A megélt, valós szabadságnál kevés édesebb és vonzóbb minőség létezik. Még koszorús költőóriásunk, maga Petőfi Sándor is „Szabadság, szerelem!/E kettő kell nekem.” sorokkal indítja egyik legismertebb költeményét. Ahogy a hűs áprilisi reggelen Mari néni kiszórja az áztatott búzát a tér közepére – értelemszerűen közvetlenül a bronz lovasszobor talapzatánál -, az odaröppenő galambsereglethez hasonlóan özönlik mindenhonnan a szabadság, a függetlenség és ezek végtelen számú szinonimája. Rendjén való, ahogyan egy kis tisztázás is, ha már a valódi szabadságot célozzuk meg. Mert van, amit nem szoktak megemlíteni vele kapcsolatosan.
Derűs és kiegyensúlyozott minőség. Alapvetés; enélkül tényleges szabadságról nem beszélhetünk. Dupla kozmikus késztetés apropója íratja velem e bekezdéseket, mielőtt azonban a csillagos égre néznénk, határozzuk meg együtt, milyen a vegytiszta szabadság!
Miért kéne a személyes (túl)dráma árát megfizetned azért, ami alanyi jogon jár, ami a tiéd? Ez a fő kérdés. A szabadságtörekvéseket gyakran tálalják úgy, ahogyan Petőfi a Tiszában ír: „mint őrült, ki letépte láncát…” Biztos, hogy ez az egyetlen elérhető és üdvözítő út? Vajon harmonizál a szabadsághoz társuló kedélyességgel, ha összepréselt szájjal, csikorgó fogzománccal rugdosódsz? Tedd fel a kérdést!
A szabaddá válás két útjáról beszélünk ma. Az első közismert; amikor megnyitod a csillogóan krómos vízcsapot, az első habos vízsugárral együtt már ömlik is. Így szól: megszabadulhatsz/szabadulj meg attól a minőségtől, ami korlátoz! Íme, a példák:
Otthagyod a munkahelyed.
Kilépsz egy kapcsolatból.
Sötét, szűk szobából tágasabb, világos albiba költözöl.
Ez a bevett verzió, ezért nincs túl sok magyarázni való rajta. Hogyan érheted el? Tettek útján elindított változtatással. Könnyű átlátni, végiggondolni.
A második verzió ezzel szemben nem annyira fészkelte be magát a köztudatba. Kevésbé látványos – talán ez az oka. Miről szól? Átalakítod érzelmi és tudati viszonyulásodat a korlátozó minőséggel összefüggésben. Nézzünk erre is egy szemléltető esetet:
Formás, izmos testet, életerős önbecsülést, támogató vitálkapacitást akarsz és vágysz. Ennek érdekében döntést hozol és elkezdesz követni, végrehajtani egy kitűnő, precíz, személyre szabott edzéstervet. Csinálod, mégpedig lelkiismeretesen. A telő napok, a múló hetek azonban lassanként elhalványítják a kezdet ragyogó motivációját. Mi történik?
Penzummá, penitenciává, korlátozó béklyóvá válik, mert meg kell tenned azokat a gyakorlatokat, amik eredményeképpen eléred megálmodott kondidat és alakodat. Itt lép képbe a szabaddá válás kettes számú verziója.
Egyszerre raksz rendet az elmédben és a szívedben. Utána ismét ugyanazt az edzéstervet végzed, de már kínlódó nyögés nélkül. Ami mégis kiszakad belőled, az a puszta fizikai megerőltetéshez társuló elégedett sóhaj – ezt is megcsináltad. Lásd meg: nem a gyakorlatok könnyültek fel egyik napról a másikra. Te változtattál belül.
Van, amikor egyik, s megesik, hogy a másik módozat a járható út. Nincs kizárólagos aranyszabály; alkalmazd a helyzetednek megfelelően. Csak tudj róla. Ahogyan arról is, hogy a következő napokban mindkettőhöz égi segítséget kapsz, mégpedig szimultán. Íme:
Vénusz-Uránusz quintil és Merkúr-Uránusz trigon fényszögek emelik a bőven mért hétvége fényét. A közös origópont maga az Uránusz, a szabadság, a tisztázás és – nem utolsó sorban – a zsenialitás planétája. Mindahhoz, amiről eddig olvastál, egyéni, kivételes és különleges inspirációkat is kaphatsz. Olyan bevillanást, amire addig nem számítottál, mert sem a térben, sem életed papírformájában nem mutatkozott. Eddig.
Nem sorsfordító napok és nem, nem szükséges katartikus, égig sikoltó eksztázissal írni róluk. Kedves, kellemes, pezsdítő, mocorogtató energiák. Nem nélkülözik a kellemet és a belső jóérzést. Felvetések, késztetések, a következő összegzéssel:
Szabadnak lenni jó.
Szabadnak lenni (spirituális) alapjog.
Szabadnak lenni való/méltó/elérhető.
Te döntesz.
kép: pixabay.com
