Mars-Jupiter szembenállás (szinte) igaz történet alapján:
Gusztáv eleinte szerette a munkáját. Értelmét látta annak, amit csinál; úgy vélte, egy fontos rendszer alapvető építőköve. Gondosan felépített struktúrájú cége éreztette is: szükség van rá, mint éhezőnek a falat kenyérre. Megbecsülve terhelték, de Gusztáv sportív típusként élvezte az erőt próbáló feladatokat. Az ifjú titán mit sem veszített csillogásából, ám az idő teltével még újabb, még ifjabb és még ragyogóbban sziporkázó új ékkövek jutottak túl az aprólékos HR-gépezeten. Gusztáv lassan a rutinos profik táborába sorolt át. Megbízható teljesítmény, stabil skatulya; minden fontosat tudunk róla – tehát már nem szükséges kiemelten, hímes tojás módjára bánni vele. Hősünk érezte is, hogy valami lassacskán megváltozik. Eleinte nem benne, csak körülötte. Gusztávunkat hajtotta a becsvágy, eljátszott a szamárlétrán felfelé araszolás gondolatával. Magánéletének ambíciói is ösztönözték: álljon helyt, mégpedig derekasan. De ő is emberből van.
Egy ködös, hűvöskés novemberi reggelen Gusztáv különös dolgot vett észre. Már végzett bal arcfelének borotválásával, mikor megpillantott valamit, amit addig sose látott. Illetve olyasmit nem észlelt, ami mindig is rajta, vele és benne volt. Ez a szüttyögő hétfői reggel nem talált csillogást Gusztáv szemeiben. Egyikben sem. A tükör pedig csak szolga: hűen adja vissza a képet; még az ő minőségi foncsora sem pótolhatta az egykori csillagos-üstökösös Gusztáv tekintetének, szemének fényességét. És akkor érezte: valami megváltozott.
Nyelt. Ott, kezében a triplapengés Wilkinsonnal épp úgy, mint a tíz órakor esedékes nagy hétfői meetingen. Nyelt, ádámcsutkája szorgalmasan hullámzott fel s alá. Napközben, étkezéseken kívüli, köztes időkben, nassolás nélkül is. Nyelt. Időnként brekegő falatok, békák csúsztak le kiszáradó torkán. Egyre több főnöke lett hirtelen. És nem csak a hivatalos felettesei. A menedzserektől kezdve az asszisztenseken át még a kantin addig mosolygós-kedves konyhatündérein keresztül szinte mindenki terelte, utasította, irányította Gusztávot. De ő nem ezért jött ide. Ám kitartott és nyelt. Újra és újra, mígnem következő fordulónap virradt rá.
Ismét hétfő, de már nem törődött vele, milyen is az időjárás odakint. A belső fakóság elmúlt, határponthoz érkezett. Elszántan viharzott be az üvegezett tárgylóba, szokott helyére jóval nagyobb rössel ült le a hosszú, ovális asztal mellett. És amikor rá került a sor, erővel, impulzívan mondta el, ami a bögyében van. Évek lenyelt békái tolattak ki száján, amint krafttal, ám vagdalkozó keménység nélkül szolgáltatott igazságot magának. Ezen a hétfő délelőtti értekezleten Gusztáv éveket fiatalodott, elmúlt a menet közben élettárssá sunyult hátfájása és visszatért a szemébe a rég elveszettnek hitt derűs csillogás. És igen: őszinte, szívből jövő örömmel kacagott fel, mikor kilépett az ajtón, maga mögött hagyva az elképedt és megnyúlt arcokat a kérdőjelet formázó légkörből. A nevetése utat talált a vasbeton irodaház nyílászáróinak aprócska résein és ügyes termikeléssel elindult a légkör magasabb régiói felé, mígnem a végtelen kéklő égboltig ért.
Itt fejeződik be Gusztáv meséje. Ki tudja, mi történt vele az ominózus asztalra csapós meetinget követően? Lehet, hogy kirúgták. Az is bír némi eséllyel, hogy belátták igazát és változtattak ezen-azon. Arra túl nagy összeggel azért nem fogadnék, hogy mindenben, a legapróbb részletekig bezárólag azonosultak mondandójával. De nem is ez a lényeg. Gusztáv más okból segített ma be.
A következmények gyakran eredmények, csak éppen abban a pillanatban még nem látjuk kristálytisztán a képletet. Mindegy is. Ha megütközöl rajta, akkor is ezt kell, hogy leírjam: másodlagos, mivel jár, ha kimondod az igazságodat. Ha te vagy Gusztáv és egy ilyen affért követően kirúgnak, akkor azt a céget ugyan el kell hagyd, mint a süllyedő hajót, ám új esélyt kapsz. Amibe immár nem cipeled magaddal a méltatlanságot, magyarán: lehetőséged nyílik méltó módon elhelyezkedni. Az égi apropó erre hívja fel a figyelmedet a maga erős, szépséges módján. Neve is van az aktiválódásnak:
Mars-Jupiter szembenállás, betársuló Merkúrral. Az egzakt időszak mindössze pár nap: október 27. péntek és 30. hétfő között igazán intenzív a kapcsolódás. Hozzá kell tennem: a merkúri szál, azaz az erősödő kommunikációs késztetés a kapcsolódás végére élesedik ki úgy istenigazából.
Mindkét planéta – mármint a Mars és a Jupiter – tüzes elemű. A Merkúr alapvetően semleges, de – jellegéből fakadóan – annak elem-sajátosságait veszi magára, aki hat rá. Ezért az inkább levegősnek tartott égitest mintha szítaná a tüzet és világossá tenné: lásd meg, vedd észre, gondold végig! És persze: tegyél!!
Teljességre törekvés – az a szembenállás (szakkifejezéssel: oppozíció) magas szintű leképeződése. A breki sejhaja alatt, azaz alacsony nívón azonban konfrontációt jelöl. Magyarán: ha mardosod önmagad, netán állandóan összetűzésbe keveredsz a külvilággal, lépj szintet, emelkedj feljebb! Egy kis segítséget is kapsz hozzá, mégpedig magasabbról.
Ismét az angyalok. A Mars és a Merkúr a Szűz csillagzatának angyali részén járva emlékeztet: égi, szárnyas segítőink érted, értem munkálkodnak. Csak kérni kell őket. Most már Gusztáv is tudja mindezt és tanul, okul belőle.
Légy te is Gusztáv és aknázd ki, ami ebben a príma égi állásban rejlik!
kép: pixabay.com
– ha tetszett a bejegyzés,
– ha szeretted olvasni,
– ha örömet okozott,
megköszönöm, ha támogatod a munkám és a következő írások elkészülését:
