Soha nagyobb szükség nem mutatkozott még valódi, karizmatus vezetőkre, mint manapság. Jó, lehet, hogy nagyzolok. Nem éltem minden korban. Elképzelhető, hogy még magasabbra csapó igényhullámok voltak régebbi időkben is. Te és én azonban – jelenleg – ma, a XXI. században élünk. Annak is egy viharos, történésekkel és fordulatokkal teli szakaszában.
Mintha egy hajón élnénk. Hajón, amit elkapott a vihar. Vajon mire jut az a bárka, aminek a legénysége összevissza, mérgezett egér módjára rohangál és ide-oda kapkod? Mennyivel jobbak az esélyek, ha a hídon ott a rendíthetetlen kapitány? Ő, aki átlátja a káoszt. Már jelenlétével erőt és tartást ad. Kioltja a félelmet pusztán vanásával. Mert mindenki tudja: ha él ember a Föld kerekén, aki ki tudja húzni a legénységet és a hajót a slamasztikából, akkor – az égiekkel szövetkezve – ő az.
Ma este a vezetőről szeretnék mesélni neked. Róla, aki annak született. Régebben a szakrális királyok fedték le a minőséget. Elég csak Szent Lászlóra, Hunyadi Mátyása gondolnod. Az ő esetük viszonylag egyszerű. Királynak születtek, abban a szent percben, hogy meglátták a napvilágot, mindenki tudta: előbb vagy utóbb trónra lépnek. Ez az Oroszlán-típusú vezető.
Kitartok a jelző mellett. Vezető és nem főnök. Nem tekintélyelvű. Nem várja el, hogy tiszteld. Önként, magadtól nézel fel rá, mert magával ragad kisugárzása, karizmája. Amit nem lehet tanulni. Csiszolni igen, finomítani mindenképpen, de vagy van, vagy nincs.
Alázattal teszi a dolgát, minden felsőbbrendű megnyilvánulás nélkül. Ismered: valahogy olyan természetes, hogy ő vezet. Nincsenek sztárallűrök.
Egy személyben ötvözi magában az Oroszlán és a Bak-típusú vezetőt. Utóbbi a megváltó. Akinek születésekor viszont a kevés beavatotton kívül az égegyadta világon senki nem tudta és nem is gondolta, hogy milyen nagyra hivatott szülött érkezett. Aki aztán kitartó, állhatatos munkával emelkedik egyre feljebb; tudásra, tapasztalatra tesz szert. Klasszikus hőstörténettel emelkedik a megváltói polcra.
Ezt a két elképzelt energianyalábot, az Oroszlán és a Bak vezetőtípusát fonja össze saját erejével, a csak rá jellemző, karakteres irányító és utat mutató, megvilágító jellemmel. Ebből születik a csoda. Amire Akire ma óriási szükség van.
Ő az a vezető, aki nem akar a fotelért versengeni és nem kampányol. Fel sem ér hozzá mindez. Létével és életútjával érdemli ki a pozíciót. Itt idézem egy régi tanítóm briliáns eszmefuttatását a demokratikusan választott funkcionáriusokról. Képzeld el, hogy egy interkontinentális repülőjáraton ülsz, több száz másik utassal együtt. Négy óránként körbejár egy papírdoboz. A beledobott nevek közül a legtöbb szavazatot kapó ülhet a pilótafülkébe. Mind utasok vagytok, repülőgép-irányítási előképzettség nélkül. Nagyjából és leegyszerűsítve ez történik a modern parlamentáris, voksolós rendszerekben.
Zsákutcába vivő tévképzet, hogy erős kezű, karizmatikus vezető nélküli közösségek hosszú távon boldogulhatnának. Mintha az ovisokat magukra hagynád az udvaron vagy – hideg, esős időben – a csoportszobában. Tökegyedül. Hiszen Kati néni szinte semmit nem csinál, amikor beül. Óvodapedagógus nélkül is ellesznek majd.
A „szabadság, egyenlőség, testvériség” hármasa szolgált mottóul az 1789. július 14-én kirobbant francia forradalomnak. Egy, számomra kedves és hiteles tanítótól hallottam, hogy soha nem tudta eredeti nyelven megtanulni a három kifejezést. Egyébként így hangzik, kigugliztam: „Liberté, Égalité, Fraternité.” Az illető kitűnő szellemi képességekkel rendelkezik, nagyon nagyra tartom beszéli a franciát, élt ott. Szóhasználatával élve: a jakobin tőhazugság okozta, hogy elméje újra és újra ledobta az ékszíjat.
Az illetőt amúgy nagyon szívesen nevezem nevén, nem Voldemort. Ennél az apró mozzanatnál viszont magánjellegű információról van szó, ezért nem biggyesztek rá névcímkét.
A méltó vezető jóval többet tud kihozni a vezetésére bízottakból, az őt követőkből, mint amire azok nélküle képesek lennének. Ez a karizmatikus vezető spirituális definíciója. Jó és közismert példáért nem kell az ezotéria világába kirándulást tenned.
Dárdai Pál. Az edző, aki nem egy csapatot húzott ki a csávából. Aki rövid idő alatt csodákat tett. Aki a rendelkezésére álló négy nap alatt kötelekkel kötötte össze a hátvédeket, hogy tudják, egymástól milyen távolságra kell helyezkedniük. Aki a játékosok egyéni képességeihez és piaci értékükhöz képest lényegesen többet hozott ki belőlük – csapattá kovácsolva őket. Miért is? Mert vezette őket. Beszédes a titulusa is: vezetőedző.
Edző, azaz vezető nélkül minden csapat elgyámoltalanodott, individualista játékosok halmaza. Nem több. Ahhoz kell az erő, a tehetség, hogy belőlük gyúrjon eredményes, ütőképes csapatot a méltó irányító-útmutató vezető. Persze ez nem csak a sport világában igaz. Ott látványos, de az élet minden területére adaptálható.
Jó másfél évtizede olvastam a Magyarságtudományi tanulmányok című gyűjteményt. Az egyik legérdekfeszítőbb írás a köztársaságok és a monarchiák összevetéséről szólt. Megdöbbentem, hogy mai, tudományos módszerekkel mérhetően boldogabbak az emberek egy uralkodóval „ellátott” országban. Még akkor is, ha manapság már csak szűk ceremoniális feladatköre maradt a királyoknak, királynőknek. Mert az emberek sejt- és genetikai szinten arra kódolódtak, hogy boldog és elégedett létezés méltó és valódi vezetővel élhető meg.
Hogy hol találsz ilyet? Fogalmam sincs. Aki babérokra tör, könyököl, eleve kiesik a körből. Még ha némely képessége stimmelne is, a görcsös hatalomvágy mutatja fel a piros lapot. Nem tudom, hol terem. Azt viszont kételkedés nélkül, hogy óriási szükség lenne rá. Mindenütt.
Tudom, elegánsabban is elvarrhattam volna a gondolatfüzér záró szálát. Egy vezetőbánya pontos gps koordinátáival. Vagy egy online kutatható adatbázissal. Bár így működne. Ebben az esetben nem tudok megoldással szolgálni. Valahol biztosan van, mást nem tehetek, mint töretlen hittel bízom abban: minél több ilyen vezető mutatja meg magát és áll a kapitányi hídra. Mert az mindenkinek üdvös és jó.
kép: pixabay.com
ki áll a kormánykerék mögé? – ott valódi vezetőre van szükség
Már régen foglalkoztat egy gondolat, ami ma még sokak számára elképzelhetetlennek tűnik, de egyszer, talán mégis megvalósul. A teória figyelembe veszi, illetve kizárólag hivatott, aMagyarságba kódolt, örökletes viselkedési kultúránk ból fakado hibákat kizárni. Tehát az első, egy valóban hazaszeretet, önzetlen,hívatástudattal rendelkező vezető. Aztán jönnek a magas képzettségű és gyakorlattal rendelkező szakvezetők. Hát itt az első akadály. Nincsenek! Csak sógor-koma-jóbarát. És ez adja az alapját,egészen a nép gyermeke szintjéig. Addigra ez az egész különböző módon csapódik le. Egyéntől, értelmi szinttől,stb függően. De addigra a nemzettudat mér megosztottság válik. Tehá, kellene egy igazi, karizmatikus vezető, aztán ha szükség úgy hozza, akár külföldről akkreditált szakvezetők. Hiszen nagyon sok, a saját szakterületén jól tevékenykedő politikus él a világban, akik jelenleg nem egy éppen regnáló kormány tagjai, és nincsenek rokonaik,barátaik, Magyarországon. A figyelmüket éppen ezért a munkára tudnák összpontosítani. Hát nem nyújtom tovább. Nekem ez a futurisztikus megoldás jutott az eszembe,