Amint megérted valaminek (bárminek) a működését, máris elérhetővé válik a megoldás. Lehullik a bilincs, omlanak a falak. És ehhez semmi más nem kellet, mint átlátnod a folyamatot. Megeshet, más szemszögből, magasabbról, perspektívát váltva. Emlékezz a régi falfirkára: magyarázd el egy pontnak, mi az a gömb. A pont a síkban van otthon, a gömb a térben. Kettő vagy három dimenzió. Csak a szemléletmód más; mind a pont, mind a gömb adott. Ahogyan látod, ez a kulcsa mindennek.
Megmutatkozik a kiút, felfénylik a megoldás. Ez nem jelenti azt, hogy automatikusan az öledbe hullik. A természet ritkán jutalmazza bőkezűen a sültgalamb-váró passzivitást. De megértés nélkül dagonyásan nehéz, gyakran lehetetlen ötről hatra jutni. Különösen akkor, ha nem először tapasztalod az elakadást. Ilyenkor két út közül választunk, jellemzően tudattalanul. Íme:
Az élet szívat. Újra és újra, tanulásra képtelen kutyakölyökként üti bele az orromat a saját szar..kalábamba. Csináljak bármit, fogjak akármibe, az eleve kudarcra ítéltetett. Átok ül rajtam; még ha látom is, mit kéne tennem, egyszerűen képtelen vagyok rá. Nos, ez a mentalitás a zsákutcás gondolkodás iskolapéldája; akár nagy formátumú „T” táblát is állíthatnánk mellé. A másik verzió ezerszer üdvösebb:
Történt, ami történt, tanulok belőle. A föld nem arra való, hogy fetrengjek rajta. Ha megtapogatom, mert éppen levitt egy pofon, akkor mihamarabb felkelek. Nem várom meg, míg kilencig ér a számolásban az élet bírója. És igen: megőrzöm a nyitottságomat és hajlandó vagyok felismerni a mintát. Észreveszem a nyomatékosítást, vajon miért érkezett ismét, akár sokadik alkalommal is ugyanaz a lecke. Rálátok, nem kívül kell keresgélnem, hanem odabent. Lehet, nem lesz se sétagalopp, se leányálom. De nem adom fel, mert amíg szusz szorult belém, ennyivel legalábbis tartozom magamnak. Az ég pedig megsegít, nem is akárhogyan.
Merkúr. Ő a megértés, a beavató erejű felismerések, egyben a kommunikáció bolygója, mai főszereplőnk. Az apropó pedig egy jelentős fordulat: május 15-én, hétfőn reggel kezd ismét direkt irányba, azaz ”előrefelé” haladni. Természetesen az azt megelőző hátrálás (a „rettegett retrográd”) és az irányváltás is látszólagos; Földünkről szemlélve rajzolódik ki. Mint ahogyan a két mozgásforma közti rövidke egy helyben állás.
Stacioner: ezzel a szakszóval illetik a retrográd és a direkt irány közötti szusszanást. Minél lassabb egy bolygó Nap körüli mozgása, annál hosszabb ideig tart. Példának okért a Plútó esetében hideg élelemmel is készülhetünk, ellenben egy merkúri toporgás evés nélkül is az éhhalál réme nélkül tudható le. Rövid ideig áll egy helyben, ezzel azt üzeni: ne sokat hezitálj. Ha és amint megértetted, mi a dolgod, lépj a tettek mezejére!
Felszabaduló cselekvő erő, mégpedig bőséggel. Ez a legfőbb jellemzője egy égitest direkt irányba indulásának. Most sincs ez másképp. Három kép, amik segíthetnek, mire is gondolj:
Izzasztó emelkedőn tekersz fel, minden egyes pedálfordulat kínszenvedés. Combjaid lángolva sajognak, talán már azt a percet is elátkoztad, amikor nyeregbe pattantál. Ám minden kapaszkodás előbb vagy utóbb véget ér. A kaptató tetején csodás panoráma tárul eléd, egyszer csak megérzed az isteni, frissítő hátszelet és nekilendülsz a hosszú, széles, tüköraszfalttal burkolt lejtőnek. Arcodon széles mosoly, szívedben repeső boldogság; érzed: élsz és boldog vagy.
Másik eshetőség: vezetsz, de valami nem az igazi. Az autó megy, halad, ám érzed: lehetne sokkal jobb is. Emlékszel: ez valóban lényegesen dinamikusabb járgány, mi a szent hóvirághagyma történt? Majd észreveszed, hogy nem engedted ki (teljesen) a kéziféket. Odanyúlsz, megemeled, oldod a gombot, majd lenyomod, amíg engedi. És a lovak megtáltosodnak. Megeshet: nem szántod fel az utakat, mégis: érezhetően gyorsabban jutsz el a célodhoz, ráncolódó homlok helyett elégedetten csillogó szemekkel.
Avagy: készülsz az ünnepi ebédre. De az a fránya falióra kibabrál veled. Tegnap este alaposan bespeedezhetett, mert úgy vágtázik, mint Overdose fénykorában. A kés, amivel aprítasz, persze szuper, meg minden, de a Jóisten se tudja már, hány vagonnyi zöldséget, gombát vágtál, keszeget irdaltál vele. És ekkor belibben a mentőangyalod. Egy séf. Nem baj, hogy amúgy nem létezik, de az ajándék, amit eléd tesz, valóságos: igazi, edzett finn acélból kovácsolt séfkés. És megtáltosodsz vele. Mintha visszaelőznéd a boltív felett ketyegő szerkezetet, kezeid röppenő sólyomként járnak. A munka olyan könnyű, hogy már nem is nevezheted annak. Valódi eszközt kaptál, amivel gyorsan és élvezetesen haladsz.
Éppen így működik a direkt irányba forduló Merkúr. Asztrológiai értelemben a Bika jelét járja, ám ennél izgalmasabb a csillagképi háttér: a Kos fejénél, szarvainál csinál hátraarcot, így fordulva rá a Fény útjára. Mert rövidesen (ismét) eléri a Hamal csillagot, a Tejútra szegeződő Tekintetet. A megértés megvilágosodást hoz, amivel előre tudsz mozdulni. Mindez szép is, jó is, üdvös is. Ám van benne egy csavar:
Ne pakolj magadra túlzott nyomást! Ha szentségtörésnek hangzik is: nem a világ további sorsa múlik a hétfő reggeli irányváltáson. A személyes jövődre hathat, de nem fogsz elkárhozni és apró, sötétszürke mákszemekké porladni, ha semmi égig érő hőstettet nem vágsz ki. Egyszerűen csak élvezd, lásd meg a fényességet és várd el a megértést. Hogy valóban támogatólag jelenhessen meg életedben.
kép: pixabay.com
