Jól indul a naptári év eleje, hiszen január 3-án fordul az Uránusz, öt hónapnyi látszólagos hátrálást követően mostantól direkt irányban folytatja égi útját. Ez a fordulat nem olyan hamari, mint amit például a Merkúr gyakori hátraarcainál látunk; a mostani irányváltás inkább hatalmas, méltóságteljes óceánjárók lassú, kimért, akár órákon át tartó megfordulásához hasonló; miképpen a meginduló direkt irányú mozgás maga. Ez nem túl gyors, nem kapkodó, ám ereje ellenállhatatlan, olyan erő, amit nemigen lehet megfékezni, amikor belelendül. Az erő vektora, eredője pedig a felszabadítás, megtisztítás. Szép hosszú időnk, közel fél évünk volt a tisztázni valókon gondolkodni, körülnézni, hol kéne sepergetni, merre bújnak meg lelkünk, érzelmeink poros-pókhálós takarítatlan sarkai.
Asztrológiai szempontból a Kos jelét vizsgáljuk, azaz most új dolgok kezdődnek, egyfajta új időszámítás; valamit elkezdünk, valami újba vágunk bele. Nem teljes, nem lehet teljes a kép a csillagos égre tekintés nélkül: Az Uránusz a Halak csillagképének legfényesebb, Alfa csillagától, az összegzést szimbolizáló Al Rischától kezdett „tolatni”. Ez az a pont, ahol eldől, ahol választhatunk, hogy kiemelkedünk, avagy visszatérünk még egy következő körre. A szabadság égi vándora a visszaúszó halacska fonalán indult meg, ami beszédes üzenetet hordoz. Ez a fonal testesíti meg a visszahúzó kötelékeket, mindazt a kötődést, ami visszahúz, lehúz, ami nem enged felemelkedni. Olyan kapcsolatok tartoznak ide, amik ólomsúlyt raknak ránk; olyan ólomsúlyt, amitől életünk, lelkünk léggömbje képtelen az emelkedésre, még ha minden más adott is hozzá.
Volt időnk bőségesen végigvenni, mely kapcsolatainkra igaz a fenti állítás. Most pedig – ha eddig nem tettük volna meg – végképp itt az ideje a lehető legjobb úton és módon felszabadítani magunkat az ilyen idejét múlt és lehúzóvá satnyult kötöttségek alól. Elérkezett az ideje levágni azokat a bizonyos rozsdás sodronyköteleket, amik gúzsba kötnek. Lépjünk túl – hiszen túlléphetünk – a korlátokon, higgyük már el végre, hogy a karám a birkáknak való és egyúttal tudatosítsuk magunkban, hogy a Kozmosz szabad gyermekeként qurvára semmi szükségünk ilyen béklyókra és korlátokra. Merjünk istenhozzádot mondani, merjünk lépni, ha kell kilépni, merjünk tenni önmagunkért. Ne akarjuk átb@szni átverni magunkat, hogy így, a langyos trágyában ülve azért biztonságban vagyunk, legfeljebb csak a szabadságunkkal fizetünk érte. Emberként úgy vagyunk megteremtve, hogy a szabadságvágy felül nem írhatóan dolgozik érzelmi alaplapunkon, a nyomtatott áramköreink alapjaiba van kódolva. Ha szabad vagyok, akkor biztonságban is vagyok, csupán egy vírus-szerű gondolati-érzelmi deformitás sugallja ennek ellenkezőjét, de itt, a forduló Uránusz idejében tehetjük meg a lépést, hogy másképp döntünk, mint akár tettük eddig évtizedeken át. Ebből a döntésből születik meg az a bizonyos új kezdet, új időszámítás, ami fényes, ami szabad, amiben érezzük, hogy igazán élünk! Hajrá!!
kép: www.pinterest.com
