Elfogadónak lenni jó. Tényleg. De tényleg elfogadó vagy? A spiriezo szlengben az elfogadás a Mamma szoknyája: alája minden befér. A tolerálhatatlant is elfogadásnak címkézve tűri, aki tűri és nem mer, vagy nem tudja, hogy hogyan kéne, lehetne-e merni nemet mondani.
Tégy különbséget aközött, hogy elfogadásban élsz, vagy veled mindent meg lehet csinálni. Az elfogadás terézanyás álarca mögé bújva békákat nyelni és sorozatos erőszaktevés áldozatává válni; hagyni, hogy ezt megtehessék, átverhessék rajtad: nem érdem. Nem kapsz érte karmikus piros pontot és semmit nem dolgozol le vele. Rossz hír, hogy még termelsz is ledolgozandót. Lehetsz úgy elfogadó, hogy a határaidat (határ nem egyenlő korlát) tiszteled és tiszteletben tartatod másokkal. Tartsd fenn magadnak a jogot, kit engedsz be a teredbe, ki jöhet intim közelségbe, bármilyen területen értve az intimitást.
Gerinced egyenessége és tartásod szálasságának megőrzése saját felelősséged, az elfogadás megélése és gyakorlása nem torzíthatja, nem csorbíthatja semmilyen szinten. Ne akarj elfogadónak tetszelegni önmagad és a külvilág előtt, ha ordas baromságokkal traktálnak és szíved szerint defenesztrálnád az illetőt. A te érzésed, ha nem EU-konform, akkor is. Önbecsapás ökölbe szorult kézzel, csikorgó, vásó fogzománccal kényszermosolyt öltened és elfogadást ripacskodnod, belülről akut ölésvággyal kibélelve. Ugyanígy a fogalmatlan tévelygéssel sincs semmi baj, az is egy fejlődési stáció, de nem érdemes rányalni a elfogadás bélyegét, mert nem azonos kategória. A sodródás az sodródás (tehetetlen minőség), a hullámokon utazás pedig élesen megkülönböztethető tőle (aktív, cselekvő minőség).
Tanuld meg lépésről lépésre, az általad hihető mértékben gyakorolni az elfogadás valódi művészetét, amiben nincs lemondás, fájdalom, visszanyelt indulat. A lényeg az adagoláson van: soha nem többet a bírhatónál. Ennyi, ez a kulcs. Hidd el, menni fog.
kép: pixabay.com
