Az időpont: 2020. késő tavasz.
A helyszín: valahol Európában.
Szereplők: mi magunk.
Cselekmény: az előző hónapok történéseinek (sokkjának? – itt még billegett) feldolgozása.
Aktualitás: lehet, hogy ismétlődik? Egyszeri snittből teleregénnyé hízik a történet? Ki tudja.
Íme, egy kis visszatekintés, olvasd mai, bölcs(ebb) szemeddel:
“Érdekes dologra lettem figyelmes az elmúlt napokban. A hatósági korlátozások enyhítése-feloldása után újra találkozó emberek között gyakran felbukkan a bűntudat. Nem nyitottam rád az ajtót, de még virtuálisan sem. Felhívhattalak volna, de nem tettem. Megbeszélt programjainkat nem tartottuk meg.
Ezer és egy példa kínálná még magát, de nem a felsorolás a lényeg. Lehet, hogy márciusban (vagy a különleges időszak során bármikor) riadalomból hoztál olyan döntés(eke)t, amit később megbántál. Megbántál, de tartottad magad, nem változtattál, mert úgy vélted, azzal alfelet formálnál ajkaidból, most pedig szégyenkezős-bűntudatos módon forgatod képzeletbeli kalapodat barátaid, családod, az érintettek előtt a kezedben, mert mégsem volt igazad – papírforma szerint. Nem baj. Kérlek, emelkedj kicsit följebb, magasabbra.
Ez egy vizsgahelyzet volt. Ismered a mondást: a rossz főpróbát remek premier követi. A csillagos égre nézve még bőven adatik pótvizsgára lehetőséged a következő időszakban. Hangsúlyozom: nem a kozmikus erők miatt, hanem azok most tapasztalt földi megélése okán. Nem az égiek szívatnak, most sem.
Nem szégyen bevallanod, ha megijedtél és a történések nem igazolták vissza riadalmadat. Nem való viszont magadban tartani és bűntudatosan pörgetni mindezt – ha másnak nem, magadnak valld meg a való igazat. Láttad, lemérhetted, miként reagálsz váratlan, éles helyzetekben. Könyvből megtanulhatatlan tapasztalatokkal gazdagodtál. A mostani, friss közelmúlt élményei viszont jó, ha értékként maradnak veled. A jövőben már tudod, hogyan hat rád egy-egy kívülről érkező behatás és nem lep olyan mélyen meg a rá adott reakciód. Ez az a terület, ahol a mostani esetleges rossz érzéseidet transzformálhatod és – kamatoztathatod.
Direkt, finomítás és photoshop nélküli tükröt kaptál, melyben torzítatlanul láthattad önmagadat, akár tetszik, akár nem. Ez talán nyers és kíméletlen élményt kínált, de a kendőzetlenségből tudsz építkezni. Ez a fajta őszinteség visszahoz belső középpontodba, mert nem akarod másnak tartani magadat, mint vagy. Minél nagyobb önbecsapásban éltél, annál kijózanítóbb a visszatükröződés, de jusson eszedbe: az ember holtáig tanul, alakul, változik. Használd fel mindazt, ami ért és hozd ki belőle a legjobbat. Tudd, vár még rád újabb vizsgahelyzet, ott már ennek a most megszerzett tudásnak a birtokában magabiztosan tudsz működni és jó eséllyel magasabb szintű megoldást produkálsz.”
kép: pixabay.com
a tévelygés kora lejárt: már tudod, ismered a kiutat – ez csak a látszat
