2018. nov 29. 0

Fejjel a falnak?

Az állatöv első jegye a Kos; kardinális, azaz vele kezdődik a tavasz, a tűz eleméhez tartozik, ura a Mars. Róla tartják a címben is ismert, tulok-jellegű fejjel való falnak rontást és sokszor az átgondoltság hiányát is. Nos, a Kos azért megy fejjel a falnak, mert előbb kigondolja, azaz – mielőtt cselekszik – szellemi szinten megalkotja a tett vázlatát. Ezt jelenti a fejjel való falnak menés, amikor a szellem megy elöl és nyomában jár a tett. Fontos számára a megértés, a dolgok átlátása. Felróják neki az akaratosságot, az erőszakra való hajlamot és a hirtelenkedést. Vegyük észre, ezek a „hibák” mind-mind az uralkodó bolygó, a Mars alacsony szintű megnyilvánulásai.

A Kos remek motiváló, a tüzessége átragad másokra is, képes elhitetni velünk, hogy meg tudjuk csinálni az adott dolgot még akkor is, ha saját hitünk ehhez kevés lenne. A lelkesedés-lelkesítés ugyanúgy kulcsfontosságú, mint az erő és a lendület, amivel nekivág dolgoknak. Lássuk meg, hogy a kezdet jeléhez az nem tartozik hozzá, hogy belekezd és utána belesz@rik, ahogyan oly’ sok helyen írják Kos embertársainkról. A kezdeményezőkészség nem hordozza magában automatikusan a kitartásra való képtelenséget és a csélcsapságot, „csupán” arra mutat rá, hogy hajlamos az új dolgok megértésére, kipróbálására; működik benne egy lelkes-kezdeményező belső bugi, amiből elképesztően jó dolgok sülhetnek ki.

Jó tudnunk, hogy a változás és a változtatás képessége is benne munkálkodik; hasonlóképpen a Mars mágikus formáló jóvoltából. Az is Kos-tulajdonság, amikor egy meglévő folyamatnak adunk új irányt, vagy reformáljuk, új köntösbe öltöztetjük a meglévőt. A Kos zodiákusi szelete a Kos csillagképéről kapta a nevét, de nem azonos vele. Ezt szem előtt tartva mégis megfigyelhető egy halovány lenyomat, ami természetes is, ahogyan a nevet viselő sem tud kibújni a név jelentette „karmából”-áldásból. A Kos fényábrája a Tejútra néz, fölötte pedig a Triangulum csillagai láthatók. A hármasság több rétű és megjelenésű szentsége is ott van minden Kosban (leggyakrabban ez test-lélek-szellem hármasságban jelenik meg, ám nem ez az egyetlen értelmezhető kifejeződés). A névadó egyik tulajdonsága a Kos szülöttben az áldozat meghozatalára való hajlam. Látja és tudja, mikor van helye és ideje meghozni azt a bizonyos áldozatot, ami áldássá válik. Nem mártír, élesen képes meglátni a különbséget az áldozat vállalása és a mártírkodás között.

A Kos előretekintése nem azonos az szűklátókörűséggel: attól, hogy a Fény és a Tejút felé néz a jegynek nevet adó csillagkép, még láthat oldalra és akár hátra is a hónap szülötte. Húzzuk ki az elvakultság és az egy pontra cuppant zombi tévképzetét is, a Kos képes és tud figyelmes és megértő lenni, nem egy akarnok pöcs törtető. Mindössze a fókusza nagyobb mértékben a jövőn, a következő lépésen van, a múlt elemzése talán nem olyan markáns nála, mint a Halak vagy a Bak jegyénél. Az akarat nem pusztító eszköze, hanem egy, a cél felé vivő, a sikert mind valószínűbbé tevő adalékanyag. Gyanítom, hogy az akaratossága és ennek hátrányként való feltüntetése szimpla irigységből fakad.

Testi szinten a fej tartozik hozzá, lássuk meg, hogy a fejet általában gondolkodásra, szellemi folyamatokra használjuk; elenyésző kisebbségben alkalmazzuk csak lefejelésre. Akkor miért is véljük, hogy a Kos ezzel a nemes nyakonülőjével illeti a falat? Fej – szellemiség. Véssük jó alaposan be, hogy Kos barátunkra sok mindent mondhatunk, kivéve, hogy agyatlan barom lenne.

A zodiákus első szeletének égi hátterében a Halak és a Cet csillagképe látható, így a Kos számára fontos, mind az elvonulás, a teremtő-alkotó „magány”, mind az összegzés, a tanulságok levonása. Ebből születhet meg ugyanis az új kezdet; véget érés nélkül nincs új fejezet.

Természetesen vegytisztán ne keressük a Kos-ság okosságát, hiszen számtalan tényező befolyásolja embertársaink tulajdonságait, ennyit azonban mogyoróhéjban vigyünk magunkkal, hogy ha Kossal találkozunk, ne agyatlan faltörőként tekintsünk rá.

 

képek: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!