A ma embere könnyen kezd bele dolgokba; nosza, vágjunk bele, essünk neki, gyűrjük fel az ingujjunkat, és hajrá! A szólamok végtelen sokaságban írják le a lendületes kezdetet, ám a végről alig sincs szó. Valahogy kevés figyelmet szentelünk a méltó befejezésnek. Nem szeretünk lezárni, nem szeretjük elvarrni a szálakat, annyi vasat tartunk a tűzben, ami már oda sem fér és a kályha intenzitása is kevés mindet egy időben vörös-izzón hevíteni. Általában nincs kiszállási kultúránk, legyen szó bármiről is; még az emberi élet is rendezetlenségekben fürdőzve ér véget, csak a távozó teheti fel kezeit, hogy „bocsi, de nekem igazolásom van”.
Gondolkodjunk el picit, mennyivel könnyebb eljutni valahová, amikor pontosan ismerjük a célt. Tudjuk, hova akarunk menni és utunkat ennek megfelelően tervezhetjük meg, menet közben pedig újra- és újratervezhetünk, ha mégis betévedtünk az erdőbe. Nem hátrány persze, ha egy alapos nagytakarítás után nincs tele a zsebünk térképekkel és nem kell folyamatosan súlyoznunk a rengeteg kisebb-nagyobb úti cél között, melyik esik aktuálisan közelebb és melyikkel tudjuk összekombinálni az adott etapot. Használjuk ki a mostani, Vízkeresztig tartó szusszanós időszakot az összegzésre. Nevezzük bárhogy, de végezzük el az év leltárát, adjunk össze, vonjunk ki, az éves személyes mérlegünk mellett készítsük el – kíméletlen őszinteséggel – önnön eredmény-kimutatásunkat. Bármit kapunk is, segíteni fog a jövő esztendő világosabb, egyértelműbb megtervezésében.
Ez a leltár egyúttal tűpontosan rávilágít mindarra, amivel csak küszködünk, amit nyugodtan elengedhetünk. Érdemes összeírni, mik azok a dolgaink, amikben nem haladtunk az előre eltervezettnek megfelelően és mi történne, ha lezárnánk belőlük, amit lehetséges. Nyilván vannak olyan minőségek, olyan rokoni viszonyulások például, ahol a lezárás természetüknél fogva nem lehetséges, de a többségük alakítható. Sakkozzuk végig, lépésről lépésre odabent, érzelmi és szellemi síkon egyaránt, mi történne, ha ezeket a dolgokat szépen, de határozottan kivezetnénk az életünkből. Valószínűleg megjelenne a megkönnyebbülés és összpontosulnának energiáink; a kevesebb dologra egyenként több energiánk maradna, erőink és figyelmünk koncentrálódva szolgálja a valóban lényeges dolgokat.
A naptári év ezen szakasza remekül szolgálja a tervezést, az elmúlt év tanulságainak leszűrésén keresztüli jövőtervezést. Ahogyan a múltat tisztán és őszintén szemléljük, már sokkal fényesebb jövő kontúrjait rajzolhatjuk meg, amiket „csupán” ragyogó színekkel és tartalmakkal kell megtöltenünk az elkövetkezendő esztendőben. Olyan ez, mint amikor nagy vonalakban megírjuk életünk képregényének főbb vázlatát és – alkotói szabadságunk maradéktalan tiszteletben tartása mellett – nekiállunk kidolgozni a részleteket, csiszolni, finomítani, színezni, ami már mind-mind csupa öröm és kacagás.
kép: www.pinterest.com
