2019. jún 11. 0

Mivel ölheted meg vágyaid megvalósulását, avagy hogyan mérgez az irigység?

Bármilyen különösen is hangzik, de teremteni nem nehéz. Tisztáznod kell, mire is vágysz valójában. Miután a rostálással végeztél és vágyad tárgya kiállta a próbát, nekiállsz megvalósítani, bevonzani életedbe. A folyamat erősítésére számtalan technika létezik, jobbnál jobbak, csak rajtad áll, neked melyik segít a legeredményesebben. A képlet eddig egyszerű, egyedül a hihetőséggel van dolgozni valód: el kell, hogy hidd, neked is sikerülhet, te is képes vagy valóra váltani az álmaidat. A sunyítás megint csak eztán oldalog a képbe, névhez méltó sunyi módon. Ha vetsz egy pillantást a névjegykártyájára, ott röviden ennyit látsz: irigység. Igen, ő az, személyesen, az irigység. Ő az az energia, amivel a legerősebb teremtő erőket is ki tudod herélni. De miért is van ez így? Miért baj egy kis „egészséges” irigység?”

Az irigység soha nem áll önmagában, mindig társul hozzá ítéletesség. Aki már birtokolja azt a tárgyat, azt a minőséget, amire vágysz, könnyen ráütöd a bélyeget: ez a sz@rházi miért kapta meg azt, amire én csak vágyakozok éppen? Ő miért több, mitől jobb, avagy – ennek a haladó változata szerint – én miért vagyok nála kevesebb és alantasabb? Az is meglehet, hogy igazad van, talán az illető tényleg nem egy jellembajnok és ezt-azt elkövetett, ami földi vagy kozmikus szempontból kevéssé törvényes. De tényleg a te dolgod elítélni vagy megítélni? Talán azért, amit most élvez és birtokol, egy következő körben egészen eltérő tapasztalásokkal éli meg a polaritást: sem ítéletet, sem irigylést nem érdemel. Az önkéntes rendőri minőség nem feltétlenül kötődik a magas spiritualitáshoz, gondold át, méltó-e hozzád.

Az online enciklopédia így definiálja az irigységet: „az irigység másnak örömén érzett fájdalmunk, amivel rokon érzés, ha másnak fájdalmán örömet érzünk. Ha ez az érzelem az ellen fordul, aki örömet érezz, gyűlöletté válik. Ha inkább a tárgy felé fordul, amely másnak örömet okoz, másnak javára szolgál, irigység a szó szűkebb értelmében.” Forrás: wikipédia. Pontos értelmezés, érdemes újra elolvasnod, ha elsőre le akart választani egód a teljes fogalmi megvilágosodásról. Értsd meg: nem a te dolgod eldönteni, megítélni, hogy valaki megérdemel-e valamit vagy sem. Tudom, hogy ez nagy lecke, de ha teremteni akarsz, ki kell gyomlálnod magadból az irigység elnevezésű, tarackos-ördöghurkos gyomot. Ilyenkor mással kezdesz foglalkozni, a figyelmed kifelé irányul, nem pedig belülre, hogy ösztönözd és erősítsd a vágyaid valóra váltását. A zsigereidet csavargató érzések egészen egyszerűen kisiklatják a szerelvényt, ami álmaid testesülése felé robog veled. Ha nehéznek találod, akkor tekints folyamatként az irigységtől való megszabadulásra: enyhítsd és halványítsd, míg el nem tűnik.

Sunyi azért is az érzelem, mert mocskos, undorító, ragacsos dolgokat tapaszt ahhoz, ami amúgy szép és magasztos. De hogyan? Amikor irigykedsz, utálod is azt, akire irigy vagy (a legszebb, amikor ezt magad előtt is tagadni akarod: nem irigylem tőle a házát/autóját/vagyonát/párját/egészségét stb.). Milyen programot indít ez el a tudatalattidban? Igen-igen, pontosan azt. Tudatosítod magadban, mélyen bevésed, hogy nem jó elérni az álmaidat, mert akkor te is egy ilyen rohadékká válhatsz más szemében, téged fognak irigyelni és gyűlölni és nem mondhatod el mindenkinek, hogy nincs is miért, mert megérdemeld azt, amit megteremtettél magadnak. És áruld el: ugyan ki akar ilyen trógerré válni? Elérkeztünk az epicentrumhoz, itt van a kutya elásva. Az irigység olyan, mint a fáradt olaj: egy cseppje hatmillió liter ivóvizet képes tönkretenni. Azonnal gyengíted a vágyat, a motivációt, az ösztönzésedet, hogy álmaid útját járd.

Engedd el a gondolatot, hogy az ember gyarló és természetes irigykedni. Valójában a szűkösség-tudatból ered az egész irigység-burjánzás: túl kevés van valamiből, sok az eszkimó, a fóka meg annál kevesebb. Ez nem igaz, ez egó-szintű, a lélektől igen távol álló tézis, még akkor is, ha manapság sokan vallják. Ha és amennyiben mégis fellobban a zöldessárga és szúrós szagú irigység-láng, oltsd ki mihamarabb. Tudatosítsd, hogy mindenkinek jut bőven, mert valójában a bőség és a bővelkedés az igazi rendezőelv. Következő lépésben tanulj meg örülni más örömének. Válj képessé, hogy tiszta szívvel örülj, neki megadatott ez vagy az, akkor is, ha te még vágyódsz utána. Abban a pillanatban, hogy lecseréled a „rohadj meg, te utolsó, érdemtelen senki, miért neked van ilyen szerencséd” berögződését a „de jó, ha neki összejött, nekem is sikerülni fog, akár fele olyan könnyen” beállításra, csodákat fogsz megtapasztalni. Először is megváltozik kicsit az arcod; eltűnnek az állkapocs körüli feszítős-görcsös vonások. Másodszor pedig elgördíted a saját magad által odaszuszakolt akadályt teremtésed eredményessége elől, ennél jobbat pedig nem tehetsz. Haladó szintű lecke, de a jutalom is emelkedik a teljesítéssel arányosan.

 

kép: www.pinterest.com

Szólj hozzá(nk)!