Aki nem tudja értelmesen, azaz – bárki számára – érthetően kifejezni magát, mégis észt oszt, annak ne higgyél. Vagy higgyél, ha akarsz, de jól gondold meg. Ez pedig az édes anyanyelvünkkel való bánásmódra is igaz. Aki kerékbe töri, megerőszakolja a magyar nyelvet, nem biztos, hogy méltó a kinyilatkoztatásra. Igen, ezt akkor is le merem írni, ha időnként feszegetem-tágítom a nyelv keretrendszerét. Ezt azonban soha nem ártó szándékkal teszem. Az újításban ott a kipróbálás, a frissítés – enyhén uránuszi – szándéka. Ezzel együtt alázatos és végtelenül hálás szolgája vagyok gyönyörű nyelvünknek. Ha pedig kíváncsi vagy rá, mi történt, milyen sokk ért, azt sem titkolom el.
Kaptam egy mailt. Ebben egy linket találtam és egy kérdést: mit szólok az egyik kifejezéshez? Rákattintottam, ami a reggeli dupla presszóhoz mérhetően emelte meg a vérnyomásomat. Csak éppen nem illatozott olasz pörkölőműhelyeket idézve, hanem bűzlött, mint a tíznapos disznósz@r az elhanyagolt trágyadomb, amibe még egy varjú is beledöglött. Májusban.
A kifejezés, ami konkrétan kib… verte a biztosítékot: „…vizsgázódik le.” Így. Szenvedő, meggyötört módon leírva. Nem, nem fogok nevet írni és direkt nem akartam tágabb szövegkörnyezetet mutatni. Mert nem erről van szó; jelenségről beszélünk és nem személyeskedünk. Az méltatlan lenne.
Az ég üzenete fényüzenet. A csillagok világa fényes és tiszta. Aki nem tud ennek megfelelően írni, szólni róluk, az nem méltó rá. Ennyi. Nem több, de nem is kevesebb. Ez nem verdikt, mert lehet változni, tanulni. Aki marokra fogott evőkanállal habzsolja a bécsiszeletet, az is megtanulhat késsel-villával, protokoll-szerűen, étterem-kompatibilisen étkezni. Addig viszont kerülje a Gundelt és egyen otthon. Ennyi, de ennek ki kellett jönnie.
kép: pixabay.com
ami fent, az dobog bent. jó esetben.
