2018. okt 25. 0

Az eszménytelenségről

Somlósi Lajos mondta a következő örökbecsű mondatot: „ne hagyjuk magunkat befolyásolni olyan emberektől, akik nem hisznek semmiben”. Önmagában ez a pár szó ebbe a sorrendbe rendezve is nagyszerű, ám érdemes kicsit kifejtenünk, miért is megszívlelendő. Aki nem hisz semmiben, az a „hiszem, ha látom” elvet vallja. A jelenleg elismert, „hivatalos” tudomány is azt vallja, a dolgok mindössze 2 (két) százalékát látjuk. Aki nem hisz semmiben, nagyon szűk korlátok között tartja megát; számára csak a tények, az elme által elismert, racionális okvetések léteznek. Aki nem hisz semmiben, az csak ebből a szemellenzős valóságképből tud tanácsot adni, hiszen ezt ismeri. Aki nem hisz semmiben, hajlamos az övétől eltérő értékrendű embertársainak szárnyát letörni, lenyesegetni – ha az hagyja.

Hit nélkül lehet élni, de nem érdemes. Hit alatt nem a vallási rituálék követését értjük, hanem azt, hogy hiszünk valamiben, amit a szemünk nem lát, az agyunk nem érzékel, a szívünk, a lelkünk viszont pontosan tudja, hogy van. E nélkül menthetetlenül szűk korlátok között, valódi karámban találjuk magunkat és éljük életünket; az embert pontosan a hit ereje emelte ki és emelte fel. Jelen világunkban viszont élnek szép számban olyan emberek, akik eltávolodtak az ősforrástól és a technika fejlődését nem bennünket segítő, hanem elbizonytalanító, gyengítő erőnek próbálják felhasználni. Észrevehetjük, ahogyan a tudományt igyekeznek a nihilizmus szolgálatába állítani, de ez nem baj. Nem kell és nem szabad megváltani őket, mert nem rossz szándékúak, csupán más a valóságképük.

Ellenben tudjunk határozottan nemet mondani és lezárni minden elbizonytalanító közeledést. Álljunk ki magunkért és azért, ami nekünk fontos, akkor is, ha ezt néha ellenszélben való vizelésként éljük meg. Emlékezzünk: Edisont se kapacitálta senki, hogy lehet villanykörtét készíteni, ő mégis hitt benne. E nélkül a hit nélkül talán még ma is gázlámpákkal világítanánk és néznénk a petróleumlámpát, hogy milyen szép a lángja. Fontos, hogy legyenek eszményeink, hogy higgyünk valamiben és – legfőképpen – önmagunkban. Aki semmiben nem hisz, az lehet kedves és aranyos, de saját érdekünkben fogadjuk meg Lajos bácsi tanácsát és tőle bizony ne engedjük befolyásolni magunkat, ellenkező esetben logikusan győz meg arról, miért nem lehet megcsinálni, amire vágyunk.

 

kép: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!