyzetbe akar hozni. Mivel akár vágy-, akár félelem-oldalról mélyre nyúlnak a gyökerek, az elhatározáshoz öblös, teli tüdős levegőt várnak tőled. Jól is fog esni, meglásd. A megoldáshoz ugyanis elkél némi kraft:
Erő. Tegyél, vigyél bele többet. Ha nehezen nevén nevezhető félelem lohol a sarkadban, ideje megtorpannod. Rántsd fel a kéziféket és azzal a lendülettel, kavicsfelhőt szórva fordulj vele szembe. Ideje – ha mást nem is – nevesítened. Nem Voldemort ő, hogy ne nevezd nevén. Amint ráaggattad a címkéjét, már lényegesen könnyebben nyírhatod ki. Módszeresen, hidegvérrel. Ahogy a vágyakkal sem bonyolult a helyzet.
Ácsingózol, sóvárogsz, sóhajtozol. Ideje kimondanod, ki és mi után. Nevesítsd, adj képet hozzá, helyezd lélektered központi részébe. Alakíts rajta: a „de jó lenne, ha…” minőségéből konkrét, elérendő, megvalósítandó céllá formálva tegyél érte. Ami rajtad áll, azt hozd ki magadból, pakold le az asztalra. Máris ezerszer jobban érzed magad.
Feljebb és előrébb jutsz. Ez a közös mindkét verzióban.
Tudj róla, élj vele és tegyél érte. Csak ennyi a dolgod. Ennyi, nem több, de kevesebbel se érd be.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő bejegyzések elkészülését:
