2019. nov 12. 0

Hogyan gazdagodjunk elengedéssel? Mivel oldhatjuk fel a látszólagos ellentmondást?

A kedd kora délutáni Bika (minden szempontból igaz a szó, jelzőként is) teliholdat követően szerdán a reggeli-délelőtti órákban halad keresztül égi kísérőnk a Fiastyúk csillaghalmazán. A Plejádoknak is nevezett hét, szabad szemmel is látható csillag alkotta csoportosulás a Bika csillagképének hátán lovagol. Nem titkoltan egyik személyes kedvencem a jó néhány közül; több okból is. A régiek az igencsak beszédes, egyben végtelenül bájos elnevezésükkel csak, mint „az Istenek szerelmi fészke” emlegették. Ennek oka pedig abban keresendő, hogy itt keresztezik egymást a bolygópályák, azaz a teremtő elvek nemcsak találkoznak, hanem egyesülnek is, ezt bátran nevezhetjük fénynásznak. Mivel a planétákhoz istenségeket társítottak, adta magát a szerelmeskedés, mint nemző-teremtő folyamat elnevezése. Fontos tudnunk, hogy a Nap égi útja, az Ekliptika fölött helyezkedik el a Fiastyúk; így bízvást tudhatjuk, hogy a hozzá tartozó, igen magas minőségű teremtés mindig felsőbb rangú (és nem felsőbbrendű) szellemiséget szolgál, annak alapján manifesztálódik az anyagban. Miért fontos ez? Ezzel az energiával nemes módon tudunk élni, az öncélú harácsolást, a kapzsiságot és az aranyborjú imádatát nem komálja a Plejádok-energia. Nyilván nem pöcögteti meg a Bika vállát, hogy „hé, öcskös, ökleld már föl azt a Hapragont ott, ni!”, de nincs áldás az ilyen célzatú, nyerészkedős folyamatokon. Megoldás: hangolódjunk rá az égi energiákra és találjuk meg magunkban a visszhangot, hogy úgy teremthessünk bőséget, ami mindenkinek jó; a termékeny erőinket a Tejút felé törekvő Bika módjára működtessük az anyag világában (is). Emlékezzünk: a Bika szarvai a Tejútra emelő erők és egyben antennák is; az Istenek Útjáról áradó kozmikus adást veszik és továbbítják a földi vándorok felé.

Ide érkezik meg a szerdai nap reggelén a Hold, immár fogyó fázisában. Érdekes helyzet a Hold-erő. Csupán a materiális ok-okozati láncolatokkal gúzsba kötött elme számára ellentmondásos a növekedés és az elengedés egyidejűsége, pláne erősítő hatása. Égi kísérőnk a lelki-érzelmi ragaszkodást oldja, így képessé válunk a felesleges, már fénytelen, netán méltatlan dolgainkat és minőségeinket magunk mögött hagyni. Érzelmek is játszanak (úgy, mint görcsös birtoklási vágy, adakozásra való képtelenség és társai), de konkrét tárgyak esetében is működtethetjük az elengedést ajándékozás, selejtezés, kidobás útján. A régi képpel élve ilyenkor pont úgy járunk el, mint a léggömbös utazó, ki homokzsákjait dobálva emelkedik egyre feljebb, hogy tisztább levegőt szippantva magasabbról láthasson rá az egyre nagyobb perspektívában mutatkozó, mind szebb tájban.

 

kép: www.wallpapercave.com

Szólj hozzá(nk)!