Bicska nyílik, ököl szorul, állkörnyéki izmok megfeszülnek. Nézed az asztallapot: rácsapjak vagy rúgjam fel az egészet? De mi váltotta ki ezt az elképesztő erőket felhorgasztó indulatot benned? Az újabb, sokadik jó tanács:
Alkudj meg.
Köss (szigorúan észszerű) kompromisszumot.
Mondj le róla.
Nyeld le a békát.
Menj arrább, nem érdemled meg, kicsi/kevés vagy hozzá.
Tudd a helyed.
Ne akarj kilógni a kasztodból.
Elég volt!! Nem ezért jöttél! Van határa annak, amit meg lehet tenni veled. És ezt már próbálták, nyújtották, tapodták. Most szánod el magad: ha kell, ha nem elég a szép szó, ha kevés a sugárzó szándék, akkor bizony drasztikus lépésekre ragadtatod magad. Ami senkinek sem jó. Te sem akarod igazán. De elhatároztad: egy életem, egy halálom; ha másképp nem megy, kiengedem a szellemet a palackból. De mégis: honnan is indult ez az egész?
A megfelelési kényszerből. Nevezhetjük jómodornak, viselkedésnek, álarcnak, álcának – bárminek. Olyan, mesterségesen magadra vett vagy rád erőltetett magatartásra gondolj, ami hosszú távon és sunyi módon rajtad ragadt. Mint egy enyvvel bekent olcsó farsangi álarc: poén egy estére felvenni, de nem akarsz rémisztő busóként élni élethosszig.
A megfelelés megalkuvás. Nyilván rengeteg kivételt ismerünk: a színházban nem kiabálod be a tettes nevét, ahogyan a buszon is átadod a helyed a várandós kismamának és/vagy az öreg néninek (ugye?). A bajok a komoly ön-megerőszakolásnál kezdődnek. És nem biztos, hogy te vagy a tevékeny elkövetője. A csendben nyelő, tűrő, beletörődő áldozat sem sokkal jobb. Azaz: méltatlanságot elkövetni magaddal szemben épp oly galád dolog, mint annak gyakorlását tűrnöd. Ezért csapsz szép. De miért most?
Mars-Plútó quintil. Ez az égi ok. A latin szó feloldása egyszerű: 72 fokos kapcsolódás a két említett bolygó között. A mágia és varázslat fényhídja. Ezért vagy képes a november 3. és 6. közötti egzakt működés idején jóval nagyobb energiákat mozgósítani ahhoz képest, amivel amúgy rendelkezel. Az agy nemigen érti, miként lehetséges, de a szíved dobbanása már elárult. Igen, te érted a Nagy Titkot.
Erő, végtelen és korlátlan mennyiségben, magasra törő, változtató minőséggel. Azért mozdulsz és indítasz be folyamatokat, hogy más, eltérő, azaz jobb végeredményhez juss. Erről szól a Mars-Plútó quintil. Reszkessen a méltatlanság! De mi van akkor, ha történetesen minden a legnagyobb rendben van benned és körülötted?
Építő energia. Nagyra törő álmok, ég felé nyújtózó vágyak megvalósításának idejét is jelöli ez az égi erőtánc.
Essen bárhogyan is: szolgálatodra van. Tudj róla, élj vele; használd a számodra legjobb módon. Azt úgysem tudod megtenni, mintha nem is történne semmi. Ahhoz immár túl késő.
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
