A Vénuszról nemrég értekeztünk annak apropóján, hogy megérkezett a Nyilas asztrológiai jelébe. Nem kevésbé fontos, de ezzel gyakorlatilag egy időben a Skorpió csillagképének ollójához is elért. Emlékezzünk: ez az olló az azonnali, radikális elengedés pontja az égen. A régiek úgy tartották, hogy ez az olló vágja el az élet fonalát. A kijelentés helytálló, de tudnunk kell a régiek szellemiségével gondolkodnunk, ha már a szóhasználatot (is) átvesszük. Az élet fonalának elvágása nem egyenlő a fizikai halállal, itt nincs temetés és gyászbeszéd. Az élet egy bizonyos minősége ér véget, az valóban azonnal megszűnik és – abban a formában – nem folytatódik tovább. Leginkább a méltatlan(ná vált) dolgok érezhetik magukat cefetül, mert a Skorpió ollója elsődlegesen őket nyisszantja le, hogy nélkülük könnyebben, felszabadultabban járhassuk tovább utunkat. A régi élet ilyen szempontból valóban véget ér, hogy egy tisztább és szebb új vehesse kezdetét.
Az itt járó Vénusz erőivel még hétfőig nyiszatolhatunk: lássuk meg, mely kapcsolataink laposodtak el, váltak méltatlanná, de figyelem! Csak azokat engedjük el azonnali, radikális módon, amelyek már nem javíthatók meg. A ma embere az eldobható-cserélhető minőségekben él, kevéssé tudatos arra, hogy adott esetben valamit meg is lehet javítani. Nem csak kávéfőzőre és turmixgépre igaz ez a tétel, hanem kapcsolatokra is. Ha és amennyiben valóban meggyőződtünk róla, hogy ez most már végérvényesen átkerült a „menthetetlen” kategóriába, képesek vagyunk elengedni. Haladó szinten viszont tekinthetünk a Vénusz esetleg bennünk élő alacsony szintjeire is, mint például hűtlenség, féltékenység, harmóniára való képtelenség. Őket ugyanolyan gyorsan és eredményesen tudhatjuk kapun kívül, mint az elsorvadt és menthetetlen kapcsolatokat, csak időnként embert próbálóbb feladat felismernünk és nyakon csípnünk sunnyogásukat, hiszen ez már belül zajlik. Kellő elszántság esetén azonban kamatos kamatot fizet a Vénusz és szállítja egyik védjegyes termékét „cserébe,” mégpedig az örömöt.
kép: www.pinterest.com
