Tavaly december elején kis híján már átlépett a Merkúr a Nyilas asztrológiai jeléből a Bakba, ám akkor meggondolta magát, egészen Szentestéig hátrált és onnan indult újra direkt irányú útjára. Ami akkor elnapolódott, most megtörténik és csütörtöktől immár a Bak zodiákusában folytatja égi útját a kommunikáció és a beavatás égi vándora. Nyomaték kerül a jó időben, jókor kimondott szavakra; talán nem akarunk mindent szóvirágokkal díszíteni, de letisztult, egyszerű (azaz egyértelmű és nem primitív) gondolatainkat könnyedén tudjuk megoldást adó módon közvetíteni embertársaink felé. Eszmeiségünkben is ott a Bak-minőség, azaz a bennünk élő, működő tudást és bölcsességet immár sikeresen és eredményesen tudjuk az anyag világában, a hétköznapokban/mindennapokban kamatoztatni. Itt döbbenhetünk rá, itt érthetjük meg, hogy valójában az igazi beavatások a „közönséges” gyalog hétköznapokon érnek bennünket, az az igazi lecke és mérce, miképpen éljük életünket a nagy dolgokon, nagy eseményeken kívül. Jellemünk a mindennapokban vizsgázik, hiszen ekkor adjuk önmagunkat; ilyenkor nem akarunk többnek, vagy másnak látszani annál, amik valójában vagyunk.
Továbbra is az Istenek Útján, a Tejúton lépdel a Merkúr, így a legmagasabb világokból, minőségektől érkező sugallatok és bevillanások érkezése mondhatni menetrendszerű. Jó tudnunk, hogy ezekkel az ötletekkel előre léphetünk; nem díszítésként, hanem eszközként, megoldást adó szerszámként kapjuk őket. Az állatövön túlra nézve a Nyilas csillagképét pillantjuk meg, így a magasabb bölcsesség, a Fény igazi bölcsessége is megjelenik és beleszövődik minden merkúri működésünkbe. Így válnak a szavakból és gondolatokból lámpások.
kép: www.pinterest.com
